Az IPv6 szabvány is változott menet közben, a "nagyon nagy valószínűséggel egyedi" unique local / site local címek koncepcióját elvetették. Maradtak a link local címek, amik viszont ugye nem igazán routeolhatóak. Ez azt jelenti hogy ha dinamikus /56-ot kapsz, akkor két /64-es subneteid között az átjárást egészen konkrétan nem tudod megoldani hacsak nem konfigurálod azt is újra minden címváltáskor.
De a legnagyobb probléma az, hogy mivel az IPv6-nál a router nem fedi el a címváltozást, ezért egy belső eszköz számára egészen addig elérhetetlen az egész internet, amíg rá nem talál az új címére. Hogy ez ne okozzon gondot, az IPv6 címeknek testing-preferred-deprecated-invalid életciklusa kellene legyen, amit persze a szolgáltatók nem tartanak be. Következmény a usability fail: a legtöbb eszközt egy címváltás után rá kell erőszakolni az új címére, pl. a WiFi ki-be kapcsolásával.
IPv4 esetén ugye ilyen gond nincs, mert a NAT ápol és eltakar. Egy címváltás a nyitott kapcsolatok szétesését okozza ugyan, viszont az esetek 99%-ában a szoftverek ezt maguktól a háttérben egy újracsatlakozással lekezelik, és a felhasználó meg sem érzi a döccenést.