Bár van néhol némi ráció abban, amit írsz, de nekem úgy tűnik, hogy te egy átlagos tájékozottságú ember vagy, aki egyszer olvasott egy könyvet (vagy meghallgatott egy előadást, bocs, nem keresem vissza), amiben voltak értelmes dolgok, és ennek a felismerésnek úgy megörült, hogy hirtelen mindentudónak képzeli magát. Kicsit szerényebben, ha lehet.
Aztán kicsit mögénézhetünk a saját lakást tulajdonlók százalékának is. Első blikkre sok a 92% és az 50% közötti különbség. De vizsgáljuk meg alaposabban. USA-ban ez az arány 68%. Jellemzően kiknek nincs lakásuk? A szegényebb rétegeknek. Magyarországon a legtöbb szegénynek van lakása, ha más nem egy vályogviskóban élnek 20-an, mert a mi szegényeink "benszülöttek", egy leromlott állagú lakást birtokolni nem nagy dolog. Ellenben pl az USA-ban a lakosság nagy része friss bevándorló, nekik evidens, hogy a "család jogán" nincs ingatlanuk, és a bérük is jellemzően abba a kategóriába esik, hogy nem tudnak erre félretenni. Ráadásul egy illegális akkor sem fog ingatlant venni, ha van rá pénze, mert bármikor deportálhatják.
Ezzel egybevágnak a jövedelmi és területi adatok, legalacsonyabb a ráta a legtöbb bevándorlót (jellemzően mexikóiakról van szó) befogadó államokban. Még beszédesebb, hogy a fehérek és az elővárosi, vidéki ingatlanok esetén 75% körüli mozog a saját ingatlanban lakók aránya, házaspároknál 84%.
Annyiban igazat adok, hogy náluk nem elvárás, hogy 25 évesen, friss házasként saját lakás legyen, már csak azért sem, mert a család növekedésével úgyis költözni kell. Azzal maximálisan egyet értek, hogy a korai években albérlet+megtakarítás legyen hitel helyett, de szerintem tévedés ezt úgy értelmezni, hogy nyugaton nem vágynak saját lakásra.