Pl. szólásnak számít-e az, hogy az ilyen-olyan, dolgozó által aláírt szabályzatban benne van-e a megfigyelés lehetősége?
Mert a konkrét esetben ez nem volt benne, az viszont igen, hogy a munkahelyi infrastruktúrát csak munkára használhatja a dolgozó.
Majd ezután keringett egy munkáltatói körlevél arról, hogy a munkáltató elvárja, hogy _munkahelyen_ _munkaidőben_ _céges munkaeszközön_ méltóztassanak a kedves kollegák dolgozni, és ne a privát dolgaikat intézzék, ami szerintem nem egy túlzó elvárás.
Ebben a dokumentumban szerepelt az, hogy a munkáltató ezt ellenőrzi, és adott esetben szankcionálja. (Tehát effektíve szólva volt.)
De ezt a dolgozó öntudatosan leszarta, aztán "lebukott", számon kérték, ő pedig gerincesen letagadta a dolgot. Aztán elé tették bizonyítékot (ami nem email, hanem yahoo chat volt, de mindegy is), és még ezután is neki állt feljebb, hogy dehát ez mekkora jogsértés. Na ezután rúgták ki, amiért szerintem rendesen megdolgozott. Ezután perelt. (forrás)
Én csak azt nem értem, hogy munkahelyen, munkaidőben, céges munkaeszközön, a magánhasználatot egyértelműen tiltó munkahelyi szabályzat esetén hogy a fenébe lehet szó _bármilyen_ magánélethez való jogról?