( uid_194 | 2013. 04. 20., szo – 19:44 )

Igazabol rettento egyszeru: ugy mentem egyetemre, hogy tudtam programozni, egesz turheto szinten (legalabbis az akkori munkaadom valamiert felvett, es biztos nem a ket szep szemem miatt :).

Az ELTE-n eltoltott ~1 ev alatt semmit hasznalhatot nem sikerult felszednem:

* A matematikai modell szamomra haszontalan, legalabbis amiota eloszor hallottam rola mintegy 13 eve, egyszer sem ereztem hianyat e tudasnak (se hasznat annak a kevesnek, ami megmaradt belole).

* Pascalbol nem tudtak ujat mondani. Cirka 3-4 evet programoztam Pascalban ELTE elott, mire ELTE-re ertem, mar tobb nyelven beszeltem (Pascal, Perl, shell keszseg szinten, C es x86 asm tanulofelben), az olyan trivialitasok amiket az egyetemen kellett csinalni, szinte mar fajtak.

* Linux teren sem mondtak ujat (kb fel evvel ELTE elott lettem Debian Developer), se erdekeset.

* Szamitogep architekturak, fizika es hasonlo butasagok annyira tavol alltak tolem, mint Makotol Jeruzsalem. Egyik fulemen be, masikon ki (meg is latszott a vizsgajegyeimen :P)

Lehet, hogy kesobbi evekben lett volna valami hasznos, de az elso ev utan abbahagytam az ELTE-t, igaz, tok mas okokbol. Kacerkodtam picit GDF-fel, gondolvan az tenyleg egyszeru es legalabb lesz papir, de amikor DOS-bol kellett vizsgazni, akkor rettenetesen szomoru lettem.

Az Obudai Egyetem mar egy fel fokkal jobb volt, ott mar hallottak olyan modern nyelvekrol, mint a C# es a Java. Rogton el is mondtak, hogy tanulni fogjuk mindkettot (mi a feszkes fenenek?). Szoval jol megtanulhattam volna a hungarian notationt, meg azt, hogy lehet ekezetes valtozoneveket hasznalni C#-ban, vagy epp trivialis feladatot ket tucat osztallyal leimplementalni. De en csokonyos ember vagyok, es nem vagyok hajlando olyat tanulni, amiert egy jobberzesu munkahelyen paroslabbal kirugnak. Nem beszelve arrol, hogy az N+1-edig hasonszoru nyelv megtanulasa se nem kihivas, se nem erdemi fejlodes. (ELTE-n kesobb tanulhattam volna Ada-t, annak talan lett volna haszna, de odaig nem jutottam el.)

Miutan vegigjartam a BME-n kivul nagyjabol minden nagyobb budapesti egyetem info-szeru szakjait, ugy gondoltam, hogy nem kene ezt tovabb eroltetni, nem vagyunk kompatibilisek.

Ugyhogy elmentem magyar szakra, mert az jo (eleve oda akartam jelentkezni erettsegi utan, csak akkor szulok nem engedtek - most meg mar nincs beleszolasuk :P). Na, es itt jott a meglepetes. Programozast ugyan nem tanitanak itt, hala az egnek, ellenben az a fajta elemzo gondolkodasmod, amit nyelvtortenetbol, fonetikabol vagy a sok targy tobbsegebol megkovetelnek, a programozas teren is pokolian hasznos. Az ilyenfajta elemzo gondolkodas az, amit az informatikai szakokon nem jelent meg, pedig messze hasznosabb, mint barmilyen programozasi nyelv ismerete.

Magyar szakon megkaptam azt, amit mashol nem: a kutatasra, gondolkodasra, tanulasra osztonzest a magolas helyett. Volt olyan eset is, mikor programot irtam egy beadando megoldasara, vagy epp egy targy megtanulasanak elosegitesere, ami szinten fejlesztette a programozoi tudasom, mert teljesen uj teruleteken tudtam jatszadozni. Itt megvan a lehetoseg a fejlodesre, de nincs ott a kenyszer, hogy az egyetemen honos modszer szerint oldjam meg a feladatot - egesz egyszeruen azert, mert nem a programozas a cel, az egy eszkoz. Es ez utobbi egy nagyon nagy revelacio volt szamomra.

--
|8]