Jos Poortvliet az openSUSE új közösségi igazgatója

Érdekes diplomával rendelkezik. Majdan az ő utódja talán már egy "esőember" lesz? :-)

Ám félre a tréfával, ennek kapcsán kikerestem egy dolgozatot, amiből kiderül, hogy valójában mennyire érdekes és hasznos tudományterület a szervezetpszichológia:

"Képzeljünk el egy átlagos hétköznapot. A reggeli csörgőóra egy szervezet terméke. Kiválasztása legtöbbször az adott szervezetbe vetett bizalmunktól függ.

A csapból folyó víz, szintén egy szervezet tevékenységét feltételezi. Figyelmen kívül hagyva a reggelit – ennek tárgyalása több oldalt is igénybe venne – koncentráljunk a munkahelyünkre való eljutásra. Ezt befolyásolja a szállítási vállalat – egy másik szervezet – működése, a közlekedési rendet felülvigyázó szervezet stb."

Az nyilvánvaló manapság, hogy amikor egy fejlett Linux disztribúciót használunk, akkor mindez többnyire már-de nem kizárólagosan-egy szervezet összetett munkáját dicséri.

Azonban úgy tűnik, hogy lassacskán véget ért az a "hőskorszak", amikor a sufniban lett kicsiszolgatva a "gyémántrendszer", és egy-egy meghajtóprogram megfelelő működését többnyire csak Mekka irányába történő leborulással lehetett kiimádkozni.

Ma már Kispista helyett inkább a nagy Linux-terjesztések mögött álló vállalatokat lehet szidni, ha valami nem működik az egyébként nem meglepő módon továbbra is erősen hardverfüggő szoftverrel.

Ami nagyot változott: az egyéni "csendes őrült" fejlesztők, és az összebarkácsolt "sufni-linuxok" kihullottak, illetve abból nőttek ki a jelenlegi "nagy játékosok".

A poros utcán sebtiben kialakított játéktérből a fedett lelátóktól övezett és fényárban úszó ultramodern stadionokig jutottunk el. Mindenütt öltönyös, szteroidon felhizlalt, agyba dugott szetteket viselő biorobotok állják el a tükörüveg bejárat felé vezető utat, ahol vagy beterelnek a karámba egy kis műkaja vételezése végett, vagy hökkent megtorpanásra késztetnek: 'Access is denied'!

A dolgozatra itt leltem: Szervezetpszichológia (A la Google).

Csak a röviden idézett részlet származik onnan, a többi önálló agymenésemmé kerekedett a téma kapcsán. :-)

Továbbgondolva, de ez már erősen offtopikba csap át, talán a Puppy Linux is és más kisebb terjesztések is ilyen sorsra jutnak majd, hiszen máris továbbfejlődtek, és valamelyik ága a csomagkezelés szintjén az Ubuntuhoz próbál kapcsolódni.

A kicsik a nagyok árnyékában keresik a túlélést, avagy rátalálnak létük utolsó ciklusára. Még a felhasználók sem dönthetik el, hogy meddig használhatnak egy számukra kedves rendszert, ha a fejlesztők meggondolják magukat, valamint még ott vannak a jogi útvesztők is.

A biológiai létben is keresik az egyedek túlélésük lehetőségeit, és leginkább a társulások révén lelik meg életterüket, ahol kihúzhatják az ínségesebb időszakokat. Minden létező kapcsolódni próbál valahová és valakihez, mohó gyökerekként kutatják fejlődésük és/vagy túlélésük megoldásait.

Szerveződések nélkül nincsen sokáig, stabilan fennmaradó életforma, vagy mégis?