Csáknorisz meg Colbert

Nos, akkor hát lássuk:
- Bár Van Gogh kétségbevonhatatlanul szép képeket festett, a sixtusi képek 'átdolgozása' csapnivaló, harmadrangú ripacsság lett volna tőle, hiszen (mint minden művészt) nem csak a stílusa teszi egyedivé, hanem a képeinek a témája, a kompozíció hangulata, mondanivalója, színvilága, stb. is, ettől "Van Gogh", és nem pedig egy gimp plugin, amit bármire ráereszthetünk. Hasonlóképpen visszafelé is igaz: Michaelangelo is hiába festette volna 'után' (illetve hát 'elő') pl. a Napraforgókat, tőle ez egy semmitmondó tájkép lett volna. Mindkét mester azért tartozik a festészet nagyjai közé, mert... mert egyediek, mert olyanokat alkottak, amik önmagukban, az összes jellemzőjükkel együtt teljes egészek, és ráadásul túlmutatnak a 'részeik' összességén.
=> "Az művészetük egyedisége, eredetisége adja az értéküket."

- 'Bánk bán' tragédiája. Száraz logikával nézve, szinte értelmetlen, bizonyos fokig eleve kudarcra ítélt ügyek közötti őrlődés, amire egy haszonelvű ember reflexből azt kérdezné, hogy "miért nem adta el a vagyonát, és vett magának belőle birtokot a világ másik felén, mit küszködött ott hiábavalóan?". A magyarázat persze abban a tényben rejlik, hogy az akkori emberek másképp látták a világot, más volt az értékrendjük. Az egyén élete kevésbé volt fontos, egyrészt talán mert az emberek akkor még hittek Istenben és a túlvilágban, másrészt pedig mert a becsület és a kötelességeiknek való megfelelés volt a gondolkodásuk sarokköve. Ezt, és a kor történelmi helyzetét, az akkori nemesség problémáját (a Haza érdeke a királynak tett eskü ellenében) figyelembe véve a klasszikus dráma helyett immár egy történelmi krízishelyzetbe élhetjük bele magunkat.
=> "A háttér, a térbeli-időbeli-szellemiségi környezet nélkül minden műalkotás csak töredékesen érthető, nem látjuk mindazt, amit az alkotója láttatni akart."

- írott műalkotások visszaadása más nyelven. Ki ne ismerné Tóth Árpád Verlaine-fordítását: "...s ont monoton bút konokon s fájón"? Nos, bár franciául nem tudok, a hangzás alapján azt mondom, hogy ugyanazt az őszi hangulatot adja vissza, mint az eredeti, bár olvasmányaim szerint nem szó szerinti a fordítás, azaz a vers valamelyest változott, torzult az eredetihez képest. (Ez persze nem jelent negatívumot, gondoljunk csak a magyar film-szinkronokra, amik sokszor a film készítői szerint is jobbak az eredetinél.) Szó szerinti fordításról pedig a művészetben szinte nem is hallani, talán pont azért, mert olyan lényeges elem veszne el, ami miatt a fordítás értéktelenné válna. Mindenesetre megemelem a kalapom azelőtt, aki Romhányit tetszőleges más nyelvre jól fordítja, mert ott a szó szerinti jelentés is, és a forma is nélkülözhetetlen.
=> "Egy írott műalkotás értéke nem vihető át tetszés szerint az eredetitől különböző nyelvre."

- 'Régi' és 'mai' zene összevetése. Előljáróban, a régi zenék behozhatatlan előnyben vannak, mert hozzánk az idő szűrőjén keresztül már csak a java jut el, ami értéktelenebb volt, az kihullott, feledésbe merült az évek során, míg a mostaniak esetében úgyanúgy halljuk az értékeset és a selejtet is, ennek okán csak feltételezni tudom, hogy annak idején 'minőségibb' volt a zene, mint most. Kétségbevonhatatlan viszont, hogy a fennmaradt nép- és műdalok tulajdonképpen az őket létrehozó csoportra (népre, diaszpórára, tájegységre) jellemző dallamvilág mellett a költészethez tartoznak, így, mivel a dallamvilág megintcsak visszaadhatatlan, talán még inkább kötődnek a kultúrához, amiben keletkeztek. Egy pentaton-skálájú magyar népdalt képtelenség úgy átültetni arab dallamvilágba, hogy az el ne torzuljon, és ugyanez viszont, mindegyik magán viseli a sajátos kultúrájának a bélyegét. De hogy visszatérjünk a mai zenére: a mostani 'tuc-tuc-dufta-dufta, de szép a lány/dugunk a parton/jéghideg a kóla/buli a nyár'-kaliberű (khm) alkotások vajon milyen kultúra nyomait viselik magukon, milyen világképet festenek, mit mondanak, mivel teszik szebbé a világot? Mivel a mai zenének a túlnyomó részét (a világban és itthon is) ez teszi ki, mi fog ebből fennmaradni száz-kétszáz év múltán? És a mai "piros háromszög torz négyszöget kerget pacsmagolt háttéren"-jellegű elvont festészetből?
=> "A mai kor művészete nem teremt értéket, nincs kultúra, amit visszaadna"

- A turizmus hajtóereje, oka. Amennyire látom, az emberek azért mennek más tájakra, más vidékekre, hogy az ottani tájat, embereket, élet-hangulatot, zenét, konyhát, kultúrát megismerjék, az ottani, az ittenitől különböző dolgokat lássák, hallják, ízleljék, azaz tudat alatt az egyediség, egyéniség értéke hajtja őket. (Kivéve persze a bevásárló-turizmust, ugye, meg a 'tipikus amerikai' turistát, aki mindenhol hamburgert akar enni, és rinyál, ha az nem pont olyan, mint otthon...)
=> "Az egyediség, a helyi jelleg, a szürke középszerbe bele nem olvadás az érték."

- Kor- és kórtünetek. Kihalófélben a helyi kultúra, szürkülőben a világ. Nem épülnek a Mátyás-templomhoz vagy akár csak a 18. századihoz hasonló eleganciájú épületek, csak króm-üveg uniform plázák-irodaházak. A jelenkori zenét akár scripttel is generálhatnánk, annyira fröccsöntött egyen-jellegű. Művészinek csak az számít, ami annyira elvont, hogy kilóg a sorból, az már mindegy, hogy milyen irányban lóg ki. Ennek következménye a művészeti értékek elveszése, oka pedig a kultúra, a sokszínű kultúra hiánya.
=> "Mivel a kultúra hanyatlik, uniformizálódik, új értékek nem jönnek létre, és mivel az emberek a régi értékeket sem értik, még csak meg sem őrzik azokat."

- És a nagy kérdés: hogy kapcsolódik mindez a híd nevéhez :)?
Személy szerint sajnálnám, ha az egyetemes kultúrának az a része, amit mi őrzünk, feledésbe merülne, elkallódna, mert ezáltal az egész világ válna szegényebbé, mint ahogy minden kihaló állatfajjal azzá válik. A megőrzéséhez viszont nekünk magunknak kell 'kultúrálttá' válnunk, méghozzá pozitív értelemben vett nacionalista módon kultúrálttá, hogy a nagy világörökség nálunk lévő részét megőrizhessük _és gyarapíthassuk_, mert ezt más nem teszi, és nem is teheti meg helyettünk. Sem a kínaiak, sem a németek, sem az amerikaiak nem tudják megtartani a specifikusan magyar kultúrkincset, no pláne nem tudnak ilyet létrehozni sem. Ehhez viszont az kell, hogy a magyar emberek tisztában legyenek a saját örökségükkel, és nem a többiek kárára, hanem ha úgy tetszik, a mindenkit gyönyörködtető változatosság, sajátosság érdekében őrizzék, érezzék sajátjuknak, azonosuljanak vele, vegyenek részt benne, ivódjon beléjük, belénk a saját egyedi kultúránk. Ez pedig, mint láthattuk, magában foglalja a történelmünk, nyelvünk, művészetünk és tudományunk ismeretét, tiszteletét, ápolását. E nélkül elszórjuk a ránk hagyományozott örökségünket.
És itt jön be a képbe a híd neve, mert aki csak fikarcnyit is megérti, érzi a fenti bekezdést, az kizárt, hogy egy nagy művészünk, államférfink vagy tudósunk neve helyett egy 'poén'-nevet szeretne a híd fennállásának idejére az utókorra hagyni, elképzelhetetlennek kell, hogy tartsa, hogy ahol épp erősíthetnénk egy szemcsényivel a városunk, országunk sajátos jellegét, szó szerint kőbe véshetnénk a kultúránk, történelmünk vagy tudományunk egy nevét, ott épp hogy higítsuk az összképet egy idegennel vagy egy baromsággal. Aki viszont ezt tenné itt a híd esetén, az ugyanígy viseltetne a téma más előfordulásainál is, és ezért keserített el, hogy a jelen fiatalság (és sajnos talán az egész népesség) kiemelkedően nagy része ennek önmagától való felfogására, átlátására, megérzésére képtelen, hogy ennyi ilyen ember van, akinek _ez nem természetes_, és hogy ezen emberek tanítványainak, gyerekeinek meg pláne nem lesz az.
Maga a híd neve csupán egy kis pont, viszont sajnos jól jellemzi az általános helyzetet.
És, mivel nem áll módomban az egész népesség (mert nemzetnek már nem nevezhetem) gondolkodásmódjának a megváltozása, ezért tettem meg minden tőlem telhetőt ennek a kis pontnak a megőrzésére. Nem a világ _ellen_ szándékoztam tenni, hanem magunk_ért_, még ha ez sokaknak nem is képzelhető el. Kevésnek bizonyult, de legalább megpróbáltam. A következő lehetőségnél remélhetőleg jobban sikerül. Talán többen is leszünk rá :)...

Nos, kb. ennyit tudok mondani (kérem kapcsolják ki :)...), köszönve a szíves türelmet és elnézést kérve a vontatottságért:

gsimon