kikadff blogja

Systemd: eth0 -> end0

ALARM régi telepítés esetén:

  1. pacman -Syu
  2. cp /etc/systemd/network/{eth0,en}.network
  3. sed -i 's/eth0/en\*/' /etc/systemd/network/en.network
  4. reboot

ALARM új telepítés esetén a lemezképben már megvan a szükséges config fájl.

OpenBSD ports vs NetBSD pkgsrc

Az összes BSD-nek hasonló a csomagkészítési "megoldása", próbáltam már jó régen a FreeBSD ports-ot, aztán a NetBSD pkgsrc-t, ami nagyon megtetszett. A FreeBSD-vel való próbálkozásra már nem igen emlékszem, azt hiszem minden működött. Viszont arra emlékszem, hogy a pkgsrc nagyon sokat tud és nagyon jó guide van hozzá. Most az OpenBSD ports-al ismerkedem, jóval egyszerűbb a pkgsrc-hez képest, de sokkal stabilabb. Értem ezalatt, hogy egy make build, akármennyi függősége van a kiválasztott csomagnak, eddigi tapasztalatom szerint biztos, hogy lefut. Pkgsrc-nél futottam bele hiányzó függőségek, törött csomag miatti hibákba, ami miatt kézzel kellett a hibás csomagokat feltenni, rendberakni. Bár lehet, hogy saját konfig miatt jött elő a hiba, mert a base vs modular x11 tudott hibákat okozni oda-vissza. Volt, hogy a base x11-el már nem fordult egy függőség, mert túl régi volt, de modularral meg még nem fordult egy másik.

Ami az OpenBSD ports-ból leginkább hiányzik, vagy legalábbis nem találtam még megoldást rá (FIXME), az a pkgsrc féle bin-install. Ez azt tudja, hogy ha a repo-ban van a ports-nak megfelelő verziójú bináris csomag (ami függőség), akkor azt feltelepíti onnan, nem pedig build-eli a ports-ból. Nagyon hasznos, nem kell fél napot, napot várni mire a függőségek lefordulnak (rühellem a rust-ot..., jó a gépem sem túl combos..). Mondjuk OpenBSD-nél is csak az elején bosszantó ez, aztán már felhasználja a korábban elkészített csomagokat, de jó lenne rögtön a lényegre figyelni.

Telepített OpenBSD újrapartícionálása

Kellő ismeret hiányában telepítettem egy OpenBSD 7.1 -et, természetesen nem teljesen a default beállításokat használva. Bele is futottam egy pofonba. Telepítéskor egyéni partícionálást használtam, így lett egy ~200 GB méretű partícióm /-ba csatolva, meg egy swap partícióm. A pofon pedig: a default bootloader 1024 cylindert tud beolvasni a root partícióból, azon belül kell lennie a config fájlnak, meg a kernelnek. Bővebben.

Haiku OS: frissítésről

A Haiku frissítés szempontjából úgy néz ki, hogy van maga a Haiku alaprendszer és vannak a csomagok, amik elsősorban a HaikuPorts-on keresztül érhetőek el, de vannak más csomag tárolók is.

Hasonló a felállás, mint pl. A FreeBSD-nél, csak itt az alaprendszer nem egy parancssoros core rendszert ad, hanem egy komplett desktop-ot, mint a Windows alaptelepítés. A HaikuPorts a FreeBSD-nél maradva a ports gyűjteménynek felel meg, a build szerverek a bináris csomagokat a HaikuPorts csomagtárolóba pakolják. A csomagkezelő együtt kezeli a csomagtárolókat, nincs a FreeBSD féle külön core és ports frissítés dolog.

Haiku OS-t telepítettem

A Haiku OS a néhai BeOS utódja, egy kis csapat által fejlesztett nyílt forrású operációs rendszer. Jelenlegi formájában egy hobbi OS, annak is egy béta kiadása. Soha nem használtam BeOS-t, mégis a Haiku valahogy tök szimpatikus, VirtualBox-ban régóta lakik már egy, de mivel a gépem nem túl izmos, (2. generációs i3 proci, 6 GB memória) elég kényelmetlen tartósan nyúzni egy rendszert benne. Mivel gyakran foglalkoznék a Haiku-val, úgy döntöttem feltelepítem a gépemre 2. OS-ként.

A gépben 500 GB-os merevlemez van, Manjaro lakott rajta egyedül az alábbi felosztásban, amit a telepítője ajánlott és készített el: