Agyament Hardverek #2

De kezdjük az elején. Kezdetben vala a Commodore Amiga 1200. Ez a gép az Amiga 4000-rel, a 4000T-vel és a CD32-vel együtt alkotja az AGA chipsetes Amigák családját. Az A1200 a család low-end, és ennek megfelelően legelterjedtebb tagja, a jól ismert "C64 szerű" billentyűzet alá épített kivitelben. Történetünk szempontjából elég annyit tudni, hogy bár az AGA jelentős előrelépés volt a korábbi Amigás chipsetek képességeihez képest, továbbra is elsősorban PAL és NTSC módokban brillírozott, a VGA monitorok kezelése és képességeik kihasználása nem tartozik az erősségei közé.

Amiga 1200 használat közben, teljes harci díszben. Figyeljük meg a speciális Amiga monitort, amely képes mind a VGA mind a PAL/NTSC módok megjelenítésére. (Klikkre minden kép nagyobb lesz.)

Mikor a Commodore 1994-ben csődbe ment, az az Amiga felhasználók ezreit szögezte a PAL monitor elé, amely az évek múlásával egyre fájdalmasabb problémává vált. A high-end, sok bővítőhelyes Amigákban ez nem jelentett akkora problémát, mivel azokba már a Commodore is készített grafikus kártyákat, amelyekkel a nagyobb monitorok képességei is kihasználhatók voltak. A C= csődje után pedig a bővítési igényeket egészen a végletekig kiszolgáló egyéb hardvercégeknek köszönhetően ez a "grafikuskártyásodási" folyamat még inkább felgyorsult.

Az Amiga 1200 azonban mindössze két szóbajöhető bővítőhellyel, a gép alján lévő ún. trapdoor slottal, illetve egy PCMCIA porttal rendelkezik csak, amelyet már az esetek 90%-ban elfoglalt valamiféle memória és/vagy processzorbővítő kártya, a PCMCIA esetében pedig egyre sűrűbben a CD-ROM vezérlő, illetve az ethernetkártya, vagy napjainkban a CF kártyaolvasó. Az illesztőhelyek foglaltságán kívül azonban volt még egy probléma: az ár. Az Amigás hardver egyediségéből fakadóan, komplett grafikus megoldásokat nehéz illeszteni hozzá. Nem véletlen, hogy a high-end Amigákba is esetenként sokszáz dollárba került egy-egy bővítőkártya a maga korában. Ez az alapvetően árérzékenyebb (az árérzékenyt Amigás léptékben értve) low-end piacra nem lehetett sokak számára jó megoldás. Maradt tehát a "másik" módszer: az eredeti Amigás chipsetet használva, annak kimeneti jelét úgy átalakítani, hogy az a VGA monitorok számára is emészthető legyen. És megszülettek a scandoublerek. (Lábjegyzet: a scandoublerek onnan kapták a nevüket, hogy a kb. 15Khz-s PAL sorfrekvenciát 31Khz környékére "duplázzák", így téve azt megjeleníthetővé egy VGA-n.)

Az ötlet egyébként nem volt új. Maga a Commodore a high-endnek számító Amiga 2000-be is árult ilyen jelátalakító kártyát, az Amiga 3000-nek pedig az alaplapjára volt integrálva ugyanaz a megoldás, de ezek drága egyedi chipekre épültek, ráadásul a dobozos Amigáknak volt erre megfelelő bővítőportja, az ún. "video-slot".

Commodore A2320 scandoubler és deinterlacer kártya (a.k.a. "the Amber card"). (Förrás: amiga.resource.cx)

Video-slot hiján az Amiga 1200-ban mindössze két helyről nyerhetők ki a VGA átalakításhoz szükséges jelek: az egyik természetesen a 23 tűs külső video port, amire az RGB monitorok csatlakoznak, de ennek az a hátránya, hogy már egy analóg átalakításon átesett jelet kell újradigitalizálni, ami értelemszerűen minőségromlással jár. Ennek ellenére készültek jócskán ilyen eszközök is, mivel ezekhez nem kell megbontani a gépet. A másik lehetőség, hogy a gép belsejében, közvetlenül annak a chipnek a lábairól nyerjük ki a jelet, amelyik a képet előállítja, majd az így kapott képet felhasználva generálunk a VGA monitorok számára emészthető jelet. Ronda hackszagú, kellően agyament megoldás, de szegény ember vízzel főz, tehát ha relatív olcsó, ráadásul jó minőséget produkál, akkor annak van piaca. Megszülettek az A1200-ba való belső scandoublerek.

Késői, Escom gyártmányú Amiga 1200 alaplap 1995-ből. A kép baloldalán, a három fekete kockábol a legfelső (Lisa) és a legalsó (Alice), az AGA chipset szíve és tüdeje okozzák a képet. Közvetlenül felettük a DAC és a 23 tűs video port. A porttól balra két másik videokimenet, a composite és az RF out.

És ezzel el is érkeztünk bejegyzésünk elsődleges témájához, a ScanJuggler+ nevű magyar tervezésű és gyártású scandoublerhez. Külső megfigyelő számára talán meglepő módon a ScanJuggler+ az idei, 2008-as év terméke, de a néhány évvel korábbi, plusz jelzéstől mentes ScanJuggler átgondolása és kibővítése. Mindkét kütyüt Haáz Győző István (alias "dezz") tervezte és készítette.

A készítő, műve és a hívek az Amiga Klubban. :)

A ScanJuggler összesen három IC-re csücsül rá az alaplapon. A fő modul, amin a VGA jel előállításához szükséges komponensek vannak, két fejrefordított IC foglalattal a Lisa-ra és a DAC-ra, egy külön foglalat pedig az Alice-re csatlakozik. A fő modulról egy szalagkábelen át nyerhetjük ki a VGA jelet, valamint két nyomógomb is csatlakozik rá, amelyeken át a SJ+ speciális üzemmódjait, és néhány más dolgot kapcsolgathatunk.

Beépítése igényel némi türelmet és Amiga-szakértelmet, de nem vészes. A gép szétszedése után szedjük le az alaplapot árnyékoló fémlemezt is, majd egyszerűen, de azért kellő határozottsággal nyomjuk rá a foglalatokat a megfelelő irányban a Lisa/DAC párosra, ill. az Alice-re. Jó ötlet közben alulról megtámasztani a gépet az IC-k alatt.

Gépbe helyezett ScanJuggler+. Jól látszanak a barna IC foglalatok, amivel ráül az alaplapi chipekre.

És az első teszt. 17"-s VGA monitoron az adjálbootlemezt képernyő, ami PAL felbontást használ. Drájver az SJ+-hoz természetesen nem szükséges, bekapcs, és megy.

Remek. Akkor most össze is rakhatjuk a gépet. Először adjunk neki merevlemezt. Sajnos a gyári merevlemez foglalat nem fér el a ScanJugglertől, ezért a HDD-t csak úgy "belógatjuk" a gépbe. Nagyon precízek pl. új felfogatási pontokat szoktak fúrni neki a ház műanyag részén, hasonlóan a floppy gyári rögzítéséhez.

Samsung 40GB-s 2,5"-s HDD, az Amiga 1200-ban. Végleges állapotában, a szigetelés megoldása után (antisztatikus zacskó...) a ScanJuggler fölött lesz elhelyezve.

Ha meg már úgyis szétszedtem a gépet, kapott egy 68030 procis turbokártyát, némi RAM-mal (64MB, höhö), meg megjavítottam a floppyt, amiben szétesett a fejmozgató mechanika. Óje.

A floppymeghajtó burkolat nélkül, valamint a már említett egyszem bővítőslotba helyezett processzorkártya hátlapja. A komponensek lefele néznek rajta. Előről így fest.

Ezután visszakerült a billenytűzet is a gépbe, majd csináltam egy bootlemezt az Amiga 2000-mmel, a HDD partícionálásához.

VGA-s Amigák akcióban. Baloldalt az SJ+-szal megerősített A1200, jobbra a grafikuskártyás A2000.

A HDD-re már korábban felmásoltam egy működő Workbenchet, de igazi gépben még egy kicsit utána kellett igazítani, hogy bootoljon. De vajon felismeri a HDD-t?

38204MB. Van kérdés?

Így partícionálunk mi 40GB-s HDD-t, 1db 880K-s floppyrol bootolva. (C) Commodore, 1992.

Partícionálás kész. Bútolászunk a HDD-ről.

Missön komplít.

Igazából, a történet itt véget is érhetne, hiszen egy VGA átalakítóról nemigazán lehet mást írni, minthogy megy, jól megy, szép a képe és általában nem kér enni. Az SJ+ azonban a már említett két nyomógombnak köszönhetően több ennél. Ugyanis bevezetett két új pixelformátumot is, amely csak rajta keresztül használható, az RGB565-t, és a YUV422-t. Az első módban annyi történik, hogy az SJ+ két hagyományos pixelt egy db hicolor pixellé von össze. Ezzel lehetővé válik sokszínű képek megjelenítése relativ nagy sebességgel is, mert az Amiga saját sokszínű módjának a HAM-nak programozása elég sok fejfájással tud járni. A YUV módot pedig videolejátszók használhatják, megspórolva a colorspace conversiont.

Sajnos ennek a két újdonságnak a szoftvertámogatása jelenleg gyakorlatilag nulla. De rajta vagyunk ezen a problémán... :)

A másik dolog, amiért a történet nem ért véget, azt szintén a két nyomógomb meg az extra VGA kivezetés esete. Nyilván ezeket valahogy ki kell vezetni a házból, amin ugyan kialakítottak egy nyílást extra bővítések kivezetéséhez gyárilag, csakhogy az általában foglalt (pl. SCSI kivezetés miatt), ráadásul a ház túlsó végén, a floppy alatt található, nehezen elérhető helyen. Ezért én úgy döntöttem, hogy mivel az IDE csatolót CD-ROM használathoz elérhetővé teendő valaki már amúgy is megfaragta a házát a gépnek, ezért szegénynek már úgyis mindegy, szóval furkálok rá néhány lyukat, és ott vezetem ki ezeket a dolgokat. A fúrásra az AmiCon 2008 2nd edition találkozó keretében került sor, erős idegzetűek itt megtekinthetik. (Courtesy of Stephen "Cobra" Fellner.)

A barkácsolás végeredménye. A VGA szalagkábele később az IDE-nek kireszelt résen fog megtörténni, csak előbb szereznem kell, egy hosszabb kábelt, mert nem ér el.

Végül minden jó lett:

A1200 vs. 17" TFT. Nekem csak CRT-im vannak itthon, de a ScanJuggler kiválóan meghajtja a TFT kijelzőket is.

És a jövő? Már készül a ScanJuggler II... :)