5. A kernel foltozása

5.1 A foltozás

A kernel inkrementális frissítéseit foltok (patch) formájában terjesztik. Például, ha neked a 2.2.9 verzió van meg, és észreveszed, hogy van hozzá valahol egy patch-2.2.10, akkor ez azt jelenti, frissíthetsz a 2.2.10 verzióra foltozással. Elõször talán készíts egy biztonsági másolatot a forrásról. (A `make clean' aztán a `cd /usr/src; tar zcvf old-tree.tar.gz linux' csinál neked egy tömörített tar archívumot.)

A fenti példát folytatva, tegyük fel, hogy a `patch-2.2.10.gz' az /usr/src könyvtárban van. Menj át (cd-vel) az /usr/src-be, és add ki a `zcat patch-2.2.10.gz | patch -p0' parancsot, (vagy a `patch -p0 < patch-2.2.10' parancsot, ha a folt nincs tömörítve). Egy csomó minden fog elsuhanni elõtted a képernyõn (vagy épp elvánszorogni, ha annyira lassú a gép). Üzenetek jelennek meg arról, hogy a patch éppen mit csinál, és hogy sikerült-e neki vagy nem. Ez általában túl gyors ahhoz, hogy bármit is el lehessen olvasni. Ha nem vagy biztos benne, hogy sikerült-e, használd a patch -s kapcsolóját, aminek hatására csak a hibaüzeneteket írja ki. Ekkor nem lesz meg ``hejj, de szorgosan dolgozik a számítógépem'' érzésed, de talán így jobban kedveled... Menj be a /usr/src/linux-ba és keress .rej (``reject'') kiterjesztésû fájlokat, ezekbõl kiderül, ha valami nem ment simán. A patch néhány verziója (olyan régebbi verziók, amelyeket gyengébb fájlrendszerhez fordítottak) # kiterjesztést ad a ``reject'' fájloknak. A `find' parancsot használhatod a keresésre:

 
    find .  -name '*.rej' -print 

Ha minden simán ment, add ki a `make clean', `config' és `dep' parancsokat a 3. és 4. fejezetben leírtaknak megfelelõen.

A patch parancsnak elég sok opciója van. Ahogy az elõbb is szó volt róla, a patch -s kikapcsolja az üzeneteket, a hibák kivételével. Ha a kernel forrását nem az /usr/src/linux-ban tartod, hanem valahol másutt, akkor a patch -p1 (az adott könyvtárban) fogja a foltozást helyesen végrehajtani. A többi patch opció jól le van írva a kézikönyvoldalon.

5.2 Ha valami nem megy

(Megjegyzés: ez a fejezet fõként nagyon régi kernelekre vonatkozik.)

A leggyakrabban felmerülõ probléma régebben az volt, hogy a patch módosított egy `config.in' nevû fájlt, és nem sikerült, mert a felhasználó megváltoztatta az opciókat, hogy illeszkedjen a gépéhez. Ezt azóta megoldották, de még lehet vele találkozni egy régebbi kibocsátás esetében. A következõképpen lehet megjavítani: nézz bele a config.in.rej fájlba, és keresd meg, mi maradt az eredeti foltból. A változásokat általában sor eleji `+' and `-' jelek jelzik. Nézd meg a körülötte lévõ sorokat, és jegyezd meg, hogy az állásuk `y' vagy `n'. Utána szerkeszd át a config.in-t, és változtasd meg a `y'-t `n'-re és az `n'-t `y'-ra a megfelelõ helyeken. Adj ki egy

 
    patch -p0 < config.in.rej 

Ha további problémák bukkannak elõ, akkor lehet, hogy rossz sorrendben alkalmaztad a foltokat. Ha azt mondja, hogy `previously applied patch detected: Assume -R?', akkor lehet, hogy az aktuális verzió elõtti foltot próbálsz felrakni. Ha `y'-t válaszolsz, akkor megpróbálja lerontani a forrást, és nagy valószínûséggel kudarcot vall. Így aztán szerezni kell egy teljes vadonatúj forrást. (Lehet, hogy mindjárt ezzel kellett volna kezdeni.)

Egy foltozást visszacsinálni a `patch -R' parancsal lehet.

Ha a foltok tényleg nem mûködnek, akkor legjobban teszed, ha beszerzel egy érintetlen forrást (például egy linux-x.y.z.tar.gz fájlt), és elkezded elölrõl.

5.3 Az .orig fájloktól való megszabadulás

Már néhány foltozás után az .orig fájlok kezdenek felhalmozódni. Például egyszer volt egy 1.1.51 forrásom, ami az 1.1.48. óta nem volt megtisztogatva. Az .orig fájlok letörlése több mint fél megát szabadított fel. A

 
    find .  -name '*.orig' -exec rm -f {} ';' 

Van egy jobb módja is az .orig fájloktól való megszabadulásnak, amihez kell a GNU xargs:

 
    find .  -name '*.orig' | xargs rm 

 
    find . -name '*.orig' -print0 | xargs --null rm -- 

5.4 Egyéb foltok

Linus Torvalds által terjesztett foltokon kívül vannak másmilyenek is, (nevezzük õket ``nem szabványos''-nak). Ha ezeket felrakod, akkor lehet, hogy a Linus féle foltok nem fognak jól mûködni, és akkor vagy visszacsinálod õket, és megjavítod a forrást vagy a foltot, vagy felraksz egy új forrást, vagy a fentiek valamilyen kombinációja. Ez nagyon idegesítõ lehet, tehát ha nem akarod módosítani a forrást (kockáztatva egy nagyon rossz végkimenetelt), csináld vissza a nem szabványos foltokat mielõtt felrakod Linuséit, vagy rakj fel egy új forrást. Így ellenõrizheted, hogy a nem szabványos foltok mûködnek-e még. Ha nem, akkor vagy be kell érned egy régi kernellel, vagy addig bütykölöd vagy a forrást vagy a foltot amíg nem mûködik, vagy vársz (esetleg könyörögsz), hogy kijöjjön a folt egy új verziója.

Mennyire elterjedtek a nem szabványos foltok? Valószínûleg fogsz róluk hallani. Régebben használtam a ``noblink'' foltot a virtuális konzolokon, mert utálom a villogó kurzort. (Ezt gyakran frissítik -- vagy legalábbis frissítették -- a kernel új verzióihoz.) De mivel a legtöbb új eszközmeghajtót betölthetõ modulnak fejlesztik, a nem szabványos foltok gyakorisága jelentõsen csökken.