Nem vártam, hogy ennyire ráharapsz a sipolós gumicsontra, de legalább az Orbáncod vagy Orbáni becsípődéseidet előhozta. És bizony erősen beakadhatott az úriember, ha neked már mindenről ő jut az eszedbe.
Régen nem voltál annyira gyopár agyilag, hogy ne védd le az irányokat, ahonnan visszahullhat rád a felköpött turhád. Gyk. te vetetted fel, hogy "a politikusaink rettegnek új igazságok kimondásától", majd írtál öt gyenge/szar példát. Eredetileg Orbánról volt szó (lényegében a topik is róla ill. a lehetséges szándékairól szól), szóval nem kellett volna ennyire lemenned kutyába.
Most próbáld kicsit kivenni őt a képből és ugyanezen mondatokat alkalmazni általánosan a magyar viszonyokra.
Politikusok általi "új igazságok" kimondásáról volt szó egy orbános topikban. A magyarok nagy része nem politikus, és mint mondtam, a hozzád hasonlók sem igazán vesznek részt az eszükhöz méltó mértékben a demokráciában. A többi politikust meg kiveséztük már feljebb.
Hogy valaki államfő, még nem jelentheti, hogy nem személyes haszonszerzés vezérli. Ehhez hiányoznak a demokratikus renszerekben az ösztönzők (pl. a ciklus végi fejlövés).
A fejlövés lehetősége mindig adott. Legfeljebb az okaid vagy a tökeid hiányoznak hozzá.
Bárki írhat generikus új igazságokat, míg az átlagpolgárok egy történelemből tanulni képtelen, 6 hónapos memóriájú aranyhalak. Mert mindig lesz új. És az új mint fogalom is lehet többértelmű. Lehet valami korábban nem létező új, lehet valami az általánosan elfogadotthoz képes új, vagy épp csak egy ciklus új kezdete. Sőt, az újnak még nem is kell újnak lennie, elég csak újnak, forradalminak kikiáltani.
Ellentmondásosnak tűnik, hogy bármi lehet új igazság, és a politikusaink mégis "rettegnek új igazságok kimondásától". Kérlek, oldd fel.
A világ és a társadalom túlhaladott az illendőségen. Kérdés, képes lesz-e felismerni, hogy csakis önmaga csúcsragadozójaként lesz képes fejlődni és fennmaradni.
Nem tudom, ez honnan jött, de nincs benne semmi releváns, sem új. Az illendőség mindig is egy máz volt a ragadozás felett. A kettő közti arányokat a lehetőségek és az erőviszonyok határozták és határozzák meg.