Kezdem azt hinni, hogy tényleg nincs itt semmi keresnivalóm...

Kezdem azt hinni, hogy csak azért irkálod ezeket, hogy jöjjünk és marasztaljunk. Vagy ha nem, akkor miért? :)

Csuda tudja, engem nem hagyott nyugton pl. az, hogy azt a nyavalyás Intel High Definition Audio hangcsipet valahogy működésre bírjam Linuxon, ui. kapásból egyik disztrib sem tudott vele mit kezdeni. Addig forgattam kernelt, míg nem ment. Nem azt akarom mondani, hogy hűde ügyes kislány vagyok, dicsérjetek meg, csak - szóval ha valami nem megy, akkor vagy addig ügyködök, míg megoldom, vagy keresek más megoldást, de nem járkálok ide sírni. :)
Bocs, ha nem voltam túl szívélyes :))

Én csak azt nem értem, hogy mit erőlteted, ami neked nyilvánvalóan nem megy. Mondjuk nem csodálkozom, mert ahogy olvastam agonizálásod itt a blogodban, a Windows-zal, FreeBSD-vel, Vigor router-rel, a Google-lel meg úgy általában amiben technika van is problémáid voltak.

--
trey @ gépház

Nézd most elmondom az én véleményemet. Én is úgy érzem kissé, hogy az opensource világ szörnykorszakát éli. Remélhetőleg ez azért csak átmeneti dolog, mint ahogy a processzorgyártóknál is átmeneti dolog volt a 100+ W-os processzorszörnyetegek kora, amiből már kifelé megyünk szerencsére.
Tulajdonképpen most jutott el a oda az opensource világ, hogy kinőtte saját magát. A projektek túlnövik komplexitásban azt a méretet, amit 1-1 ember még át tud tekinteni, tehát most már nem működik a "zseni átalátja a káoszt" elv, mostmár rendes feljesztési módszertan kell, tervezni kell, modellezni stb. Át kell térni C-nél magasabb szintű nyelvekre. Szomorú mindez, de úgy látszik lassan kezd bealkonyulni a hobbihekkeléseknek, legalábbis a nagyobb projektek esetén. A fő probléma, hogy sokkal nagyobb "élvezet" új feature-t implementálni, mint a meglévőket karbantarani, bugfixálni stb. Ezért van, hogy sok projekt rohan előre az új feature-ökkel, miközben egyre bugosabbak a kiadások. Meg a másik, amit már emlegettem más helyen is, hogy instabil programot kevesen mernek használni élesben, ezért nincs rendes bugreportolás, így a program sosem lesz igazán stabil. Erre sokan azt a megoldást választják, hogy a stabilnak kikiáltott ágba nyomják bele az új "bleeding edge" feature-öket. (khm. khm. Linux...) És ennek egy másik kellemetlen következménye, hogy új feature-t gyakran úgy tesznek be, hogy nem csinálnak infrasturktúrát hozzá, talán, mert amikor csinálják, még nem is látszik előre, hogy milyen infranstruktúra kéne hozzá. Ugye ezért van pl, hogy most OpenBSD-ben pl több wireless kártya drivere van meg, mint Linuxban és sokkal egységesebbek az interfészek. Nyilván a linuxban rohantak előre és ezért szemetes, átgondolatlan az infrastruktúra (talán 2 driver használja a kernel 802.11-es hálózati stackjét, a többi drivernek sajátja van), a *BSD-k pedig szép nyugodtan, tanulva a linuxban elkövetett hibákból megtervezték rendesen és most pl az említett openbsd alá egyszerűbb wireless drivert fejlesztni, mint linux alá.
Én a jövőt igazán a moduláris, de központilag megtervezett frameworkökben látom. Ahol az interfészek rendesen meg vannak tervezve, bővíthetők, stb. és az egész rendszernek egy egységes keretet adnak. A Java pl valami ilyesmi féleség kezd lenni, pl az Eclipse is, egy elég jó példa. De pl a KDE is valamelyest ebbe az irányba kacsingat, csak sajnos van 1-2 eléggé elhanyagolt/rendetlen része.
Gondolkodtam már azon is, hogy vajon egy egész oprendszert (=kernelt) hogyan lehetne felépíteni ilyen objektumorientált/reflexiós elven. Remélem el fog jönni az ideje ennek is.
Szóval szerintem van keresnivalód itt. Nem tökéletes ez a világ, de ha megnézed most mi az alternatíva rájössz, hogy ahhoz képest nem is olyan rossz. Vagy mittudomén vegyél részt az áttervezésében.
---
Az ember mindig szerepet játszik. Ha másnak nem, hát saját magának.