Ma éjjel csak Chopin és József Attila versek...

... semmi mást nem fogadok be.
Méregtelenítek, és ez jól van így ;)

( -GreG- | 2007. 07. 04., sze – 00:00 )

ezt sokadszor olvasom ma ejjel:

Istenem

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

---
"... nem zsaru vagyok, hanem a rendorfonok."

"tényleg nagyon szép vers."

ami igazan tetszik benne, az az, hogy lefordithato a(z Istenbe vetett) hiten kivul masra is:
lehet vallomas egy tarsnak; egy tarsnak, akivel eletfogytig tarto szovetseget kotsz.
a napodat O tolti ki, minden cselekedeted rola szol onzes nelkul, s magadrol csak vacsora utan beszelnel:

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

---
"... nem zsaru vagyok, hanem a rendorfonok."