Ugyanez az a kategória, amelyiknek a szeme fénye őőő, mondjuk ki, nem egy zseni (értsd: ostoba mint a fasz), de a szülő ezt nem látja be (ennyit sikerült összehoznia), vagy mert mint szülő csődöt mondott és jönnek a "geci a tanár", "a gyerekemre pikkel a tanár" stb. ostoba rémtörténetek. Természetesen az ilyen gyerekre óvodától a számára nem túl magas iskolai képzettséget adó (addig jut) iskola végéig pikkel mindenki. Aztán ezzel telesírják a netet. Persze a szülő elmondja a gyerekének, hogy milyen okos meg szép, csak a világ nem érti ezt. Kialakul a gyerekben egy fals kép saját magáról, aztán amikor 3-at kap (de jobbat vár), akkor a tanár hátába állítja a bugylibicskát.
Ezeknek hiába is magyarázod, hogy nem tesó, nem pikkel rá senki, csak a képességeivel van probléma. Azt figyeltem meg, hogy szülőként nagyon nehezen megy egyeseknek a valóság elfogadása. Egyesek addig mennek, hogy burkot építenek a gyerekeik köré. Szegényt nehogy érje ám valami! Az ilyenek alszanak egy ágyban a 15 éves kölkökkel, kísérgetik őket kórházba stb.
És az ilyen kölkök nem tudják elfogadni, hogy egyszer le kell szakadni a mamahotelről, meg hogy az anyu, apu egyszer föld alá fog kerülni. Nekem volt egy munkatársam, amelyik konkrétan megsértődött, amikor arról volt szó, hogy egyszer az ő apja is meg fog halni. Nem tudom mi lehetett, szerintem tőlem tudta meg, hogy az apja sem halhatatlan. Vagy mi.
Meg az ilyen kölkök élnek együtt a hátsó szobában az anyjuk múmiájával még évekig, mert nem tudják elfogadni az elfogadni valót. Sajnos a világ egyre inkább erre halad. Én meg szomorú vagyok. Ha pedig ezeket leírod, akkor jönnek az extra érzékeny lelkűek, besírnak, rád hívják a szervezeteket. Pedig nem raplizni kéne, csak szembenézni az valósággal.