Vissza, GNOME3-ra.

A 4.0 megjelenése óta KDE-t használok, de ma fogtam a cuccaim és hazaköltöztem anyámhoz.. illetve a GNOME3-ra. Vigyázz, a tovább után öncélú agymenés.

Az nekem a bajom a KDE-vel, hogy nem tudom magamévá tenni.. Mármint az eszmét. Először is, a plasmoidok, ezek az asztalra kitett vackok számomra teljesen értelmetlenek - mobilon, Androidon is.
Akkor egyszercsak megjelent ez az activities dolog, amiről még olvasgattam is, hátha ráérzek, de hiába, egyáltalán nem jött át, hogy ezzel mit is akarnak; újabb csökevény.
A millió beállítási lehetőség pedig csak arra volt jó, hogy fogalmam se legyen arról, hogy mit is lehet beállítani, mit érdemes keresnem egyáltalán és főleg, hogy merre.

Kaptam egy villát, én meg beköltöztem a cselédházba.

A GNOME3 azért tetszett meg, mert világosak a korlátai. Az a kis mozgástér amit megenged, hamar felfedezhető, bejárható, aztán kiderül, hogy tetszik-e az a stílus vagy nem. Lehet, hogy nekem se fog bejönni, de mindenképp szimpatikus marad ez az egyszerű hozzáállás.

A dinamikus workspace kezelése szerintem igazi innováció. Eddig is masszívan használtam a workspace-eket, de a GNOME3-féle drag&dropos vezérlés jóval pörgösebbé teszi az egészet. Kezdem megérteni, hogy miért nincs taskbar - használj helyette workspacet. Persze kéne még a workspace-ek sorrendjének cseréje, illetve új beszúrása, de bízom benne, hogy lesz.

Sajnálom, hogy a KDE nem volt képes belőni egy határozott irányt, egy kicsit olyan a pályájuk most, mint az ökörhugyozás. :) Vannak ott nagyon jó fejlesztések (pl a kwin nagyon pöpec), csak túl nagy lett a demokrácia.

( uid_6846 | 2012. 02. 02., cs – 13:35 )

Első pillantásra megriadtam tőle, de Fedora 16-on mégis megkedveltem az új GNOME-ot.

Kicsit "okostelefonos-érzés" nyújt, bár úgy tűnik, hogy inkább a megérintésére, nyomkodásra késztet a menürendszer, egy táblagépen talán praktikusabb lehetne. Napi szinten nem használom, csak amikor élő rendszerként futtatom.

Ellenben a KDE3 után a KDE4-et még mindig nem bírtam megemészteni (pedig nagyon szép), de ez már az én nyűgöm, bár nemsokára talán azt fogjátok olvasni, hogy megszoktam, sőt, mi több, megkedveltem azt is.

Szívemmel azonban a fentiektől eltérően az XFCE-t támogatom. :-)

( zZsOlTi v | 2012. 02. 01., sze – 15:58 )

Én ellenkező utat jártam be, sok év gnome2 után a gnome3 elől "menekültem" a KDE4-be :) Nagyon vártam a gnome3-mat, egy darabig használtam is, de nem tudtam megszokni. Többek között pont a dinamikus workspacek nem tetszettek, meg a túl sok egér rángatás. Végül külön extension kellett hogy fix 4 desktopom lehessen, de még úgy sem volt az igazi. És a hülye ablakkezelőnek még mindig nincs egy olyan beállítása, hogy a képernyő közepén nyissa az új ablakokat. Agyamra ment, hogy 20" monitoron a bal felső sarokba nyílnak a programok. A kwin tudása ezután felüdülés volt. Bár a KDE4-ben sokszor én is azt érzem, hogy túl sok (túl sokat tud, sokmindent zsúfoltak bele, sok a beállítás), de ami nem kell, azt nem használom. Cserébe ami kell, azt viszont elég jól testre lehet szabni.

( Hevi v | 2012. 02. 02., cs – 00:16 )

Valahol mintha láttam volna már ezt a Workspaces dolgot.

Ja igen.

A Mac OS X-ben.