Hasonlóan használom a zenét, hogy segítsen kizárni a zavaró dolgokat.
Én a magyar zenét pont emiatt nem kedvelem, legalábbis munka közben nekem kifejezetten ártalmas, mert odafigyelek a szövegre.
(Bulin persze egy Edda, vagy egy István a király jól esik, mert ott érdemes odafigyelni a szövegre de az Ákos és a mostani nevenincs tökegyforma izék nem az én világon, unalmas közhely vagy még az sem. Vagy csak én nem értem, tökmindegy. Mulatós zenékre pedig úgy reagálok mint a vízre és az éjfél utáni etetésre a Szörnyecskék, szóval nem ajánlott ezzel kísérletezni, ha ragaszkodsz a lélegzéshez.)
A külföldi zenék nekem bejönnek, hiába értem egyeseknek a szövegét, mert hálistennek nem elég jó az angol tudásom ahhoz, hogy külön odafigyelés nélkül is megértsem őket, így háttérzenének bármi jöhet.
A kicsit hosszabb de ütemes "dallamok" nekem elősegítik a meditatív koncentrálást. (Nem tudom, hogy mi a jó kifejezés, a világ lelassul és/vagy kellőképpen leszarok mindent, viszont amivel dolgozok, azt effektíven tudom csinálni, nem alszok, fel vagyok pörögve.)
Ilyen például:
Robert Miles: Children, Landscape, In the dawn, stb.
Scooter: Rhapsody in E, Different reality, Cosmos, Across the sky, B-site, stb.
Vangelis: Antartica, Chariots of fire, stb.
Tudom, a stb nem túl egzakt, de ezektől egy csomó hasonlóan jó szám van.
Dune -től is van pár "zajosabb", és néhány kevésbé zajos (pl. a berlni filharmonikusokkal együtt játszott) szám ami jó (na jó, nekem majd mindegyik tetszik) ha rákattansz a tuc-tuc -ra, akkor nagyon be tud ütni.
Hirtelen ezek jutnak az eszembe, pontosabban ezeket szúrtam ki a VLC listájából. :-)