Táncreakció

Ma hajnali Feltöltődve pozitív energiákkal című bejegyzés hozzászólásainál megígértem, hogy írok ezekről a pozitív energiákról.

Alapvetően az elmúlt hetekben nem volt túl jó kedvem. Úgy rám szakadt az élet. Valahogy a számomra fontos dolgok nem úgy sikerülnek, sikerültek, ahogyan szeretném, szerettem volna. Szóval úgy éreztem egy csomó mindent jobban kell csinálnom, nem csak megcsinálnom. Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem a rendrakást, mert nem találom magamban a harmóniát. És most éppen a környezetemben sem. Persze körülvesz rengeteg jó barát, akikre számíthatok, és ez jó. De valahogy nem találom mostanság magamat. És az a rossz, hogy nem tudom mi segíthetne. Pedig lekötöm magam nagyon sok mindennel, de valahogy mégis mindig összegyűlnek felettem a viharfelhők és rossz érzések lesznek rajtam úrrá.

Talán ha ismét elkezdek táncolni, az megadja azt a pluszt, ami átlendít a holtponton. A tánc – bár sohasem jutottam el benne addig, hogy a versenyzésig vigyem – mégis sokszor nagyon jó hatással van rám. És most, hogy remélhetőleg ismét beköltözik a hétköznapjaimba úgy, hogy újabb és újabb ismeretekkel leszek gazdagabb, nyilvánvalóan jót fog nekem tenni. Szerencsémre találtam is valakit, egy régi táncos ismerőst, aki szívesen jön velem táncolni. Ez azért jó, mert körülbelül egy szinten vagyunk és emberileg is jól megértjük egymást – úgy gondolom. Érdekes a megfigyelésem (persze ez nyilván csak a nőkre értendő), de akivel jól, jót tudok táncolni – szinte függetlenül a tudásától – azzal az életben is egy hullámhosszon vagyunk. Tehát februártól a jelszó: Táncra fel!
Az előző bekezdésben foglaltak pozitív kicsengését arra alapozom, hogy most hétvégén volt itt egy nagyon kedves ismerősöm – aki legnagyobb sajnálatomra külföldön él, így csak ritkán adatik meg a lehetőség, hogy táncolni menjünk. Pedig vele igazán szeretek táncolni. Ennek megfelelően az életben is jól megértjük egymást. Így természetesen jöttének hírére megbeszéltük, hogy egyik nap a három estéjéből lemegyünk táncolni. Ő a szombatot javasolta, de én csütörtökök ajánlottam, mert legutóbb akkor buliztam egy szenzációsat a Wigwamban, ahol a hét negyedik napján hús-vér zenészek húzzák a talp alá valót elsősorban Rock 'n' Roll dalkörben. Persze van más is.

Szerencsémre még egy barátom jelentkezett, így végül négyesben roptuk a Wigwamban. Érdekes a hely, elvégre ez egy kő kemény rock kocsma, nagy tánctérrel, de csütörtökönként szelídül a hely és a bakancsok nyomát táncos fekete lakcipők lepik el, szinte korosztálytól függetlenül. Szóval fergetegesen jót buliztunk – és bár másnap munka volt a 22 órás kezdéstől szinte hajnal fél kettőig táncoltunk, táncoltunk és táncoltunk… Annyira klasszul, hogy még az együttes – a Bolero Showtime Band – énekese is elismerésének adott hangot. Szóval már ezek a történések is megalapozták a jókedvemet, annak ellenére, hogy alig több mint négy óra múlva bizony már kelni kellett, mert már „vártak” a munkahelyemen. Hazafelé menet a nagy sikerre való tekintettel megbeszéltük, hogy másnap – ühüm – aznap lenézünk a Kaméleonba, ahol péntekenként a Salsa muzsika rajongói adnak egymásnak randevút. Előtte 10-től éjfélig beszélgettünk egy közös ismerős párral. Ez az este is hibátlan volt... Sokat táncoltunk – ami Salsa esetén nem jelent annyit, mint Rocky esetén, mert ez a zene valahogy monotonabb számunkra, mint a nagy kedven Rock and Roll. Ha éppen nem táncoltunk, akkor beszélgettünk a világ nagy dolgairól. Volt miről fél éve nem láttam Őt. Nagyjából kettőig...

Szerencsére másnap nem kellett korán elhagyni az ágyat, elvégre szombat volt. De azért már izgultam, mert aznap volt a linuxportal.hu-s felvétel. A beszélgetés jól sikerült. Bár sokat kellene fejlődni egy csomó szempontból, de majd jön ez, csak gyakorolni kell. A linuxportalos felvételeket – ha ennyi titkot elárulhatok – Gibzonál vettük fel Gerivel. Aztán még felvettünk pár be-, és kivezetőt. Majd meglátjátok, érdekes lesz.

Ezek után robogtam haza, mert a csütörtök vagy szombat végül nem választás lett, hanem egy sorozat. Így lenéztünk a budapesti társastáncos élet jelenleg legnépszerűbb helyére: a Szombat esti lázba. A buli ismét csak jó volt, végig táncoltunk, megállás nélkül. Ezt hiszem az ilyen esték emelik fel a lelkemet kellőképpen. Levezetésként átmentünk az éppen útba eső Szeparéba, csak hogy a helyet is bemutassuk és még egy picit táncoljunk... Levezetésnek ideális volt...

Társas táncolni tehát jó, legalábbis nekem... :o) Abszolút kikapcsol, eltereli a figyelmemet az összes bajomból, bánatomról. Egy igazi gyógyszer, mellékhatások nélkül. Ha csak a számos tagomban megjelenő izomlázat nem tekintjük annak. Ajánlom másnak is, előbb-utóbb rajta is segít majd. Ráadásul egy csepp alkohol bevétele nélkül is biztos a hatása... Próbáljátok ki!

Szóval ebben az évben táncolni fogok, rendszeresen. Asszem ez a függés még elnézhető nekem. Elvégre ez jobb mint bármilyen más drog.

Frissítés:
Persze nézhetjük fordítva is – négy nap, öt buli – vajon mikor nő be végre a fejem lágya?

Pár dal az együttes honlapjáról:
http://bolero.pilisportal.hu/songs/feelings.mp3
http://bolero.pilisportal.hu/songs/happy_luxemburg.mp3
http://bolero.pilisportal.hu/songs/proud_mary.mp3
http://bolero.pilisportal.hu/songs/twist_and_shout.mp3