A megtekintésért kell fizetni, a színház is így van.
A színház nem Youtube, a Youtube nem színház. A színházi előadások teljesen más kategóriába esnek a szerzői jogi törvény szerint.
A Youtube-ért nem kell fizetni, az a nem fizetőképes kereslet számára is elérhetővé teszi a nyilvános tartalmakat. Illetve, nem csak a Youtube, hanem konkrétan muszashi kolléga is.
A reklámbámulással nem fizetek a tartalomért, hanem a hirdetővel potyára levetíttetek egy reklámot, célcsoporton kívül, tekintve, hogy azt 0% eséllyel követi termékvásárlás, mivel soha nem vásárolok reklám alapján terméket. Ezzel lehetővé teszem, hogy a tartalomkészítő, akinek reklámbevétele semmilyen módon nem garantált, élősködjön a hirdetőkön. Mindezzel egy etikátlan üzleti modellt működtetek. Vagyis működtetnék, ha néznék reklámokat, de nem nézek és nem is fogok.
Ne hajlítsd tovább, fizetnél azért hogy megnézhesd?
Én válaszoltam a kérdésedre, te hajlítottál az ezredik életidegen színházas hasonlatoddal.