A zenefelhasználás megtörténtének sok százszor ismételt bizonyítása a bírói
gyakorlatban bizonyos vélelmek kialakulásához, működéséhez vezetett:
– BH 1992/98: Amennyiben bizonyítást nyer az, hogy a vendéglátóipari üzletben,
közönség számára nyitvaálló helyen tv-készülék került elhelyezésre, ez a jogdíj
fizetési kötelezettséget megalapozza.
– BH 1993/228: Tv-készüléket zeneszolgáltatásra alkalmas technikai eszköznek
kell tekinteni, annak elhelyezése esetén a zeneszolgáltatás lehetősége fennáll. Nem
elfogadható az a védekezés, hogy azt az üzemeltető csupán hírműsorok
megtekintésére használja.
– BH 1958/226: A jogdíj fizetési kötelezettség szempontjából nincs jelentősége
annak, hogy a vendéglátó üzlet nyilvános részében álló rádió, tv az üzemeltető
szándéka szerint kit szórakoztat, vagy hogy mekkora, milyen teljesítményű, a
nagyközönséget megfelelően szórakoztatja-e.
– Főv. Bír. 47. Pf. XI. 21 055/1995/2: Ebben a körben a folyamatosság nem
előfeltétel és annak nincs jelentősége, hogy a rádió hangja hallható volt-e az egész
étteremben, vagy csak a pult közelében lévők körében