Amiből nem következik, hogy a mi időnkben a Winnetou és a Nagy Indiánkönyv kellett volna a kötelező olvasmány legyen.
A kötelező olvasmányokat egyébként mi sem szerettük, mert kötelezők voltak. Nem mindegy, hogy mi, hogyan és mikor válik tanulnivalóból olvasnivaló irodalommá.
A Háború és Béke első kötetének a fele első olvasásra egy kínszenvedés volt. Csak azért rágtam át magam rajta, még gyerekként, mert érdekelt, hogy hogy a fenébe lehet ebből a rettenetes, olvashatatlan, félig francia szövegből kijönni. Azóta négyszer végigolvastam. Letehetetlen.