9. Hogy csinálják a profik?

Valószínûleg észrevetted már, hogy a fontosabb disztribúciókhoz mellékelt indítólemezek, mint például a Slackware, RedHat vagy Debian, sokkal kidolgozottabbak, mint ahogy ebben a dokumentációban bemutatjuk. A professzionális disztribúciós lemezek néhány itt nem említett alapelven nyugszik, és több különbözõ trükköt is bevetnek, mert különleges szükségleteik vannak. Elõszöris, széles hardver választékon kell üzemelniük, tehát együtt kell mûködnie a felhasználóval és különbözõ eszköz meghajtókat kell betöltenie. Másodszor fel kell készíteni õket különbözõ telepítési lehetõségepkre, különbözõ fokú automatizálással. Végül a disztribúciós lemezeket gyakran mentõ lemez képességekkel is felruházzák.

Néhány indítólemezt initrd (initial ramdisk: kezdeti memórialemez) funkcióval látnak el. Ezt a képességet a 2.0.x-es kernelverzió környékén vezették be, és lehetõvé teszi a kernel két fázisú betöltését. Amikor elõször elindul a kernel, betölti a keztedi memórialemezt image-t az indítólemezrõl. Ez a kerdeti memórialemez a gyökérlemez, ami olyan programokat tartalmaz, amik a valódi gyökér állományrendszer betöltõdése elõtt lefutnak. Ezek a programok gyakran a környezetet vizsgálják, és/vagy megkérdezik a felhasználók különbözõ indító lehetõségekrõl, mint például melyik eszközrõl töltse be a valódi gyökér állományrendszert. Ezek a programok töltik be általában a kernelbe be nem épített modulokat. Amikor a kezdeti program kilép, a kernel betölti a valódi gyökér állományrendszer, és hagyományos módon folytatódik a rendszerindításl. Az initrd-vel kapcsolatos részletesebb információkért nézd meg a /usr/src/linux/Documentation/initrd.txt és a ftp://elserv.ffm.fgan.de/pub/linux/loadlin-1.6/initrd-example.tgz címeket.

A következõ összefoglalja, hogyan mûködnek a különbözõ disztribúciók telepítõ lemezei, az állományrendszer vizsgálatára és/vagy forráskódra alapozva. Nem garantáljuk, hogy tökéletesen teljes információval szolgálhatunk, vagy hogy nem változtak a legutóbbi verzióváltás óta.

A Slackware (v.3.1) nyíltan LILO-t használ, hasonlóan a Transferring the kernel with LILO fejezetben bemutatotthoz. A Slackware indítólemez indításkor a LILO message paraméterét használva egy ``Welcome to the Slackware Linux bootkernel disk!'' üzenettel fogad (Üdvözöllek a Slackware Linux kernelindító lemezén!). Ezzel hívja fel a felhasználót arra, hogy írja be szükség esetén az indító paramétereket. Miután elindult a rendszer, a második lemezrõl betöltõdik a gyökér állományrendszer. A felhasználó meghív egy setup szkriptet, amivel el is kezdõdik a telepítés. A Slackware nem moduláris kernelt használ, hanem több különbözõ kernelt használ. A felhsználónak kell kiválasztania, melyik az a kernel, ami a lehetõ legjobban illeszkedik a rendszeréhez.

A RedHat (v.4.0) szintén LILO alapú indítást használ. Az elsõ lemezrõl betölt egy tömörített memórialemezt, ami egyedi init programot futtat. Ez a program lekérdezi a meghajtóprogramokat, majd szükség esetén egyéb állományokat tölt be a kiegészítõ lemezrõl.

A Debian (v.1.3) valószínûleg a legkifinomultabb telepítõ lemezkészlet. A SYSLINUX betöltõt használja különbözõ betöltõ kapcsolókkal, majd az initrd-t használja, hogy végigvezesse a felhasználót a telepítés lépésein. Úgy tûnik, hogy egyaránt egyedi init-et és egyedi parancsértelmezõt használ.