Csáknorisz meg Colbert

Kedves Olvasó!

Na igen, a híd elnevezése körüli hajcihő... A téma megvitatása egy hír kapcsán kezdődött, csak a terjedelem miatt már nem tartanám ildomosnak ott folytatni (kicsit Ádámtól-Évától fogok nekifutni), valamint mivel mostanra aktualitását vesztette a téma, a "legfrissebb hozzászólások" listát is kár megbolygatni ezzel.
Akárhogy is, a (szó jó értelmében vett) vita jelenleg ott tart, hogy én (olykor habzó szájjal acsarogva :)...) kardoskodok a történelmi magyar elnevezések használata mellett, viszont kevés kivételtől eltekintve értetlenséggel, olykor pedig aktív ellenvéleménnyel találkozok. Az eddigi hozzászólások során a némiképp kardcsörtető nemzeti büszkeség oldaláról közelítettem meg a dolgot, ami, hát, szóval nemigen talált megértésre, amit persze sajnálatosnak tartok, de ez legyen egy másik bejegyzés témája inkább, itt pedig megpróbálkoznék egy másik megközelítéssel, mondjuk az emberiség művészeti kultúrkincseinek oldaláról nézve. Hogy hogyan kapcsolódik egy híd neve körüli bonyodalom a művészetekhez? Kezdjük talán pár kérdéssel, amit ki-ki magában válaszoljon meg, mielőtt belemerülnénk az okfejtésbe:
- Milyen művészeti értéke lenne, ha Van Gogh megfestette volna a Sixtus-kápolna freskóinak egynémely jelenetét, úgy, hogy az pusztán az alkotói stílusban különbözne az eredetitől?
- Megérthető-e a 'Bánk bán' a kor történelmének, az akkori korszellemnek az ismerete nélkül?
- Tökéletesen, az érzések teljes és pontos visszaadásával lefordíthatóak-e Radnóti versei pl. finnre, illetve Somerset Maugham pl. magyarra?
- Művészeti szempontból hogyan viszonyul egymáshoz a pár évszázaddal ezelőtti népzene, amit akkortájt az emberek pl. egy csárdában hallgattak a mostani 'népzenéhez', azaz ahhoz, amit mostanában egy szórakozóhelyen hallgathatunk?
- Miért járnak az emberek turistautakra?
- Milyen jelenkori kor- és kórtüneteket szűrhetünk le mindebből, és végül:
- Mi köze mindennek a híd nevéhez :) ?

Nos, akkor hát lássuk:
- Bár Van Gogh kétségbevonhatatlanul szép képeket festett, a sixtusi képek 'átdolgozása' csapnivaló, harmadrangú ripacsság lett volna tőle, hiszen (mint minden művészt) nem csak a stílusa teszi egyedivé, hanem a képeinek a témája, a kompozíció hangulata, mondanivalója, színvilága, stb. is, ettől "Van Gogh", és nem pedig egy gimp plugin, amit bármire ráereszthetünk. Hasonlóképpen visszafelé is igaz: Michaelangelo is hiába festette volna 'után' (illetve hát 'elő') pl. a Napraforgókat, tőle ez egy semmitmondó tájkép lett volna. Mindkét mester azért tartozik a festészet nagyjai közé, mert... mert egyediek, mert olyanokat alkottak, amik önmagukban, az összes jellemzőjükkel együtt teljes egészek, és ráadásul túlmutatnak a 'részeik' összességén.
=> "Az művészetük egyedisége, eredetisége adja az értéküket."

- 'Bánk bán' tragédiája. Száraz logikával nézve, szinte értelmetlen, bizonyos fokig eleve kudarcra ítélt ügyek közötti őrlődés, amire egy haszonelvű ember reflexből azt kérdezné, hogy "miért nem adta el a vagyonát, és vett magának belőle birtokot a világ másik felén, mit küszködött ott hiábavalóan?". A magyarázat persze abban a tényben rejlik, hogy az akkori emberek másképp látták a világot, más volt az értékrendjük. Az egyén élete kevésbé volt fontos, egyrészt talán mert az emberek akkor még hittek Istenben és a túlvilágban, másrészt pedig mert a becsület és a kötelességeiknek való megfelelés volt a gondolkodásuk sarokköve. Ezt, és a kor történelmi helyzetét, az akkori nemesség problémáját (a Haza érdeke a királynak tett eskü ellenében) figyelembe véve a klasszikus dráma helyett immár egy történelmi krízishelyzetbe élhetjük bele magunkat.
=> "A háttér, a térbeli-időbeli-szellemiségi környezet nélkül minden műalkotás csak töredékesen érthető, nem látjuk mindazt, amit az alkotója láttatni akart."

- írott műalkotások visszaadása más nyelven. Ki ne ismerné Tóth Árpád Verlaine-fordítását: "...s ont monoton bút konokon s fájón"? Nos, bár franciául nem tudok, a hangzás alapján azt mondom, hogy ugyanazt az őszi hangulatot adja vissza, mint az eredeti, bár olvasmányaim szerint nem szó szerinti a fordítás, azaz a vers valamelyest változott, torzult az eredetihez képest. (Ez persze nem jelent negatívumot, gondoljunk csak a magyar film-szinkronokra, amik sokszor a film készítői szerint is jobbak az eredetinél.) Szó szerinti fordításról pedig a művészetben szinte nem is hallani, talán pont azért, mert olyan lényeges elem veszne el, ami miatt a fordítás értéktelenné válna. Mindenesetre megemelem a kalapom azelőtt, aki Romhányit tetszőleges más nyelvre jól fordítja, mert ott a szó szerinti jelentés is, és a forma is nélkülözhetetlen.
=> "Egy írott műalkotás értéke nem vihető át tetszés szerint az eredetitől különböző nyelvre."

- 'Régi' és 'mai' zene összevetése. Előljáróban, a régi zenék behozhatatlan előnyben vannak, mert hozzánk az idő szűrőjén keresztül már csak a java jut el, ami értéktelenebb volt, az kihullott, feledésbe merült az évek során, míg a mostaniak esetében úgyanúgy halljuk az értékeset és a selejtet is, ennek okán csak feltételezni tudom, hogy annak idején 'minőségibb' volt a zene, mint most. Kétségbevonhatatlan viszont, hogy a fennmaradt nép- és műdalok tulajdonképpen az őket létrehozó csoportra (népre, diaszpórára, tájegységre) jellemző dallamvilág mellett a költészethez tartoznak, így, mivel a dallamvilág megintcsak visszaadhatatlan, talán még inkább kötődnek a kultúrához, amiben keletkeztek. Egy pentaton-skálájú magyar népdalt képtelenség úgy átültetni arab dallamvilágba, hogy az el ne torzuljon, és ugyanez viszont, mindegyik magán viseli a sajátos kultúrájának a bélyegét. De hogy visszatérjünk a mai zenére: a mostani 'tuc-tuc-dufta-dufta, de szép a lány/dugunk a parton/jéghideg a kóla/buli a nyár'-kaliberű (khm) alkotások vajon milyen kultúra nyomait viselik magukon, milyen világképet festenek, mit mondanak, mivel teszik szebbé a világot? Mivel a mai zenének a túlnyomó részét (a világban és itthon is) ez teszi ki, mi fog ebből fennmaradni száz-kétszáz év múltán? És a mai "piros háromszög torz négyszöget kerget pacsmagolt háttéren"-jellegű elvont festészetből?
=> "A mai kor művészete nem teremt értéket, nincs kultúra, amit visszaadna"

- A turizmus hajtóereje, oka. Amennyire látom, az emberek azért mennek más tájakra, más vidékekre, hogy az ottani tájat, embereket, élet-hangulatot, zenét, konyhát, kultúrát megismerjék, az ottani, az ittenitől különböző dolgokat lássák, hallják, ízleljék, azaz tudat alatt az egyediség, egyéniség értéke hajtja őket. (Kivéve persze a bevásárló-turizmust, ugye, meg a 'tipikus amerikai' turistát, aki mindenhol hamburgert akar enni, és rinyál, ha az nem pont olyan, mint otthon...)
=> "Az egyediség, a helyi jelleg, a szürke középszerbe bele nem olvadás az érték."

- Kor- és kórtünetek. Kihalófélben a helyi kultúra, szürkülőben a világ. Nem épülnek a Mátyás-templomhoz vagy akár csak a 18. századihoz hasonló eleganciájú épületek, csak króm-üveg uniform plázák-irodaházak. A jelenkori zenét akár scripttel is generálhatnánk, annyira fröccsöntött egyen-jellegű. Művészinek csak az számít, ami annyira elvont, hogy kilóg a sorból, az már mindegy, hogy milyen irányban lóg ki. Ennek következménye a művészeti értékek elveszése, oka pedig a kultúra, a sokszínű kultúra hiánya.
=> "Mivel a kultúra hanyatlik, uniformizálódik, új értékek nem jönnek létre, és mivel az emberek a régi értékeket sem értik, még csak meg sem őrzik azokat."

- És a nagy kérdés: hogy kapcsolódik mindez a híd nevéhez :)?
Személy szerint sajnálnám, ha az egyetemes kultúrának az a része, amit mi őrzünk, feledésbe merülne, elkallódna, mert ezáltal az egész világ válna szegényebbé, mint ahogy minden kihaló állatfajjal azzá válik. A megőrzéséhez viszont nekünk magunknak kell 'kultúrálttá' válnunk, méghozzá pozitív értelemben vett nacionalista módon kultúrálttá, hogy a nagy világörökség nálunk lévő részét megőrizhessük _és gyarapíthassuk_, mert ezt más nem teszi, és nem is teheti meg helyettünk. Sem a kínaiak, sem a németek, sem az amerikaiak nem tudják megtartani a specifikusan magyar kultúrkincset, no pláne nem tudnak ilyet létrehozni sem. Ehhez viszont az kell, hogy a magyar emberek tisztában legyenek a saját örökségükkel, és nem a többiek kárára, hanem ha úgy tetszik, a mindenkit gyönyörködtető változatosság, sajátosság érdekében őrizzék, érezzék sajátjuknak, azonosuljanak vele, vegyenek részt benne, ivódjon beléjük, belénk a saját egyedi kultúránk. Ez pedig, mint láthattuk, magában foglalja a történelmünk, nyelvünk, művészetünk és tudományunk ismeretét, tiszteletét, ápolását. E nélkül elszórjuk a ránk hagyományozott örökségünket.
És itt jön be a képbe a híd neve, mert aki csak fikarcnyit is megérti, érzi a fenti bekezdést, az kizárt, hogy egy nagy művészünk, államférfink vagy tudósunk neve helyett egy 'poén'-nevet szeretne a híd fennállásának idejére az utókorra hagyni, elképzelhetetlennek kell, hogy tartsa, hogy ahol épp erősíthetnénk egy szemcsényivel a városunk, országunk sajátos jellegét, szó szerint kőbe véshetnénk a kultúránk, történelmünk vagy tudományunk egy nevét, ott épp hogy higítsuk az összképet egy idegennel vagy egy baromsággal. Aki viszont ezt tenné itt a híd esetén, az ugyanígy viseltetne a téma más előfordulásainál is, és ezért keserített el, hogy a jelen fiatalság (és sajnos talán az egész népesség) kiemelkedően nagy része ennek önmagától való felfogására, átlátására, megérzésére képtelen, hogy ennyi ilyen ember van, akinek _ez nem természetes_, és hogy ezen emberek tanítványainak, gyerekeinek meg pláne nem lesz az.
Maga a híd neve csupán egy kis pont, viszont sajnos jól jellemzi az általános helyzetet.
És, mivel nem áll módomban az egész népesség (mert nemzetnek már nem nevezhetem) gondolkodásmódjának a megváltozása, ezért tettem meg minden tőlem telhetőt ennek a kis pontnak a megőrzésére. Nem a világ _ellen_ szándékoztam tenni, hanem magunk_ért_, még ha ez sokaknak nem is képzelhető el. Kevésnek bizonyult, de legalább megpróbáltam. A következő lehetőségnél remélhetőleg jobban sikerül. Talán többen is leszünk rá :)...

Nos, kb. ennyit tudok mondani (kérem kapcsolják ki :)...), köszönve a szíves türelmet és elnézést kérve a vontatottságért:

gsimon

Hozzászólások

alapvetően igazd van, de a tömeg, a fenntartó tömeg vágyai mások. Itt most összesküvés elméleteket is részletezhetnék, de csak annyit mondok, szerintem igenis van népbutítás, hiszen úgy könnyebb irányítani. A kedvencem pl az ARC kiállítás. Ahol elhitetik az emberekkel, hogy ők kultúrát, civilizációt látnak, hogy ők nem birkák, hanem "alternatívosok". Ők is, csak más ezközzel.

Fáj mindemeleltt, amit felsoroltál, a magyar természettudomány megolése (elte ttk-s ként fáj, hogy az épületünk több mint felét elveszik lassan a szociológusok, és a csöviszmláló szocmunkások. Sőt, a héten a zsibongónkból, ahol az ember leülhet pl tanulni, és van wifi térerő is, elvitték a székeket órájukra, DE NEM HOZTÁK VISSZA. Teszik ezt úgy, hogy közeb tejaházzá alakítják a fizika épületet. arisznyákkal, raszta hajjal vonulnak, és kanapékat és civil szerveződéses plakátokat hagynak maguk mögött. A tanszékünktől és a meterológiától 3 termet vetek el. és nekünk kellett eldönte, ki ad 2-t a 3-ból. mi adtunk, hogy ne romoljon meg a viszonyunk a meteorológusokkal. Őket majd a katasztrófavédelem elintézi. ahelyett, hogy katasztrófákat hárítana el. egy nagy termet, és 1 kicsit is elvettek. a réztáblát, a híres csillagászok nevével eldobták valahova. Magyar tudósok emlékét gyalázták meg ezzel, a csövesek kedvéért. mert azomk is emberek állítólag. én nem azt látom, hogy próbálnának úgy élni. Egy rabot napi 7-8 ezer forint tartani a börtönben. Kérdem én, édesapám ezért dolgozik éjt nappallá téve, hogy ezt támogassa? Ezért dolgoztam én is, alkalmanént? történelmünk, kultúránk, és tudósaink (nem tudom őket nevezhetem-e kultúr-héroszoknak, szerintem legalább olyan fontosak, mit a költők, sőőőt! Tudom, madásh, falnszter.. blabla. Igenis a tudomány a megoldás a problémákra, szerintem. ) munkáját kidobjuk, a és amit kapunk értünk, a fogyasztás oltátrára helyezzük!

Szerintem hozzunk létre 1 magyar kolóniát a Marson (sőt, ha lehet még messzebb) :) vigyük oda a nemzet színét-javát, főleg tudósoamt, és alapítsuk meg az ALAPÍTVÁNY-t :) Nos, mivel erre nincs lehetőség, építsünk nagy nemzeti artombombát, és emelt fővel legyünk az enyészetéi.

Ennél néha derűsebben látom ahelyzetet, de most éhes vagyok, és le vagyok maradva a krumpli hámozás/aprítással. Úgyhogy megyek dolgomra. Szeretem bő lére ereszteni. és ezt a saját blofgmba kellett volna rakni. majd idelinkelem. Csak ez adta az ihletet, hogy kibukjon belőlem is a keserű elkeseredés. A hidat pedig úgysem fogják rendesen elnevezni, de akkor nem is fog sokáig állni. A vezetés bukásával járó káosz áldozata is lehet. FORRADALMAT! (bár akkor úgyis csak egy új kocsogbanda kerülni felénk. vándoroljunk ki. Építsünk magunknak, és gyermekeinknem egy szebb világot

Én pesszimista vagyok - nagy emberek nem lesznek.
Ma nincsenek nagy emberek, csak nagy hatású emberek vannak.
Fogyasztói társadalomban élünk, annak minden előnyével és hátrányával: előny, hogy megkapni mindent, amire van kereslet. Hátrány, hogy azt kapni, amire kereslet van.
Most a kereslet határozza meg a kínálatot, pedig bizonyos szinten a fordítottjának is érvényesülnie kell: mert az ember lusta, és kényelmes.
A mai kor jövője, a fiatalság a kultúrát, tradíciót gyakran kötöttségnek érzi, és ez egy szabad országban, egy olyan liberális társadalmi csoportban, mint ami most a fiatalság, egyet jelent az adott dolog hanyatlásával. Mondom ezt úgy, hogy az említett társadalmi csoport része vagyok.
Tehát a társadalom két részre bomlik: a tömegemberekre, akik lustán elutasítják az értéket, élni szeretnék egy életet az anyagi lét dominanciájával, azt szeretnék élvezni. És a többiekre, akik az értéket próbálják megőrizni. A két csoport nem különül el élesen, szerencsére tisztán egyik szélsőség sem fordul elő, vagy legalábbis elenyészően ritka.

Szóval ha CN-ről nevezik el a hidat (amit nem fognak hagyni... remélem), az nem a múlt lenyomata lesz - hanem a jelené. Tükrözné a mai magyar társadalom többségének az igényét - intő például az utókornak, ami remélem, annak tartaná.
CN-t jobban el lehet adni, mert a mai társadalom a fogyasztói társadalom bőségével még nem tanult meg élni.

Nagy ember - nálam ez azt a nagy hatású embert jelenti, aki hatását arra használja, hogy a társadalmat jobbá tegye. Ma a társadalom ezt nem akarja, hát nem veszi meg. Tehát maradnak a nagy hatású emberek.

"A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét. --
Havi ezret kap és kocsit. A mistress s a baby
Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
"

Ma ilyen egy nagyhatású ember.
Tisztelet a kivételnek.
_________________________________________
Valódi paraszt vagyok. Csak előre tudok lépni, nem azt ütöm le, aki velem szembenáll, és ha nincs tovább, megváltozom.

nem hiszem, hogy kapnánk lehetősget arra, hogy "nagyok" legyünk. Átlag ember leszek, átlag álmokkal/vágyakkal (gyereknek legyen mit enni, legyn valami munkám,jó lenne ha olyan amit tanultam, és szívesen csinálom. Asszonnyal szeressük egymást. Nekem ennyi elég is lenne. Ha kapnánk/nék lehetőséget emberként élni. Hogy miért nem kapok/kapunk? Mert ez már nem az átlag vágya. Ahogy fentebb írták itt fogyasztás van, és a kínálat határozza meg a keresletet. többek közt ez a baj.) És boldog, ha ezek teljesülnek. Remélem legalább annyit tudok tenni majd a gyerekeimért, mint éccsapám tett értem. Nem nagy akarok lenni, csak valamelyest értékes, jó, rendes, eg hasonló közhelyek. Leszek elég nagy, a civctp-ben, meg master of orion2-ben :)