A parancsok, amikkel eddig találkoztunk, nem igényeltek felhasználói beavatkozást működésük közben---egyszerűen csak megadtuk a paramétereket, például egy fájlnevet, és a parancs végrehajtódott, kiírva a kívánt dolgokat.
Valójában egy parancs nem ''tudja'' hogy a képernyőre vagy esetleg máshova írja ki az információt, a program csak elküldi az információt az ún. standard kimenetre, és a rendszer gondoskodik annak a megfelelő helyre juttatásáról. Az ls parancs például a standard kimenetre küldi az információt, ami aztán a képernyőre kerül.
A standard kimenet mellett létezik az ún. standard bemenet, amit a program szintén használhat, innen várva a feldolgozandó információt. Például ha a wc parancsnak nem adunk meg fájlnevet, akkor a standard bemenetről várja az információt.
$ wc
harom rovid szo
Ctrl-D
1 3 16
$A Ctrl-D billentyűkombináció lenyomásával jelezzük, hogy befejeztük a standard bemenetre írást. Ezután a wc feldolgozza a bemenetet, ugyanúgy mintha egy közönséges fájlról lenne szó.