Massachusetts és az EU kifejtette, miért jó. Massachusettsnek archiválási célokra kellett egy dokumentumszabvány, ami szerkeszthető, de nyílt és szabad, mert csak ez a két tulajdonság biztosíthatja, hogy a formátum leírása 100 év múlva is használható lesz, és ha úgy adódik, meg lehet jeleníteni a százéves irományokat.
Az EU-nál meg a hozzám hasonlók állandóan nyafiztak, hogy miért kell minden dokumentumot zárt szoftverek által megtekinthetően és szerkeszthetően közzétenni. Az EU jellemző válasza technikai kérdésekre, hogy keres egy szabványt, amihez tud alkalmazkodni (pl. ügyvitelben az ISO 9001, papírméretekben ISO 216, stb.), és döbbenten látták, hogy erre a feladatra csak a statikus PDF régebbi verziói szabványok, úgyhogy udvariasan az OASIS-hoz és a Microsofthoz fordult, hogy ugyan már, skacok, generáljatok egy szabványt, legyen mit lobogtatni.
Az OASIS (tagjai...) úgy gondolták, hogy az ISO szabvány dokumentumformátumnak van piaca, és nem kevés pénzért és munkával az ODF-ből szabványt csináltak, egyébként minden zaj nélkül, például nem volt ellenszavazat ott, ahol az MS OOXML elzúgott.
A Microsoft úgy gondolta, hogy nem lesz piac, és ült a fenekén, polírozta az office2k7et. Aztán lett ODF ISO, és lett érdeklődés iránta hirtelen, és akkor a Microsoft is észbekapott, innentől ismert a történet.