Sajnálom a szüleidet, vagy Téged!
Nálunk már csak egy beteg Nagyi volt, amikor a gyerekek születtek. Annál komolyabb segítség, hogy a kismamát, saját édesanyja támogassa azokban a napokban, elképzelni is nehéz.
Az én tenyeremben biztonságosan elfértek a kicsik, ezért a fürdetés pl. az én feladatom volt az első hetekben.
És pusztán időzítési zavarok miatt, de én vittem először a lányomat nőgyógyászhoz, amikor arra volt szüksége.
Ja, ahhoz a Dokihoz, akinél született. :)
Így 46 évesen nem érzem még olyan öregnek magunkat, hogy hülyeségeket javasoljunk a gyerekeknek, ha eljön az ideje.
A védőnői szolgálatnak pedig fontos szerepe van, főleg bizonyos körökben.
Légy Te is kedves és együttműködő, hagyd elvégezni a munkáját, akkor Ő is látja, hogy minden rendben van.