Peking Express #6 – A kalandozó magyar, azaz Peking belvárosában (Tian'anmen tér, Mao Zedong mauzóleum)

A portán megtudtam, hogy a 651-es busszal kell mennem a városba, ha a metrót el akarom érni a legközelebbi állomásnál.

Az állomás neve Xizhimen és az a nagy szerencse, hogy ez egyben a 651-es busz végállomása is. A busz viteldíja 1 Jüan (mint a legtöbb állami üzemeltetésű buszé), és kb.10-15 percenként jár. Menetidő a végállomásig 15-20 perc és a felszállóhely majdnem közvetlenül a Jing You Hotel előtt van. A végállomást onnan lehet felismerni, hogy a híd neve is Xizhimen, ami alatt a busz balra fordul nagy ívben, majd enyhén jobbra tart, innen hátrafelé kell elindulni a metróhoz.

A Xizhimen megálló a kettes metróvonal egyik állomása. Szerencsére a metró nagyon kulturált, tiszta és minden információhoz angolul is hozzá lehet jutni. Itt már többen beszélnek angolul a dolgozók közül, szóval bátran lehet kérdezni. A többi helyen is bátran lehet kérdezni, de többnyire felesleges. Ha valakivel angolul akarunk trécslni, elsősorban a fiatalabbakat kérdezzük meg, bár így is sokan nem fogják érteni, hogy mit is szeretnénk. Visszakanyarodva a buszokhoz, ott az egy picit koszosabb és a személyzet nem beszél angolul. Úgy van, többen is vannak egy buszon, mert sofőr csak vezet, ám minden ajtóhoz jut egy ellenőr.

Én a mai nap célpontként a Tian'anmen teret valamint környékét jelöltem meg és a mögötte lévő tiltott várost, amely a Mennyei Birodalom középpontja volt a feljegyzések szerint. A tiltott város egyébként Császári Palota (Gu Gong) néven is ismeretes. A Tian'anmen tér legjobban a kettes metró Qianmen megállójánál lehet megközelíteni. Az utazási díj 2 Jüan, de az sem baj, ha a metróról át kell szállni egy másikra, mert nem egy járatra szól a jegy, hanem egy útra. A Tian'anmen tér a külföldiek számára leginkább az 1989-es tüntetéssorozattal és annak véres leverésével hozható összefüggésbe, ám a kínai nép számára tele vannak keserű és édes pillanatokkal. A tér 15. században épült, de jelentősen megnövelték a méretét az idő folyamán.

A Qianmen megállóból a földfelszínre merészkedve az Elülső kaput (Qian Men) pillanthatjuk meg. Az 1421-ben Yongle uralkodása idején épült torony a belső (kínai) és a külső (tatár) város határán áll és két torony uralja dél-északi irányban. Az egyik a Nyíl-torony (Jian-jou), amely kőből van és 1900-ban történő leégése után 1903-ban építették újjá:

A másik torony a Napranéző-torony (Zhengyan men), fából van és szintén 1900-ban megsérült kissé. A 40 méter magas Napranéző-torony a legmagasabb kapu, sajnálom, hogy nem lehetett rá felmenni.

A két torony között 2x3 sávos autóút van, így igazán meghökkentő a látvány. Én először délnek vettem az irányt, majd áttérve a félkörben forduló úton, ami szintén jó széles, Dél-Pekingbe lehet eljutni, ami közvetlenül a Nyíl torony szomszédságában lényegében egy vásárlóváros. Itt csak pár fényképet készítettem, de majd visszatérek erre, mert ma még jártam ott...

Északnak indulva az ember egyből Mao zhuxi jiniantang azaz Mao Zedong mauzóleumába juthat be az érdeklődő. A belépés ingyenes, de mivel táska nem vihető be, le kell adni a megőrzőben, amely 5-9 Jüan, a táskában lévő értékektől függően. Így aztán minden értéktől (kivéve pénz) megszabadulva kell beállni a hosszan tekergő sorban. Nem néztem, hogy mekkora lehet, de úgy nagyjából 400-500 méter. Mivel a sor gyorsan halad, nem hagyják megállni az embert a nagy Mao előtt, így lényegében 8 perc alatt be lehet jutni. A sor hosszan tekerek a mauzóleum mellet, mögött, majd a kertben, egy biztonsági ellenőrzés után. Itt lehet 2-3 Jüanért csomagolt virágot is venni a vezérnek. Utána lehet tájékoztatót is venni 1 Jüanért. Ilyen gyorsan még nem dolgozott senki. Ahogy ott adták a pár oldalas információs lapokat, no az maga volt a csoda. A lépcsőkön felérve bent csend honol és egy hegyes-sziklás háttér előtt rengeteg virág előtt van Mao – talán – márványszobra. A szobor ülő pozícióban ábrázolja a nagy vezért, talán a kedvenc karosszékéből. Szúrós tekintete mély tiszteletet vált ki az alattvalókból és valóban rengetegen utaznak fel vidékről is, hogy egyszer az életben láthassák őt. Engem kicsit furcsállva méregettek, nem értették miért járulok én külföldi létemre a nagy Mao elé. Talán külföldi turistákat sohasem láttak. Amúgy is magasságom, nevetésre fakasztja a helyieket. Külföldi arcomat egyesek furcsának találhatják, jól megnézik. Ez ellen nincs mit tenni, illetve egy kis mosolygás Nihaozás után már értik, nem a holdról jöttem, hanem tényleg emberből van. Amúgy van hogy magasságom vagy külföldi létem miatt megszólítanak, vagy éppen együtt akarnak velem fényképezkedni. Bár ez utóbbi csak egyszer fordult elő... Nyilván kedvelik a helyi tini lányok is a magas srácokat :oP

Szóval tovahaladva a Mao szobor mellett, az ember lassíthat, még jobban is mint a tömeg, de soha ne álljon meg, mert a fokozott katonai jelenlét, ami kb. ebben a teremben kb. 10 katonát jelentett, azonnal renitenskedő mellet terem és határozotton tovatessékeli az ember, első ízben csak szóban, majd kézzel is. Ezek után érünk valóban a kristálykoporsóban fekvő vezérhez. A kb 5 cm vastag üveg mögött katonák állnak talpig díszben és előttük fekszik ő, kínai zászlóval részben letakarva, bebalzsamozva, Mao-kék öltönyében.Érdekes volt látni, és már-már megható volt ahogy a egy-egy helyi szemébe könny szökik.

Miután elhagyjuk kb 40 másodperc alatt a termet, lehetőség van Mao relikviákkal vinni az eszmét. Én inkább fotózgattam (mert a mobil és az övtáska bevihető), miképpen a többi velem egykorú helybéli is. Aztán végül vettem egy Mao profiljával díszített kis készséget, amely a vitrinbe nyilván jól fog mutatni. Nagyon sok mindent lehet venni itt a képen keresztül a levelezőlapon, könyvön, tollon, díszeken, nyakkendőtűn keresztül egészen az karórákig.

http://picasaweb.google.com/kami911/November2Mao#

Csodálatos a kínai találékonyság, hogy mire lehet felvinni az eszmék nagy vezérét. Kiérve az épületben – délnek, újra száz ágra süt a nap. A vénasszonyok nyara ide is elért és a tegnapi szelesebb idő után, most ingen kiváló vénasszonyok nyara köszöntött be ide is.

Visszatérve a bejutásra arra azonban nagyon figyeljünk, hogy ha valaki valamit felajánl, annak ára lesz. Nekem is akart segíteni valami ürge, kiszúrta, hogy az egyenruhás őr felé vettem az irányt és elém ugrott, ajánlva, hogy segít. Jólöltözöttsége, ápoltsága megtévesztő volt, mintha itt dolgozna. Gyorsan felajánlotta, hogy segít. El is vitt rohamléptekkel a megőrző teremhez, ahol ablakoknál sorban állva lehetett leadni a cuccokat. Ő segített összekészíteni a cuccot, mi legyen nálam: pénz, mobil és mi ne: fényképezőgép, kamera, táska. Mivel a sor elejére ugrott velem (nem is értem a többiek hogyhogy nem méltatlankodtak) hamar végeztünk, majd visszavezetett a bejáratnál lévő sorhoz. Itt adta elő, hogy ezért 20 Jüant vár. Ebből végül 15 lett. Igen, ha ilyen volna – valaki felajánlja a segítségét – előre ki kell alkudni az árat, nincs mese...

Folytatás: Peking Express #7