A UNIX rendszerek alapvetően többfelhasználósak, ami azt jelenti hogy ugyanazon a gépen több felhasznaló is futtathat programokat egyszerre. A felhasznalók különböző jogokkal rendelkeznek, amelyek korlátozzák egyes fájlok és erőforrások használatát.
A rendszer csak úgy tudja eldönteni, hogy melyik felhasználóról van szó (vagy hogy egyáltalán létezik-e egy adott felhasználó a gépen), hogyha előzőleg azonosítja. Az azonosítás leggyakoribb formája a bejelentkezés (login), amelynek során a rendszer megkérdezi a felhasználó nevét és jelszavát.
A felhasználó neve egy egyedi betűsorozat, amely kisbetűket és esetleg számokat tartalmaz. Nem lehet benne szóköz, írásjel és nagybetű. A legtöbb rendszeren a felhasználók neve utal a valódi nevükre, pl. Szabó Péter felhasználó neve lehet pszabo, szabop, szpeter, petersz, stb. Gyakori a keresztnév első betűje + vezetéknév kombináció.
A felhasználó jelszava[1] tartalmazhat kis- és nagybetűket, írásjeleket és számokat. A felhasználó jelszava titkos, ez biztosítja, hogy senki más ne hasznalhassa a felhasználói nevet illetéktelenül.
A beállításoktól függően a bejelentkezési képernyő lehet szöveges vagy grafikus. A jelszó általában vagy nem jelenik meg a begépeléskor (azaz a képernyőn nem látszik, hogy a felhasználó valamit is gépelt volna) vagy pedig a betűk helyén valamilyen semleges karakter (pl. *) jelenik meg. Ezek az óvintézkedések azt akadályozzák meg, hogy a jelszót pl. a felhasználó képernyője mögött állva meg lehessen szerezni.
login: szabop Enter Password: Enter
| [1] | A jelszó hossza az adott rendszer beállításaitól függ, általában 6 betűnél hosszabb. |