Hát, azért látni pár elég komoly gondot a sztorival.
Lebeg a Teremtő a semmiben, aztán gondol egyet, és összegyurmázik egy világot, saját specifikációja és ütemezése szerint, költségvetési, erőforrási vagy bármely más megszorító körülmény nélkül. Elégedetten kirakja live-ra, aztán csodálkozik, hogy az általa meghatározott paraméterek és algoritmusok szerint működő rendszer mégsem a remélt módon működik. Ekkor néhányszor rájön a toporzékolós hisztéria, majd a homlokára csap, és a következő megoldással rukkol elő. Megtermékenyíti másvalaki, még szűz feleségét (annak beleegyezése nélkül), majd megszületik saját maga fiaként. Hippiskedik három évtizedig, majd amikor a piccsfork-brigád meglincseli, utolsó bűvészmutatványként három napi rejtőzés után veszi a kalapját azzal, hogy előadása révén (mert annyira szerette saját magát, hogy saját magát küldte el) ettől kezdve mindenkinek tutijó lesz. Hogy pontosan mit jelent ez a "tutijó", az nincs specifikálva.
Ez persze csak a történet madártávlati észrevételezése, és az egyes részeket közelebbről vizsgálva még hajmeresztőbb eredményekre bukkanhatunk.
Az intézményrendszerek létezése (hogy ilyesmire igény lehet és hogy az ilyen mértékű gazemberségből évezredeken át nyugodtan meg lehet élni) szintén arról tanúskodik, micsoda kontármunka lenne a világ, ha szándékosan így tervezte volna valaki. Én képtelen vagyok ilyen fokú cinizmusra.