( peterson | 2015. 04. 14., k – 18:52 )

Nem tudom ki vagy, és nekem ez nem is fontos.
De úgy nyilatkozol, mint egy első/másod éves egyetemista, aki büszke az új státuszára, és az ott tanultakban feltétel nélkül hisz.
(Szeretném egyúttal leszögezni, hogy az egyetemen/főiskolán tanult dolgok helyesek, és jók! Elméletben...)

Voltam én is ilyen.
De a valóság "idekint" sajnos más.

Történet nevek és helyek nélkül (annyit elárulok, hogy nagyobb egészségügyi intézmény hazánkban):
Kapok egy verziót a fejlesztéstől, hogy frissítenem kell.
Adatbázis frissítést meghajtom. -> áll a ház, fő funkció nem működik(!).
Reakcióm: egy darab 2perc alatt lefutó update-el a fejlesztés több napi munkáját taposom bele a purgatóriumba.-> az intézmény működik.

Mi volt itt a probléma?
a.) a rossz kód?
b.) a rossz frissítés?
c.) a teszt hiánya, amire egyébként a pillanatnyi helyzet lehetőséget sem adott?
d.) áll a ház?

Mi a megoldás?
a.) kilövöm a fejlesztés munkáját a vérbe, ezzel generálok nekik még néhány nap elfoglaltságot, de a ház gurul
b.) frissítés után a verziót visszaadom a fejlesztésnek továbbgondolásra, és amíg ők kitalálják az exakt megoldást, addig próbálom az intézményt megnyugtatni azzal, hogy "kollégáim dolgoznak rajta" (ez érdekes lenne :D ).
c.) a probléma felmerülése előtt gondolkozva: nem adom ki a verziót, szembe megyek a felső management-tel, a fejlesztéssel, az intézményi követeléssel, és még pár kollégával, majd tesztelni kezdek egy olyan környezetben ahol a fejlesztés korábban dolgozott, tehát a hiba vélhetően elő sem jön. Csak majd élesben. De addigra engem kirúgtak.

A megoldásra kell koncentrálni, nem a problémára!
teccikérteni?

---
"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."