A debugfs az ugyanaz az Ext[234] fájlrendszernél, mint hagyományos UNIX-rendszereken az fsdb. Egy olyan eszköz, amivel a fájlrendszer bugyraiban turkálhat az ember. Ha mer turkálni, mert nem félti az adatait (vagy éppen pont megmenteni szeretné azokat).
Miután ezen a héten valakinek pont azt bizonygattam, hogy milyen stabilan kezelhető Ext3 (OK, napló nélkül, azaz Ext2-ként) FreeBSD alatt, tegnap délután belefutottam egy szép kis hibába. Egy 2 TB-os FS (100%-os telítettség és -2.2 GB szabad hely mellett) egyes részei eléggé extrém hibákat adnak amikor a FreeBSD natív ext2 driverével felmountolva akarom olvasni. Pl. egy könyvtár egyetlen fájlja (minden egyéb csak alkönyvtár) nem olvasható. Egy alkönyvtár teljes egészében üresnek látszik. Egy másik alkönyvtár fájljainak kb fele szintén látszik, de nem olvasható. Ugyanez a diszk rádugva egy Ubira szépen látszik, az adatok elérhetők - véletlenszerű, de eredetileg hibát produkáló fájlokba bleolvasva, ott vannak az adatok. Futtattam a diszken egy force fsck-t, hogy gatyába rázzam - de hiába. Visszatéve FBSD alá, ugyanaz a hiba. Mivel a diszk korábbi élete során időnként adott vicces hangokat, azt hinném diszkhiba, de ennek egyrészt ellentmond az Ubi alatti olvashatóság, sőt az is, hogy éppen Norton Disk Editort játszok rajta, és egyrészt egy szál hibaüzenet sincs, másrészt a debugfs dump és rdump parancsával gyönyörűen kinyerhetők az adatok. Ez összevetve az igen elegáns FS errorral amit kapok arra enged következtetni, hogy valahol (a FreeBSD-féle) ext2fs driverben van valami hülye előjelkezelési hiba. Lehet forrást kéne túrnom. Most egyelőre szépen mentegetem a dolgokat, és próbálom magam rávenni, hogy ebben a szép nyári időben FS-driver forrást olvasgassak. (Amiben az a szép, hogy nem igazán ismerem az ext2 belsejét - sőt egészen eddig nem is terveztem ismerni.)