Lorenzo olaja

Felbuzdulva apa 50. születésnapjáról írt blogbejegyzésemen, amire a legtöbb hozzászólás érkezett az összes bejegyzésemhez képest, eszembe jutott egy film.

A film címe pedig: Lorenzo olaja (Lorenzo's oil).

Ez a film 1992-ben készült Susan Sarandon főszereplésével.

Röviden a tartalmából:
Egy teljesen átlagos család (anya, apa, egy szem fiuk). A család miután hazatér Amerikába afrikai útjukról, egy rövid idő múltán jelentkeznek a problémák. A fiú először csak agresszív lesz az iskolában, amit a szülők sem tudnak mire vélni. Ám hamarosan a gond gyorsan súlyosbodni kezd: előbb "csak" akadozni fog a beszédje, majd olyan gyorsan leépül, hogy már a saját nyálát sem képes lenyelni (ezért géppel szívják le napjában többször is), és nem is fog látni. Eközben az orvosok is csak a sötétben tapogatóznak; a diétáról amit találtak hamarosan kiderül, hogy inkább árt, mint használ. A szülőkön kívül immár senki nem hisz a fiú felépülésében, de az apa lázas kutatásba kezd, hogy megtalálja a gyógyszert fiának. Gemkapcsokkal "játszik", hogy rájöjjön az enzimek működésére, miközben az édesanya a nap 24 órájában a fia mellett virraszt, és kénytelen végignézni fia rohamait, amit a félrenyelt nyál okoz, hiszen már köhögni sem képes. Aztán oly nagy nehezen az apa megtalálja a gyógyszert, amit repceolajból nyernek ki, s ezáltal a fiuk felépül olyan szinten, hogy látni fog, és immár nyelni is tud.