Oké, hogy minket átbasztak az iskolában, hogy ezt tanuld meg, milyen jó lesz neked ettől, ha tudni fogod,
A humán tantárgyak esetében elképzelhető, hogy nagy a tananyag és a lexikális ismeret, amit le akarnak tuszkolni a nebulók torkán, de én nem vagyok abban biztos, hogy ez baj. Engem pl. nem zavar, hogy a mai napig tudom, hogy mi volt a tortesillasi béke időpontja és mire vonatkozott, ahogy azt sem élem meg tragédiaként, hogy a vesztfáliai vagy a szatmári béke is bennragadt valahol a fejemben. Ehhez sokat kellett gyúrni az anyagot annak idején. Nem gondolom, hogy ez káros lett volna. Én arra emlékszem középiskolában, hogy matekból volt olyan, hogy feladatgyűjtemény és egy-egy témakörben a feladatgyűjtemény összes feladatát meg kellett oldanom ahhoz, hogy ki merjem jelenteni magamnak, hogy értem és ismerem az adott tananyagot. Sosem tartottam magamat kiugró képességű tanulónak, másnak lehet, hogy könnyebben ment, de nekem akkor ennyi kellett ahhoz, hogy a mércének megfeleljek. Volt olyan, hogy este 10-re értem a házi végére és tényleg csak aludni volt idő, persze aktívan sportoltam is és a bugyik tartalmának pontos és alapos felmérése is belefért azért a napirendbe. Idővel ez utóbbi lett aztán a főtevékenység, meg a nyelvtanulás, de az már az egyetem alatt volt. Nem ismerem a mai diákéletet, de valahogy nem hat meg a túlterheléssel kapcsolatos hisztéria.