Akkor en az ellenteted voltam. Lehet hogy a neten en is tul sok midnent megosztok magamrol, de ahhoz 1 ora is eleg az en elettempommal, hogy "teleszarjak" igen sok web2-es feluletet. (de ezt most ne keverjuk ide).
Ennek ellenere mindenkeppen erdemes megprobalni emberekkel IRL baratkozni. En amikor csak tehettem, megtettem, es sosem bantam meg, mikor bajba kerultem, nagyon jo erzes volt, hogy mennyien allnak mellettem, mikozben neha ugy ereztem, hogy reszben en voltam a paraszt (olyanok alltak mellem a bajban, akiktol nem is vartam volan, tenyleg jol tud esni). Sot, mikor tobb tarsasaggal logtam parhuzamosan, egyik tagjaiban csalodtam, maradtak meg boven barataim.
Az, hogy azt az idot, amikor hus-ver emberekkel kellene baratkoznod egy gep elott toltod (a te korodban peldanak szilveszter ejfel tokeletes), azzal annyit ersz el, hogy beszelsz olyan emberekkel, akik vadidegenek is maradnak szamodra, ha te bajban lennel, nem sok hupper menne egybol ugy a segitsegedre, mint ahogy az embernek az IRL baratai (de meg a hup legkedveltebb usereinek se mennenek csak ugy a segitsegere).
Baratkozni pedig akarhol lehet, erre en vagyok az elo pelda. Engem valahogy midnenki megtalal, sosem ismerek fel senkit, multkor buliban odajott hozzam egy srac, hogy ugyanazon a benzinkuton tankoltunk es tok jot elbeszelgettunk, mi az, hogy nem emlekszem ra (azota is beszelunk havi 1-2x kb.). De legrosszabb esetben is szerintem a volt osztalyaidbol ossze tudsz szedni arra par embert, hogy neha megigyal par sort, es leszolitgass par csajt, vagy ugy kield az itt latvanyosan kirobbano kommunikacios igenyedet, sokaknak mar az eleg a masik elfogadasahoz, hogy nem vagy rossz szandeku (eleg jo emberismero vagyok, es tudom, hogy te nem vagy az, ez ritka ebben az orszagban, es ahogy kivettem a szavaidbol, a te kornyekeden is vadasszak az ilyeneket).
Felsooktatasi intezmenybe jarsz? (korod alapjan elvileg ott tarthatsz) Egyetemista korban szerintem sokkal konnyebb baratkozni, mint barmikor maskor! De ha meg a kozepoktatas padjait koptatod, akkor is talalnod kene valakit, aki elmegy veled iszogatni es ismerkedni. Vagy esetleg munkatarsakkal, azokkal is jo iszogatni, bar en tudom milyen vagyok, ha iszok, elottuk nem akartam ugy viselkedni, igy ezt mindig is fenntartassal kezeltem.
Irtad, hogy nem tudnal senkit bantani, mert ahhoz kevesnek erzed magad: nos tudd, az eletben sokszor ki kell allnod magadert. Es a hupon is latom, hogy neha meg se veded magad, ahogy egy egeszseges ember megtenne. Nem mersz visszapofazni se rendesen, mert felsz (jelen esetben tudod) hogy alulmaradsz. Marpedig az eletben ezt nagyon meg kell tanulni, neha meg nekem is verekednem kellett kamaszkoromban, utana senki nem azt nezte, hogy ki mekkora pofont kapott, hanem hogy igenis odaalltam, es megtettem midnent, hogy ne gazoljon csak ugy at rajtam a nalam 20-30 kiloval tobb osztalytars (le is szallt rolam, azota pedig teljesen joba lettunk, ma is tartjuk a kapcsolatot)
Egyebkent egy kerdes: hogy talaltad meg ezt az odlalt? Es miert erezted ugy, hogy neked ide regisztralnod kell? (legtobbunket a Linux/Unix meg az informatikai tema hozott ide, de benned ezt nem latom, es ismerosod se nagyon ajanlhatta). Meg mibol itelted meg, hogy itt meg fogunk erteni? Mas portalokon is torzskommenteloskodsz esetleg? Lehet ki kene nezned egy olyan helyet (huppal parhuzamosan, nem innen akarlak elkuldeni), ahol te meg akar okosnak is szamitanal (nem informatikait javaslok, mert itt mar lerugtak huppertarsaim az onbizalmad ebben a temaban, meg jobbat is tenne neked egy site, ahol lanyok is vannak). Kisebb kozossegek sorozest is szerveznek, akikkel anno DC-ztem, azokkal mai napig nagyon joba vagyok (lanyokkal is) IRL is.
Es hogy egy off kerdest megvalaszoljak: en azert szeretek nevtelen emberrekkel kommentvaltosdit jatszani, mert pl. itt belefutok a tokeletlensegembe, es megismerem a sajat hibaimat (abbol tanul a legjobban az ember), megtanulom helyen kezelni a kritikakat, vitakat, es mindezekre frappans, szukseg eseten akar pofatlan valaszokat tanulok meg adni. Es emellett ugyanugy kielem a kommunikacios kenyszerem (eloben be nem all a szam, ha csondben vagyok, akik ismernek, aggodni kezdenek, hogy valami bajom van).
Ja es nekem voltak nagyon zuros barataim (megvannak meg, csak mar nem zurosek). Meg olyanok is, akik mar nagyon ugy tunt, hogy elvesztettek az eletben az osszes eselyuket, es elrontottak az egesz eletuket. Hatalmas lelki supportot tudtam nekik nyujtani, mai napig nagyon ragaszkodnak hozzam (apjuk helyett en faragtam beloluk embert, akar rajuk is orditottam, ha tenyleg nagyon nagy hulyeseget keszultek csinalni, es ram hallgattak csak). Innentol kezdve az "itt csak aljanep lakik" elmeleted ugy megbukott, ahogy van. Az "aljanep"-pel a legkonnyebb megbaratkozni, mert egy tokeletes emberen nem lehet segiteni (persze pl. a kisebbsegben vannak kivetelek, akiken ha segitesz, utana meg beled is kotnek, de az lesir az emberekrol)