Bejelentkezés után a shell (parancsértelmező) indul el. Ez egy olyan speciális program, amely a felhasználó billentyűzetén begépelt parancsokat hajtja végre. Ezek a parancsok lehetnek egyszerűek és bonyolultak, az egyszavas utasításoktól a több oldalas shell programokig.
A felhasználó egyszerűen begépelheti a kivánt parancsot a $ jel után (amit promptnak, vagy magyarul készenléti jelnek nevezünk), majd Enter-t ütve tudtára adja a shellnek, hogy nekiláthat a parancs értelmezésének és végrehajtásának. Törölni a Backspace és a Del billenyűkkel lehet [1], a jobbra-balra nyilak pedig a kurzor mozgatására szolgálnak.
Próbáljuk ki a date parancsot[2]!
$ date Enter Sun Oct 11 10:40:15 MDT 1998 $
A parancs végrehajtása után a shell visszaadja a promptot a felhasználónak. A legtöbb shellnek van nehány ``kellemes'' tulajdonsága, amelyek megkönnyítik a felhasználó munkáját. Ezek közé tartozik az un. kiegészítés, ami azt jelenti, hogy nem kell az egész parancsot feltétlenül begépelnünk, csupán annyit, amennyiből a shell egyértelműen el tudja dönteni, hogy melyik utasításról van szó. A kiegészítés a Tab billentyűvel történik. Gépeljük be a következőket:
$ d Tab
A Tab lenyomása után csipogást hallunk. A shell ezzel azt jelzi, hogy a begépelt információ még nem elegendő a parancs egyértelmű azonosításához. Ha belegondolunk, akkor valószínűsíthető, hogy több parancs is van, amelyik d betűvel kezdődik, egy betű megadása általában nem elég az azonosításhoz. Ha mégegyszer leütjük a Tab billentyűt, akkor a shell kiírja az összes választási lehetőséget.
Próbálkozzunk még egyszer, most két betűvel:
$ da Tab
és ha szerencsénk van (és nincs más hasonló nevű parancs a gépen)[3], akkor megkapjuk a date parancsot:
$ date
A szamítógép többek között adatok tárolására és feldolgozására használható. Az adattárolás igen tág fogalom, az adatbáziskezeléstől a programozáson át az önfeledt játékig minden belefér. Az adatokat, képeket, programokat, stb. a rendszer un. fájlokban[4] tárolja.
A fájl nagyon rugalmas fogalom, szinte minden belefér[5]. Például egy szakdolgozat kerülhet egy fájlba, de szétbontható akár több kisebb darabra is. Egy képgyűjtemény lehet több fájl, de összerakható egy fájlba is. A lehetőségeket csak az elterjedt szabványok és a felhasználó fantaziája korlátozzák.
A fájlokat érdemes valamilyen elv alapján csoportosítani. Egy átlagos rendszeren pár tízezer fájl van. Kepzeljük el mi történne, ha csak úgy ömlesztve, egy kupacban tárolnánk őket. Nehéz lenne megtalálni, amit keresünk, és technikai okok miatt a rendszer is jelentősen lelassulna.
A csoportosítást könyvtárakkal[6] oldhatjuk meg. Egy könyvtár tartalmazhat fájlokat és alkönyvtárakat, amik további fájlokat és könyvtárakat tartalmazhatnak.
Az aktuális vagy munkakönyvtár[7] az a könyvtár, ahol a shell szerint éppen vagyunk. A legtöbb parancs felhasználja valamilyen módon ezt az információt, így nem kell mindig megadni, hogy hol akarunk dolgozni.
Tipp: Beállítható, hogy a shell prompt kiírja az aktuális könyvtárat.
Az ls[8] parancs kilistázza az aktuális könyvtár tartalmát [9]:
$ ls available dev initrd proc usr bin etc lib root var boot floppy lost+found sbin vmlinuz cdrom home mnt tmp vmlinuz.old $
A pwd[10] parancs kiírja az aktuális könyvtárat:
$ pwd / $
A cd[11] paranccsal lehet könyvtárat váltani:
$ pwd / $ cd /home $ pwd /home $
A cd - parancs visszavisz az előző könyvtárba:
$ pwd / $ cd /home $ pwd /home $ cd - $ pwd / $
A fenti példában látott / könyvtár a gyökér[12] könyvtár. Ez a könyvtár nem nyílik semmiből, de minden könyvtár belőle nyílik. Az egymásból nyíló könyvtárakat a / jel közbeiktatásával egymás után lehet írni. Példaul a /usr/bin könyvtár a /usr könyvtárból nyíló bin könyvtár.
$ pwd / $ cd usr $ cd bin $ pwd /usr/bin $ cd / $ pwd / $ cd /usr/bin $ pwd /usr/bin $
Minden felhasználónak van egy saját könyvtára, az un. home könyvtár. Ezek a felhasználói könyvtárak általában a /home könyvtárból nyílnak. A szaboj nevű felhasználó home könyvtára például a /home/szaboj könyvtár lesz. A paraméter nélküli cd parancs segítségével a könyvtárszerkezet bármely pontjáról vissza juthatunk saját könyvtárunkba [13].
$ pwd / $ cd $ pwd /home/szaboj $
A cd .. parancs hatására az aktuális könyvtár ``szülő'' könyvtárába juthatunk[14].
$ pwd /home/szaboj $ cd .. $ pwd /home $
Fontos: A cd /alkönyvtár parancs nem azonos a cd alkönyvtár paranccsal. Az első a gyökér könyvtárból nyíló alkönyvtárba lép be, a második az aktuális könyvtárból nyílóba.
| [1] | A DOS-tól eltérően itt mindkét billentyűnek ugyanaz a hatása, azaz mindkettő balra, visszafel töröl. Ha valami okból a törlő billentyűk nem működnének megfelelően, próbálkozhatunk a Ctrl+H billentyű-kombinációval is. |
| [2] | A parancs a mai dátumot és a pontos időt írja ki, a rendszer beállításai alapján. |
| [3] | Ha mégis lenne, akkor ne adjuk fel: próbálkozzunk három betűvel |
| [4] | Angolul file, kiejtese kb. [fájl]. Innen ered a szó magyar megfelelője. |
| [5] | A UNIX rendszer alatt léteznek un. speciális fájlok például az egyes eszközök közvetlen eléréséhez, de ezekkel itt nem foglalkozunk. |
| [6] | Angolul directory |
| [7] | Angolul working directory |
| [8] | Az angol list szó rövidítése |
| [9] | A továbbiakban az Enter billenyű lenyomását nem jelöljük. |
| [10] | A print working directory rövidítése |
| [11] | A change directory rövidítése |
| [12] | Angolul root |
| [13] | A cd parancs működése e tekintetben tehát eltér a DOS-ban megszokotttól, ahol az aktuális könyvtár lekérdezésére használhatjuk a paraméter nélküli cd parancsot. |
| [14] | A DOS-szal ellentétben itt nem használható a cd.. alak. |