Mit tudok ehhez hozzátenni... szimplán elméletben... ha megvan a megfelelő modulok halmaza akkor a bevezetés folyamata a következő: megadod az elvárt állapotban a kiindulási objektumot (AWS account) és innentől az elvárt állapotod mellé kapásból megkapod a objektum összes paraméterét és felügyelt objektumjait a state branchen amit megnézel és azt mondod jó és átpakolsz az elvárt állapot branch-ére és ha bátor vagy az egész rendszert igy rekurzivan fel tudod térképezni... közben ha olyan obj van melynek nincs az adotthelyről elérhetősége beteszel az elvárt állapotba egy relay-t ami mint a gráf végén csücsülő végrehajtó folytatja mondjuk a szolgáltatások feltéképezését. Ez mivel a lisencfeltételek olyanok amilyenek totál ingyenes max a relay-ek erőforrásáért fogsz fizetni ami minimális még egy nagyobb rendszer esetében a rendszerhez képest... ha meg nem egy repoba akarod tenni az egész struktúrát hanem többe akkor meg $ref-el átirányítod a másik repora az adott ág fokuszát -> gyakorlatilag a bevezetési költség innentől nem tétel és még tesztként is rentábilis és mivel jelen esetben az objk nagy részét ro--ként kezeli nincs kockázata sem....
mit nyersz ezzel gyakorlatilag az átláthatóságon kivül szinte semmit, csak a garantál környezetben tesztelt és fordított binálisokat, melyek az open világhoz képest nagyságrenddel pontosabban dokumentáltak és saját környezetben reprodukálható a buildjük, ráadásul jóval kisebb átláthatóbb kódbázissal (mivel a modulok csak és kizárólag schema leírók alapján validált adatot kapnak), a schemak/modulok/workflow-k gyakorlatilag minimum évenkénti frissitését... de mivel a fordítási környezet totál automatikus ezért döntés kérdése a build kiadása, renovate-vel támogatott frissítési lánc melyben pontosan tudod mit kell változtatni az IaC-n hogy a működés megfelelő legyen...
ezek mind következmények abból amit eddig leírtam és nem hidd el nem fejeztem be és ha jól megnézed AI mentes a tudás amit most átadtam