Nem, ez nem csak az összetett fájlrendszerek rákfenéje, hanem az összes modern konzumer/corporate OS-é, hogy a sok réteg komplexitási fok mögé elrejtve, a felhasználó háta mögött önálló életre kelnek, ami előbb-utóbb morbid belassulásokhoz, abnormális tárhelyelfogyáshoz, stb. vezet, mert próbálják a felhasználó helyett kitalálni, meg jobban tudni, hogy mi a jó neki.
Én ezért is maradok minimalista rendszernél, meg otthoni felhasználásnál sima ext4-nél. Mert elég, piszok gyors, beállítok mindent magam, nincsenek csúnya meglepetések. Annak ellenére, hogy használtam btrfs-t, és nincs azzal se bajom, Archon használtam egy régi, lassú HDD-s géphez, akkor arra ideális volt, mert jó volt a transzparens röptömörítése, tudott lecsatolás nélküli defragot, jó volt az adatkonzisztenciája áramszünetkor (ext4-en ilyenkor átment az fsck, meg a torrektkliens mindent újraellenőrzött, mert sérült a resume data, a btrfs meg ezeket jobban tűrte akkor), tud meghajtókon átnyúló köteteket kezelni, stb.. Még a snapshot funkciót is kipróbáltam, az is tetszett, de csak kézileg adtam hozzá őket, nem volt automatizálva. Szóval baj nincs vele, de én orrvérzésig nem erőltetném otthoni gépen, főleg SSD-n nem, és ha használja is valaki, nem ajánlom, hogy ilyen automatikus snapshotokkal használja, és főleg nem a rootra irányítva őket, mert ez olyan gáz, hogy Chuck Norris se vállalná be.
A rootra semmit nem érdemes tenni, csak a rendszert, pont ilyen helyelfogyási okból, meg esetleges gikszer miatti újratelepítéskor nem kell mindent a rootról lementeni. Ezért érdemes, amit csak lehet, másik partíción tartani, főleg /home és egyéb adatokat.