( egmont | 2009. 11. 21., szo – 19:06 )

Egyetértek, hogy nagyon sok szabály túl van bonyolítva, de azok általában azok a szabályok, amiket még a legjobb helyesírók sem mindig tudnak fejből, utána kell esetleg nézniük, illetve hibás alkalmazásuk ritkán zavaró más számára. Ezek azok a szabályok, amikből remek helyesírásversenyt lehet rendezni.

Szerintem a messze leggyakrabban elkövetett helyesírási hiba a -val/-vel rag teljes hasonulásának nem ismerete - érdekes módon csakis akkor, amikor kötőjellel csatoljuk a ragot az előző szóhoz. Ez a helyesírási szabály semmi másról nem szól, mint arról, hogy 1+1=2. Arról, hogy ha hosszan ejtjük a mássalhangzót, akkor írásban is tükröznünk kell ezt (éppúgy, mint ha nem is rövidítettük volna a szótőt, vagy nem lenne kötőjelre szükség). Tegye fel a kezét, aki szerint ez bonyolult!!! Senki? Helyes! :) Akkor mégis miért van az, hogy szinte senki nem bírja alkalmazni ezt a szabályt? És hol rejtőzik a probléma gyökere? Nagyon kíváncsi vagyok, és tényleg nem tudom. Remélem, nem ott, hogy az 1+1=2 szabály bonyolult.