( Raynes | 2021. 02. 13., szo – 22:08 )

Az a jó ezekben a plain text alapú szedési és leíróformátumokban, hogy mindegy miben írja, mert később is konvertálható egyik a másikba, és erőforrásuk se nagy, akár egy Pentium 2-őn is lenyomhatók egy plain text editorban. Sima TeX-variánsban is lehet írni, pl. XeTeX, LuaTeX, és itt TeX-en nem a LaTeX-et értem, hanem az annak az alapjául szolgáló még egyszerűbb nyelvet. De ha valaki keményebb, mint Chuck Norris, Bruce Lee és John Rambo összeadva, akkor groff-ban is csinálhatja, de az már tényleg olyan, mintha abakuszon tologatná valaki a biteket. Vagy ha a céges CMS rendszerük kezeli, akkor akár BBCode-ban, vagy hasonlóban. Bármiben, amiben az illető kényelmesen mozog.

A markdown igaz, hogy limitált, de elég a feladatra. Technikai dokumentációnál nem kell annyira igényes szedés, nem bölcsészeknek lesz, hogy ligatúrákon meg sorvégek és margók optikai egyenességén sznobkodjanak. Ennek ellenére a markdown - HTM5 konverzió után a HTML is jól tud kinézni, soft hyphen, modern fontok, Unicode, ligatúrák, OpenType feature-ök, SVG grafika, stb. segítségével, belefér az általad is írt good enough-ba, lesz olyan szintű, mintha valaki Word-ben írta volna, igaz ehhez kicsit csalni kell, és a markdown-ba több mindent is bele kell foglalni, vagy a HTML5-re konvártálás után bele kell nyúlkálni vagy custom CSS-ezni. Cserébe még dinamikus tördelésű is, bármilyen eszközre és kijelzőméretre jól skálázódik, és még spéci reader szoftvert sem kell a megnézéséhez telepíteni. Mert ha TeX-variánssal csinálja az ember, akkor statikus tördelésű, csak nyomtatásban meg nagy felbontású kijelzőn fog jól kinézni, csak így lesz könnyen olvasható.

A markdown csak azért népszerű, mert az is már good enough a legtöbb esetben, és rettenet könnyű megtanulni, pár perc egy sablon alapján, és a benne lévő tag-ek nem zavarják az emberi nyers/szabad olvasást, természetes írást, a text editor spellcheking funkcióját, stb.. Nyilván cserében limitáltabb, mint a komolyabb formátumok, de valamit valamiért. Meg a markdown annyira egyszerű, hogy lényegében egy végoptimum fokos megoldás, aminél egyszerűbbet már nem lehet kitalálni, így elég egyszer megtanulni, és nem úgy van vele az ember, hogy most ez a hájp, és majd 5 év múlva elavul, és mást kell tolni helyette.

Ezt az asciidoctort nem ismerem mondjuk, feltételezem ez is valami plain text alapú leírónyelves megoldás. Tényleg sok minden szóba jön, ezeknek a nyílt formátumoknak nagy a rugalmassága. Még a túlzott igényesség sem kell, sok RFC meg annál komolyabb szabvány a mai napig teljesen formázatlan plain text-ben van megírva, némelyik fix 80 karakteres sortöréssel ráadásul. Ez tényleg az a műfaj, hogy a komolyságát nem a formai külsőségek adják, hanem a jó tagolás és lényegre törő nyelvi megfogalmazás.