1. Nem kifogást akarok találni, csak rámutatni, hogy a poroszos oktatás (mindent tiltunk, amit meg nem, azt kötelezővé tesszük) már csődöt mondott. Valami okból a finn iskolarendszer pl. maradandóbb tudást ad, mint a legtöbb másik, pedig kb. a legmegengedőbb. Egyszerűen csak azt szeretném, ha az alapján döntenénk egyszer végre el, hogy milyen legyen az iskola, hogy mik a tapasztalatok a különböző iskolarendszerekkel, nem az alapján, hogy melyik az, amelyik még egy kis ideig kiégett, alulfizetett, eleve alkalmatlan emberekkel is elmegy lendületből, vagy melyik az a módszer, ami valakinek éppen eszébe jut.
2. Azért ott húzom meg a határt, mert az emberek általában utálják, ha olyan dolgokban szólsz bele az életükbe, amihez neked semmi közöd nincs (pl. ha be akarnám tiltani a kedvenc sörödet, mert szerintem hizlal, bajod lehet tőle, nem beszélve arról, hogy szerintem kellemetlen az utóíze).
3. Nem azt mondtam, hogy minden öt percben kell valami másra figyelni, hanem azt, hogy néha öt percig. Szerintem a hatékonyságot jobban szolgálja, ha a munkámban én osztom be, hogy mikor tartok 5 perc pihenőt vagy kávészünetet, mint ha pontosan óra 45-kor kicsöngetnek. Ahhoz nem tudom hozzáigazítani, hogy én mikor fáradok el. Egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekek sem. Nem hiszem, hogy ne lett volna szinte bárkinek itt olyan tanára, aki szólt, beírt, dühöngött, ha 5 percig valaki mást csinált (pihent, játszott), mégis, akkor is kihagyott az ember figyelme, legfeljebb az ilyen fáradt pillanatokban semleges arccal azon gondolkozott, hogy milyen jó is lenne, ha most felfordulna ez a szemét.