( uzsolt | 2017. 10. 03., k – 15:46 )

a jelentés szerint a magyar eredmény „átlagos szint”

Elég sok helyen úgy olvasom, hogy "átlag feletti". Index-cikk:

éppen néhány napja jött ki egy másik nemzetközi oktatási mérés eredménye, amiben ehhez képest a magyar diákok kifejezetten jól szerepeltek. Ez a TIMSS, amiben hagyományosan rendben vagyunk, most is átlag feletti eredményeket produkáltak a negyedikes és nyolcadikos gyerekek, matekból például a finnekkel és a lengyelekkel vagyunk nagyjából egy szinten.

Másik:

A jelentésből az derül ki, hogy Magyarország matematikából és természettudományból átlag felett teljesített

Finnország 535, Magyarország 529, azaz kb. 1% az eltérés.
De még egyszer: ezekről a viszonylag jónak mondható eredményekről miért nem szólnak a hírek, miért csak a "megbuktunk a PISA-n" folyik a csapból? Ismétlem, nem akarom mentegetni a rendszert, viszont jobban "égetni", mint amennyire megérdemli, se akarom.

Nos, melyik a fontosabb?

Nemigen értem, hogy miért kellene eldönteni, hogy melyik a fontosabb. Lehet, hogy maradi vagyok, de szerintem a lexikális tudás és a "kreativitás" (például az ismeretanyag alkalmazása) nem alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak, hanem inkább egyenrangúak. Egyik a másik nélkül nem sokat ér.

A módszert tekintve pedig nem az a kérdés, hogy 45 perces órák vannak, és mindenki rendezett sorokban ül, vagy laza időbeosztás, és törökülésben a földön.

...az sem biztos, hogy az eredményesség/hatékonyság csak a poroszos vagy az "újhullámos" stílus választásán múlik, írtam vala...