Ez mindösszesen annyit jelent, hogy a hozzáférés nem korlátlan, és éppen nevesítetten nem a munkavállalót hanem a küldőt védi, de vele szemben ez a bírói gyakorlat hibás védelmi érvrendszerre és elfogadott adatkezelési elvekre mutat vissza.
Ez mindösszesen annyit jelent, hogy meg kell neveznie az indokot miért nézett bele a levelezésbe. Semmi mást nem jelentett. Ilyenkor a bíróság mérlegeli, hogy ezen jog méltányolható e és ellensúlyozza e a korlátozást.
Érvelésetek alapján ezen az elven az eltévedt leveleket is tekinthetné jogosulatlan levélmegismerésnek. Holott ez köztudottan létező levélpostai fogalom is. Túlpozicionáljátok a védelmet. Ennyi.
A magánlevélről eddig is köztudottan a küldője tudja eldönteni annak szánta e.