Ubuntu 6.06 Dapper Drake : nagy öröm, apró bosszankodás

Amikor megjelent az Ubuntu Linux 6.06, rögtön a DVD -s verzióra "ugrottam rá", hiszen a nagyobb méret több csomagot jelent, és mivel nincs online frissítésre lehetőségem, ez a tény kiemelkedő fontosságú. A DVD -s telepítő képállományának a mérete alig lépte túl a 3 GB -t, amit furcsáltam kissé, mivel helyet kapott rajta az "OpenCD" Windows -os alkalmazásgyűjtemény is, de ők tudják, hogy mire lehet szükség. Mindenesetre azt megállapítottam, hogy hely még bőven maradt a korongon több csomagnak.
A telepítéssel nem volt probléma, és az újszerű megközelítés (Live-CD -ként indul, majd innen közvetlenül telepíthető) különösen tetszett. Nagyon könnyen és barátságosan felkerült a gépemre, rövid idő alatt.
Indítás után kellemesen összeállított témával a GNOME környezet fogadott, egy modern, funkcionálisan jól használható rendszer érzetét keltve. Mivel a telepítőt (vagyis a Live-CD -t) angol nyelven kértem, a kész rendszert viszont magyar nyelvűre, ez némi zavart keltett, nem kerültek fel a GNOME szükséges nyelvi csomagjai, így ezt kézzel kellett pótolnom. Elkezdtem körülnézni a frissen telepített rendszeren, hogy a lemez tartalma milyen, fel nem telepített szoftverválasztékot rejt. Az "Alkalmazások hozzáadása/eltávolítása" menűpont könnyen kezelhető csomagkezelést nyújt, azonban az ehhez hasonló üzenetek elég furcsán hatnak benne:

"Az Ubuntu szoftvercsatorna "universe" összetevője, amely tartalmazza a(z) "Dasher"-t, nincs engedélyezve."
"Akregator" nem érhető el egyetlen szoftvercsatornában sem."

Most akkor vagy fel kellett volna tenni a telepítő-médiára őket, vagy nem megjelentetni a listában. No mindegy, apró szépséghiba, mint ahogy az is, hogy számtalan apró csomag (mc, cdda2wav, stb.) nem került fel a lemezre, pedig hely bőven lett volna rá. Nem tudom, milyen szempontok alapján válogatták össze az egyes tárolókba került csomagokat, melyek végül a lemezre kerültek, de ez nem sikerült valami tökéletesen: több esetben előfordult, hogy a lemezről szerettem volna egy csomagot telepíteni, de valamely függősége hiányzott róla. Az is érdekes, hogy pl. a "beagle-dev" csomag felkerült a DVD -re, pedig semmi sem függ tőle, ellenben a "beagle" nem. Ezek apróságok, de eléggé bosszantóak tudnak lenni a rendszeres használat során.

A cserélhető adathordózók (cd-lemez, pendrive) kezelése jól összehangolt a GNOME -mal, szinte gyerekjáték. Aztán persze itt is borul a bili.
Ugyanis kiderül, hogy az egész csak a grafikus felületig tart, a gdm -et leállítva eltűnik a konzisztencia. Ekkor ugyanis nem működik a cserélhető eszközök automount -ja (amin nem esek hasra, jó Debian -osként ismerem a mount parancsot, de azért mégis), minden adathordozót kézzel kell felcsatolni. Persze, ezzel a csavarral (miért nem lehetett az automount -ot egységesen a rendszer részévé tenni, nem tudom) adtak maguknak egy pofont. Ugyanis az apt (vele együtt a Synaptic is, természetesen) a /cdrom könyvtárban keresi a lemezt, ami egy szimbólikus link a /media/cdrom -ra, ez pedig egy további szimblólikus link a /media/cdrecorder -re. Ezzel a megoldással a gdm leállítása után a lemezről nem lehet csomagot telepíteni, mivel az automount hiánya miatt a /cdrom törött link lesz, így az apt nem tudja felcsatolni a lemez tartalmát. Marad a /cdrom szimbólikus link törlése, /cdrom könyvtár manuális létrehozása, így már az apt működik, a felhasználó pedig örül. Egészen addig, míg újra el nem indítja a gdm -et, ekkor ugyanis létrejön a /media/cdrecorder könyvtár, így élő link lesz a /media/cdrom is, megjelenik benne a lemez tartalma az automount miatt. Viszont az apt és a Synaptic nem örül, mert a /cdrom alatt keresné a lemezt, amely most különálló, független könyvtár, semmi köze az automount eredményéhez, így a lemez tartalma nem is jelenik meg benne. Marad a /cdrom könyvtár törlése, és szimbólikus link létrehozása a /media/cdrom -ra.
Nesze neked technika, avagy soha ne nézz a pokróc alá.

Élmény fokozódik, de a kellemetlenségek is gyűlnek. Valahogy a rendszer lassú, lassabb, mint eddig bármelyik. És nem hinném, hogy túlzottan a GNOME hibája, kipróbáltam a trey féle XGL varázslást, a kép jobban beszaggat, mint a Kororaa alatt bármikor. Pedig még a Beagle (amit külön töltöttem le a http://packages.ubuntu.com/ oldalról, sokminden más, hiányzó csomaggal együtt) indexelését is leállítottam. No mindegy, lassúcska, de azért használható.

Nézzük az alkalmazásokat alaposabban, persze az a tény, hogy az MPEG, és egyéb formátumok kódolásához szükséges média-codec -ek hiányoznak a rendszerből, szinte érezhető volt, ezen a téren nem is csalódtam: nincs a DVD -n, tudjuk be a szoftver-szabadalmaknak.
Utána az is feltűnik, hogy a rendszerben egy darab normális tudású cd-író program sincs. Audió-cd -t ugyan lehet készíteni a "Serpentine" -nel, de ha adatokat szeretnék rögzíteni, akkor marad a nautilus cd-író modulja, könnyen kezelhető és kéznél van, de azért messze nem nevezném nagytudásúnak.

Hát jó, öröm és békesség, az ember rászabadul a http://packages.ubuntu.com/ -ra, töltögeti szorgalmasan a csomagokat, közben bízik abban, hogy a függőségek sem maradnak el, és próbálja kitalálni, egy adott függőségből mi lehet rajta a lemezen, és mit kell a világhálóról letölteni. Mert ugye a telepítőt nem viszi magával a munkahelyre, és persze minek is, az ottani gépben úgyis csak cd-olvasó van.
Csomagok hazaszállítva, mivel helyi repositry -t nem tudok megadni az apt-nek (biztos velem van a baj, pedig még a "Szoftvertulajdonságok" menűpontot is megpróbálom, kérdezősködök, stb.), így marad a dpkg, és az örömködés, ha valami feltelepül, ha pedig nem, akkor bosszankodás, és persze jegyzetelni a szükséges függőség-csomagok nevét, amit másnap majd letölthet az ember, odabent. A "csomagolás" után nézem a GNOME menűt, hogy pontosan mi is került fel, hát a menűben nem sokminden változott. Maradt a zavaró, talán Debian -ból átöröklött tulajdonság, hogy a legtöbb alkalmazás egyszerűen nem jegyzi be magát a menűbe. Hiába van "Alacarte" menűszerkesztő, ha két nap múlva már arra sem fogok emlékezni, pontosan mit telepítettem fel, arra pedig pláne nem, hogy esetleg egy alkalmazás milyen paranccsal indul. Pláne, ha egy csomag több futtatható állományt is szállít, az ember találgasson kínjában.

Utána egy újabb kis zűrzavar jön, mert hazaviszem az "swscanner" csomagot is, hogy könnyebben átláthassam a wireless hálózatokat. KDE -s program, így letöltöm a KDE alaprészét is (kdelibs), az "swscanner" feltelepül, egy szót sem panaszkodik. csak éppen rendszergazdaként nem indul (pedig a menűbe ilyen indítási lehetőség is kerül), mert "kdesu" -t keres, ami ugye nincs fent a gépen. Legalább valami wrapperként lenne megoldva, hiszen a GNOME -hoz tartozó "gksu" van a rendszerben. Mindegy, a menűszerkesztőben átírom arra, hadd örüljön. És örül.

Nos, így pár hetes használat után ennyi észrevétel. Alapvetően a rendszer elgondolása jó, igazán ergonómikusan lett kialakítva. Mikor terjesztést választottam, úgy gondoltam, hogy egy nagyobb fejlesztői és tesztelői csapattal, széleskörű felhasználói bázissal, sok kitűnő csomaggal rendelkező disztribúciót szeretnék, mert a több tesztelés és hibajavítás stabilabb, egységesebb rendszert eredményez. Az Ubuntu Linux 6.06 sajnos nem minden esetben erősített meg ebben az érzésben, különösen, ha arra gondolok, hogy a megjelenése azért késett két hónapot, hogy minél hibamentesebb és használhatóbb rendszert tudjanak a felhasználók számára nyújtani.

De mostmár marad ez, azt hiszem. Annyit mindenképpen elértek, hogy visszaköszöntek bennem a Debian -os élmények, és ha már ennyit játszottam vele, nem hagyom elveszni. Ha csak be nem dühödök. :)

Frissítve: Kimaradt, hogy az apt alapértelmezetten lecsatolja a DVD -t a telepítést követően. Megteszi ezt akkor is, ha éppen működik az automount. Így előáll az a furcsa helyzet, hogy ha a lemezről egymás után többször is szeretnél telepíteni, akkor minden alkalom elött dvd-olvasó kinyit, dvd-olvasó bezár, automount detektál, és lehet telepíteni...