( pink | 2024. 09. 09., h – 12:26 )

A kéve minőség meg valahol onnan indul, hogy nem teszel bele semmit. A jó kávét csak elrontani lehet

Nagy plusz.
Nekem nincs bajom azzal, ha valaki a kávéba cukrot (meg mindenfélét) tesz, csak azt már ne nevezzük kávénak. Ilyenkor mindegy is, miből főzöd, úgyis teljesen megölöd.

Most gyűjtögetek profi gépre

Magam is mozogtam ezen a tökéletes-presszó-elkészítése tengelyen. Jó is a jó presszókávé, nincs ezzel baj. Számomra viszont onnaltól, hogy tökéletesen reprodukálható, elveszik a lelke. Míg valamilyen kézi kávéfőzési módnál mindig benne van az aznapi ügyességed, hangulatod. És nem az van, hogy ,,sikerül" vagy ,,nem sikerül" (persze ha még rutintalan vagy, durván el lehet rontani), hanem az van, hogy más, mindegyik ,,máshogy jó", egyedi.
Presszót magam ritkán csinálok. Van mindenféle kávéfőzőm. Az ,,áztatósat", átfolyósat nem kedvelem. A határeset talán a napoletana, megfelelő kávéval, őrléssel. Itt pl. kiváló alapanyag a méltatlanul lenézett robusta.

A mainstream kávém egy hagyományos Bialetti Brikkában készül, amiben egy súly fokozza a nyomást, mint régen a kotyogóban. Valamint a kétszemélyes kávéfőzőhöz egy háromszemélyes tölcsér tartozik. Megfelelően használva rendkívül gazdag kávét lehet vele készíteni.

Magam mindig sötétre pörkölök, ugyanakkor nyitott vagyok, amikor világos vagy közepes pörkölésű kávéval kínálnak. Gyakran lehet találni az ízvilágukban valami érdekeset.