Rám került a sor - gyors ellenőrzés, a csomag rendben. Kézipoggyászomban sajnos benne felejtettem egy kéztörlő gélt - elvették mondván gyúlékony. Erre majd legközelebb jobban kell figyelnem.
Ezek után gyorsan bemehettem a kapuhoz, így volt másfél órám picit pihenni. Már amennyire egy ilyen helyen lehet. Inkább csak bóbiskoltam.
A gép 2:20-kor nekiindulta a kifutónak, ahol hosszas gyorsítás után szálltunk fel. Nem is csodáltam - tele volt a gép - jobban, mint érkezésemkor.
A repülőút nyugodt volt, lehetett pihenni. Sőt a vészkijárattal szemben kaptam helyet, ami kb. tízszeres helyet jelentett a lábnak - ez nagyon hiányzott érkezésemkor.
Pár szót váltottam a mellettem ülő hölggyel. Minisztériumban dolgozik és most ápolták a kínai kapcsolatokat a kollégáival.
Miután többé kevésbé kipihentem magam, és a két étkezésnek hála (amely nem volt egy nagy gasztro-élmény) elrepült az a 10 óra 10 perc, ami a repülésre volt szánva.
A leszállás egyenesen finom volt és sikkes. Talán ilyen jót még életemben nem tapasztaltam. A pilóta (az egyik magyar - ugyanaz, aki 10 nappal ezelőtt is) viccesen meg is jegyezte:
"Az utuk biztonságos része ezennel véget ért, vigyázzanak magukra hazafelé menet" -- ezen jót mosolyogtam.
Majd poggyász gyűjtés, taxi, haza. Kipakolás. Megannyi kis emlék...
Lenyűgöző hely Peking, ajánlom nektek is.
UI: természetesen a sorozat folytatódik, mert a szakmai rész még csak most következik...
Folytatás: Peking Express #14
- KAMI911 blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 624 megtekintés