Shell alapok és néhány egyszerû parancsA shell promptBejelentkezés után a shell (parancsértelmezõ) indul el. Ez egy olyan speciális program, amely a felhasználó billentyûzetén begépelt parancsokat hajtja végre. Ezek a parancsok lehetnek egyszerûek és bonyolultak, az egyszavas utasításoktól a több oldalas shell programokig.A felhasználó egyszerûen begépelheti a kivánt parancsot a $ jel után (amit promptnak, vagy magyarul készenléti jelnek nevezünk), majd Enter-t ütve tudtára adja a shellnek, hogy nekiláthat a parancs értelmezésének és végrehajtásának. Törölni a Backspace és a Del billenyûkkel lehet[1], a jobbra-balra nyilak pedig a kurzor mozgatására szolgálnak. Próbáljuk ki a date parancsot[2]! $ date Enter Sun Oct 11 10:40:15 MDT 1998 $A parancs végrehajtása után a shell visszaadja a promptot a felhasználónak. A legtöbb shellnek van nehány ``kellemes'' tulajdonsága, amelyek megkönnyítik a felhasználó munkáját. Ezek közé tartozik az un. kiegészítés, ami azt jelenti, hogy nem kell az egész parancsot feltétlenül begépelnünk, csupán annyit, amennyibõl a shell egyértelmûen el tudja dönteni, hogy melyik utasításról van szó. A kiegészítés a Tab billentyûvel történik. Gépeljük be a következõket: $ d TabA Tab lenyomása után csipogást hallunk. A shell ezzel azt jelzi, hogy a begépelt információ még nem elegendõ a parancs egyértelmû azonosításához. Ha belegondolunk, akkor valószínûsíthetõ, hogy több parancs is van, amelyik d betûvel kezdõdik, egy betû megadása általában nem elég az azonosításhoz. Ha mégegyszer leütjük a Tab billentyût, akkor a shell kiírja az összes választási lehetõséget. Próbálkozzunk még egyszer, most két betûvel: $ da Tabés ha szerencsénk van (és nincs más hasonló nevû parancs a gépen)[3], akkor megkapjuk a date parancsot: $ date A fájl és a könyvtár fogalmaA szamítógép többek között adatok tárolására és feldolgozására használható. Az adattárolás igen tág fogalom, az adatbáziskezeléstõl a programozáson át az önfeledt játékig minden belefér. Az adatokat, képeket, programokat, stb. a rendszer un. fájlokban[4] tárolja.A fájl nagyon rugalmas fogalom, szinte minden belefér[5]. Például egy szakdolgozat kerülhet egy fájlba, de szétbontható akár több kisebb darabra is. Egy képgyûjtemény lehet több fájl, de összerakható egy fájlba is. A lehetõségeket csak az elterjedt szabványok és a felhasználó fantaziája korlátozzák. A fájlokat érdemes valamilyen elv alapján csoportosítani. Egy átlagos rendszeren pár tízezer fájl van. Kepzeljük el mi történne, ha csak úgy ömlesztve, egy kupacban tárolnánk õket. Nehéz lenne megtalálni, amit keresünk, és technikai okok miatt a rendszer is jelentõsen lelassulna. A csoportosítást könyvtárakkal[6] oldhatjuk meg. Egy könyvtár tartalmazhat fájlokat és alkönyvtárakat, amik további fájlokat és könyvtárakat tartalmazhatnak. Az aktuális vagy munkakönyvtár[7] az a könyvtár, ahol a shell szerint éppen vagyunk. A legtöbb parancs felhasználja valamilyen módon ezt az információt, így nem kell mindig megadni, hogy hol akarunk dolgozni. Tipp: Beállítható, hogy a shell prompt kiírja az aktuális könyvtárat. $ ls available dev initrd proc usr bin etc lib root var boot floppy lost+found sbin vmlinuz cdrom home mnt tmp vmlinuz.old $A pwd[10] parancs kiírja az aktuális könyvtárat: $ pwd / $A cd[11] paranccsal lehet könyvtárat váltani: $ pwd / $ cd /home $ pwd /home $A cd - parancs visszavisz az elõzõ könyvtárba: $ pwd / $ cd /home $ pwd /home $ cd - $ pwd / $A fenti példában látott / könyvtár a gyökér[12] könyvtár. Ez a könyvtár nem nyílik semmibõl, de minden könyvtár belõle nyílik. Az egymásból nyíló könyvtárakat a / jel közbeiktatásával egymás után lehet írni. Példaul a /usr/bin könyvtár a /usr könyvtárból nyíló bin könyvtár. $ pwd / $ cd usr $ cd bin $ pwd /usr/bin $ cd / $ pwd / $ cd /usr/bin $ pwd /usr/bin $Minden felhasználónak van egy saját könyvtára, az un. home könyvtár. Ezek a felhasználói könyvtárak általában a /home könyvtárból nyílnak. A szaboj nevû felhasználó home könyvtára például a /home/szaboj könyvtár lesz. A paraméter nélküli cd parancs segítségével a könyvtárszerkezet bármely pontjáról vissza juthatunk saját könyvtárunkba[13]. $ pwd / $ cd $ pwd /home/szaboj $A cd .. parancs hatására az aktuális könyvtár ``szülõ'' könyvtárába juthatunk[14]. $ pwd /home/szaboj $ cd .. $ pwd /home $ Fontos: A cd /alkönyvtár parancs nem azonos a cd alkönyvtár paranccsal. Az elsõ a gyökér könyvtárból nyíló alkönyvtárba lép be, a második az aktuális könyvtárból nyílóba. Megjegyzések
|