Nekem sokszor jut eszembe a több generáció együttélése, látok boldog nagyikat unokázni, közben nem ég ki a 3 gyerek plusz munkával anyuka, 2 munkahellyel apuka. Csakhogy sok nyugdíjas dolgozik, így ő se tud segíteni, bár együttélésnél pusztán csak az, hogy néha tud segíteni már nagy dolog tud lenni. Pont az a két óra, hogy egy pár elmegy kettesben mozizni, kb. meg tudja oldani, hogy ne kelljen majd válóperre költeni.
Voltam már úgy, hogy pár óra alatt rettenetesen lebetegedtem, "csak" 80 km-re lakok minden rokontól, és nincs igazán barátom, így maradt az, hogy párom elkérte magát munkahelyről. Ugyan így most ment be páromhoz a boltba egy néni, hogy írja már be ezt a telefonszámot a telefonjába, mert fel se tudja hívni a Németországban levő fiát, papírt nem látja, telefont nem érti. Azt hiszem lengyel volt egy youtube-on vitázó srác, aki mondta, hogy náluk komoly "járvány" (epidemic) a magára maradt nyugdíjas nagyszülők magányból eredő depressziója.
Lehet nem az együttélés a gond, legalábbis nem minden esetben.