Nálunk C2D szintű gép alatti konfig sorsa kuka, azaz recycle. A procikat szedjük ki (jó lesz aranynak, bár már ezekben már alig van) és a ramot, illetve a tápokat. A többi NYÁK-ként illetve fémhulladékként van leadva (műanyag részek különszedve). Kb. 25 db P4D-t bombáztunk szét tavaly, ezekben már sok üzemóra volt, így némelyiknél már púposodni kezdtek az alaplapi kondik, néha fagyogattak. Mind brand gép volt (Dell, IBM, Fujitsu stb.). A rengeteget futott IDE HDD-kből kiszedjük a lemeztányérokat dísznek, illetve a neodínium mágnest. A vinyó NYÁK része külön leadva az alaplapokkal együtt. Az öreg, lassú SATA diszkeket is szétkapjuk, nagyjából 160Gbyte méret alatt, mert ezek már túl lomhák. A többi (nagyobb, 200GB felett) pedig jó offline vész-backupnak (azaz harmadik másolatnak) valamihez a polcra, még akkor is, ha sok óra van benne. De csak akkor, ha 0 bad sector és a teljes tesztje jó.
Szomorú, ez van, telnek az évek, drága konfigok értéke csúszik le nullára. De van egy szint, ami alá nem megyünk: ez pedig a még elviselhető böngészési élmény, mint alap.
Én is vettem pontosan 21 éve Fujitsu AV-series UW SCSI 10.000 rpm HDD-t (akkor videóvágásra javasolták) 9 GB(!) mérettel, 2U magasat, 750e+Áfa áfa akkori forintért (ami ma legalább 4M Ft vagy több reálértéken), szóval új autó árban. Ez a vinyó megvan még, de nem ér többet, mint a súlyát kitevő különféle színesfémek. Iszonyú hangos és forró volt, kötelező volt két erős ventivel hűteni. Éppen hogy tudta akadás mentesen a 4:2:2 SD videót digizni, egy streamet egyszerre. Mindezt Pentium Pro 200MHz procival.
A meglevő Core 2 Duo gépeken úgy segítünk, hogy dobunk bele rendszervinyónak kicsi, olcsó SSD-ket (64 vagy 120G), ettől nagyon felgyorsulnak, az adattárolás pedig gigabit Etherneten megy. De pár éven belül ezek is megközelítik a kukát.
Hosszú évek óta kidobáltuk már az összes P4 Celeron, illetve PIII szériákat. Gyűjteményként vannak csupán 286, 386, 486 és egyéb minőségi darabok, ill. anno nagyon drága, szép és régi VGA gyorsítók és profi videóvágó-kártyák.
Én ilyen 233MMX-et csak akkor használnék, ha az megbonthatatlanul be lenne építve valami fontos, egyedi szerszámgépbe, illetve a rendszer része lenne valami pótolhatatlan hardverkulcs-szerű megoldás, ami úgy jó, ahogy van.
Ember elé nem desktopnak nem tenném.