Next Previous Contents

4. Szoftverbeállítások

A következő konfigurációs fájlokat fogjuk most testreszabni: /etc/profile /etc/bashrc .bashrc .bashrc .bash_profile .bash_logout .inputrc .less .lessrc .xinitrc .fvwmrc .fvwm2rc95 .Xmodmap .Xmodmap.num .Xdefaults .jedrc .abbrevs.sl .joerc .emacs . Ne vegyél fel felhasználókat a rendszeredre, amíg nem tetted teljessé a rendszered beállításait; tedd a ponttal kezdődő fájlokat (dot files) a /etc/skelkönyvtáradba.

4.1 bash(1)

Vitathatatlanul a legfontosabb szoftver a kernel után. Hogy a célnak megfelelően befolyásolhassuk a bash viselkedését, a következő fő fájlokat szükséges átszerkeszteni:

Ezekre a fájlokra az alábbiakban példákat is mutatunk. Az első és legfontosabb a /etc/profile fájl. Ez a fájl használt a Linux operációs rendszerű gépek igen sok hasznos tulajdonságának a beállítására, mint ahogy majd azt a következőben láthatjuk is. Please look out for reverse quotes! ??? 

# /etc/profile

# A rendszerre széleskörben jellemző környezet és az elsőként elinduló programok.
# Függvények és aliasok a /etc/bashrc fájlba kerülnek

# Ez a fájl a következő képességeket fogja beállítani:
#
#   o elérési út (path)
#   o promptok
#   o néhány környezeti változó (environment variables)
#   o a színes ls
#   o less
#   o rxvt
#
# A felhasználók képesek felülírni ezeket a beállításokat és/vagy továbbiakat 
# is hozzáadva
# a saját $HOME/.bash_profile fájljukhoz

# a megfelelő elérési út (decent) path
PATH="$PATH:/usr/X11R6/bin:$HOME/bin:."

# tájékoztatjuk a felhasználót: bejelentkezési (login) shellről van-e szó.
# Ha igen, akkor a prompt kék színű; egyébként magenta. A root promptja vörös.
# Nézd meg a Colour-ls mini HOWTO-t, amely elmagyarázza az escape kódok 
# használatát.
USER=`whoami`
if [ $LOGNAME = $USER ] ; then
  COLOUR=44  # blue
else
  COLOUR=45  # magenta
fi

if [ $USER = 'root' ] ; then
  COLOUR=41  # red
  PATH="$PATH:/usr/local/bin"
fi

ESC="\033"
PROMPT='\h'    # hostname
STYLE=';1m'    # bold
# PROMPT='\u'  # username
# STYLE='m'    # plain
PS1="\[$ESC[$COLOUR;37$STYLE\]$PROMPT:\[$ESC[37;40$STYLE\]\w\\$ "
PS2="> "

# nem kérek rendszerösszeomlási gyűjtőfájlokat (core dumps)
ulimit -c 0

# az umask beállítása
if [ `id -gn` = `id -un` -a `id -u` -gt 14 ]; then
  umask 002
else
  umask 022
fi

# néhány változó
USER=`id -un`
LOGNAME=$USER
MAIL="/var/spool/mail/$USER"  # sendmail, postfix, smail
# MAIL="$HOME/Mailbox"        # qmail
NNTPSERVER=news.myisp.it      # a saját hírolvasó szervered nevét írd ide
VISUAL=jed
EDITOR=jed
HOSTNAME=`/bin/hostname`
HISTSIZE=1000
HISTFILESIZE=1000
export PATH PS1 PS2 USER LOGNAME MAIL NNTPSERVER
export VISUAL EDITOR HOSTNAME HISTSIZE HISTFILESIZE

# engedélyezzük a színes ls-t
eval `dircolors /etc/DIR_COLORS -b`
export LS_OPTIONS='-s -F -T 0 --color=yes'

# less testreszabása
LESS='-M-Q'
LESSEDIT="%E ?lt+%lt. %f"
LESSOPEN="| lesspipe.sh %s"
LESSCHARDEF=8bcccbcc13b.4b95.33b. # show colours in ls -l | less
# LESSCHARSET=latin1
PAGER=less
export LESS LESSEDIT LESSOPEN VISUAL LESSCHARDEF

#  megjavítja az rxvt/xterm backspace-t
CTRL_H="\010"
NULL_STRING=" $CTRL_H" # space + backspace
if [ "$NULL_STRING" != "" ] ; then
  stty erase ^?
else
  stty erase ^H
fi

# xterm címének beállítása: full path ???
case $TERM in
  xterm*)
    PROMPT_COMMAND='echo -ne "\033]0;${USER}@${HOSTNAME}: ${PWD}\007"'
    ;;
esac      

for i in /etc/profile.d/*.sh ; do
  if [ -x $i ]; then
    . $i # figyelem - a változók, és alias-ok felülíródhatnak! ???
  fi
done

# fortune hívása, amennyiben elérhető
if [ -x /usr/games/fortune ] ; then
  echo ; /usr/games/fortune ; echo
fi

Egy példa /etc/bashrc fájl: 

# /etc/bashrc

# A rendszerre széleskörben jellemző függvények és alias értékek
# A környezettel kapcsolatos dolgok átkerülnek a /etc/profile fájlba
# Ide helyezd a PS1 definiálásokat is, ha problémákat tapasztalsz. ???

export CDPATH="$CDPATH:~"

# általános alias-ok
alias cp='cp -i'
alias l=less
alias ls="ls $LS_OPTIONS"
alias mv='mv -i'
alias rm='rm -i'
alias rmbk='/bin/rm -f .*~ *~ *aux *bak *log *tmp 2> /dev/null'
alias u='cd ..'
alias which="type -path"
alias x=startx

# Néhány hasznos függvény
c ()    # cd az új könyvtárba és listázódik a tartalma
{
  cd $1 ; ls
}

inst()  # Installálja a .tar.gz archív fájlt a jelenlegi könyvtárba.
{
  if [ $# != 0 ]; then tar zxvf $1; fi
}

cz()    # 
{
  if [ $# != 0 ]; then unzip -l $*; fi
}

ctgz()  # Listázza a .tar.gz archív fájl tartalmát.
{
  for file in $* ; do
    tar ztf ${file}
  done
}

tgz()   # Létrehoz egy .tgz archív fájlt, a la zip.
{
  if [ $# != 0 ]; then
    name=$1.tar; shift; tar -rvf ${name} $* ; gzip -9 ${name}
  fi
}

crpm()  # Informaciókat listáz egy .rpm fájlból.
{
  if [ $# != 0 ]; then rpm -qil $1 | less; fi
}

Egy példa .bashrc fájl: 

# $HOME/.bashrc
# Globális források definiálása

if [ -f /etc/bashrc ]; then
  . /etc/bashrc
fi

# ez szükséges, hogy tájékoztassuk a felhasználót, hogy nem egy bejelentkezési
# (login) shellben vannak

if [ "$GET_PS1" = "" ] ; then
  COLOUR=45; ESC="\033"; STYLE=';1m';  # STYLE='m'
  USER=`whoami`
  export PS1="\[$ESC[$COLOUR;37$STYLE\]$USER:\[$ESC[37;40$STYLE\]\w\\$ "
fi

# a felhasználó alias értékei
alias backup='tar -Mcvf /dev/fd0'
alias dial='eznet up myisp'
alias f='cd ~/fortran'
alias hangup='eznet down'
alias lyx='lyx -width 580 -height 450'
alias restore='tar -M -xpvf /dev/fd0'

# a felhasználó függvényei
xj()    # Launch xjed and a file in background
{
  xjed $1 &
}

Egy példa .bash_profile: 

# $HOME/.bash_profile

# Felhasználóspecifikus környezet és a induláskor lefutó programok
# Ez a fájl tartalmazza a felhasználó által definiált beállításokat, amelyek 
# felülírják a /etc/profile fájl beállításait.

# Az alias és a függvények értékeinek megszerzése
if [ -f ~/.bashrc ]; then
  GET_PS1="NO"  # Ne változtassa a színes promptot
  . ~/.bashrc
fi
    
# néhány `alapértelmezett' könyvtár beállítása
export CDPATH="$CDPATH:$HOME:$HOME/text:$HOME/text/geology"

Egy példa .inputrc fájl: 

# $HOME/.inputrc

# key bindings
"\e[1~": beginning-of-line
"\e[3~": delete-char
"\e[4~": end-of-line
# (F1 .. F5) are "\e[[A" ... "\e[[E"
"\e[[A": "info \C-m"

set bell-style visible          # ne legyen hangjelzés
set meta-flag On                # engedélyezett a 8 bites input (pl. ékezetes levelek)
set convert-meta Off            # ne fossza meg a 8 bites karakterektől
set output-meta On              # jelenítse meg a 8 bites karaktereket
set horizontal-scroll-mode On   # scrollozza a hosszú parancssorokat
set show-all-if-ambiguous On    # a TAB lenyomása után kínálja fel a lehetőségeket

Hogy a backspace és a delete billentyűk helyesen működjenek az xterm-ben és más X11 alkalmazásokban, a következő szükséges:

rxvt esetében ez egy kissé komplikáltabb némely compile--time opciója miatt, amely befolyásolhatja a viselkedését. A továbbiakat lásd a fent a /etc/profile fájllal foglalkozó résznél.

További információk találhatók a bash(1) és a readline(3) kézikönyv (man) lapjain.

Azért ne reméld, hogy valamennyi alkalmazás esetében tökéletesen fog működni. Ha joe programot futtatod xterm-ben, akkor előfordulhat, hogy némelyik billentyű nem fog működni megfelelően és ugyanez előfordulhat az rxvt egyes verziói esetében.

4.2 ls(1)

Az ls megjeleníti a könyvtárlistát és ehhez képes használni színeket, is, hogy megkülönböztesse az eltérő fájltípusokat. E képesség engedélyezésére add hozzá a követkető sorokat a /etc/profile fájlodhoz, ahogy feljebb látható. Bár ez nem fog működni az rxvt néhány verziójával; használd ki ehelyett inkább az xterm néhány jellegzetes tulajdonságát. Úgy tűnik, hogy a régebbi verziójú rxvt-k rendelkezik egy olyan hibával (bug), amely meghíúsítja, hogy helyesen átörökölje a környezetet némely körülmények között.

A Caldera ls parancsa nem tartalmazza a színesítés lehetőségét, ám rendelkezik egy azzal ekvivalens color-ls parancsot. Addjuk hozzá a /etc/bashrc fájlhoz a következő sort: 

alias ls="color-ls $LS_OPTIONS"

4.3 less(1)

Ezzel a kiváló lapozóval (pager) nem csak egyszerű szöveges fájlokat nézhetsz meg, hanem tömörített gzip, tar és zip arhív fájlokat, kézikönyv lapokat és minden mást, amit csak akarsz. Beállítása megában foglal néhány lépést:

4.4 emacs(1)

Mivel ritkán használom az emacs programot, ezért csak néhány tanácsot tudok adni. Némelyik emacs disztribúcióban nem konfigurált előre a színes és a highlight szintaktikai megjelenítés. Írd bele az .emacs fájlodba: 

(global-font-lock-mode t)
(setq font-lock-maximum-decoration t)

Ez viszont csak X11 alatt működik. Az ékezetes betűk eléréséhez, helyezd még el ezt a sort: 

(standard-display-european 1)

Ezért aztán vizsgáld át az emacs valamennyi leírását, hogy kitalálhasd, miként alakíthatod át potenciális szükségeidnek megfelelően, persze ezt nevezhetjük majd a hackelés hónapjainak is... A Dotfile generátor (Section Configuration Software) jó segítség lehet.

4.5 joe(1)

A joe egyes verziói nem működnek színesben a konzolon, és néhány speciális kulcsbillentyű sem. Egy gyors és elég durva (és nem valami elegáns) megoldás a következő: 

~$ export TERM=vt100
~$ joe myfile
   (edit your file)
~$ export TERM=linux

A kulcsbillentyűk műküdéséhez mindössze annyit kell tenned, hogy editálod a .joerc, .jstarrc fájlodat vagy a kedvenc emulációd fájlját; kiindulhatsz a /usr/lib/joe könyvtárban lévő egész rendszerre alapértelmezett konfigurúciós fájlokból is. Nézd a 4. szakaszt (billentyűzet definíciók /key bindings/). Ez engedélyezi a Home és az End billentyűt: 

bol ^[ [ 1 ~    Menj a sor elejére
eol ^[ [ 4 ~    Ugorja sor végére

Találd ki a kívánt ESC sequenciát a cat begépelésével a key bindings alapján.

4.6 jed(1)

Ez az én kedvenc szövegszerkesztőm: azt csinalja, amire nekem szükségem van, könnyebben konfigurálható, mint az emacs, és elég jól emulálja a többi szövegszerkesztőt. Az egyetemünkön elég sok felhasználó akarja a jed-del emulálni az EDT-t, a VMS rendszer szövegszerkesztőjét.

A jed konfigurációs fájljai a .jedrc és a /usr/lib/jed/lib/*; az előbbi alkalmazható a jed.rc fájlból is az utóbbi könyvtárban.

4.7 pine(1)

Szerkeszd a pine általános konfigurációs fájlját a /usr/lib/pine.conf-ot, különösen a következő mezőkre figyeljünk: user-domain, smtp-server, és nntp-server. Jegyezd meg, hogy az inbox-path függ az MTA-dtól: ha sendmail-t vagy postfix-et használsz, akkor var/spool/mail/$USER lesz a postaládád; ha Qmail-t, akkor /home/$USER/Mailbox (de a root /var/qmail/alias/Mailbox-t fog használni.

4.8 minicom(1)

Felhasználóként csak akkor tudjuk használni a minicom programot, ha rootként készítünk egy általános konfigurációs fájlt. Ne felejts el készíteni.

4.9 efax(1)

Ez a csomag talán a legalkalmasabb a faxok egyszerű küldésére/fogadására. A /usr/bin/fax szkript kívánalmaknak megfelelő átalakítása elég könnyű dolog, bár néhány cikornya okozott nekem néhány kisebb-nagyobb fejfájást:

Miután ezt megcsináltuk, még van néhány engedély, amit rendezni kell ahhoz, hogy nem-root felhasználóként is tudjunk faxokat küldeni és fogadni. A /var/lock és /var/spool/fax könyvtáraknak írhatóknak kell lenniük. Ehhez készíts egy faxusers csoportot, add hozzá a felhasználókat, aztán gépeld: 

~# chown root.faxusers /var/lock
~# mkdir /var/spool/fax
~# chown root.faxusers /var/spool/fax; chmod g+w /var/spool/fax

4.10 Ghostscript

Ezzel az alapvető eszközzel van egy kis gubanc. A jól ismert USA-ban lévő exportszabályozás következtében, a pdf2ps segédprogram nem működik encrypted .pdf fájlokkal. Nem érdekes: indítsd el a böngésződet, menj a http://www.ozemail.com.au/~geoffk/pdfencrypt helyre, töltsd le a pdf_sec.ps fájlt és helyezd az ugyanolyan nevű fájl helyére amelyik a Ghostscript disztribúcióval jött.

4.11 TeX és társai

Feltételezem, hogy a teTEX disztribúciót használod.

4.12 PPProblémák elkerülése!

Fogadd el a tényt, hogy a kerneledben benne kell lennie a PPP és a TCP/IP támogatásnak, a loopback interfészt engedélyezned kell, valamint azt, hogy a pppd csomagnak már megfelelő módon installáltan suid root-tal fent kell lennie a rendszereden. Nyilvánvaló, hogy a PPP-t a szolgáltatódnak (ISP) támogatnia kell.

Két módja is van, hogy a PPP-t rábírd a munkára: a) beállítás manuálisan b) egy konfigurációs program, amely automatikusan gondoskodik erről. Bármely lehetőséget is választod, a következő információkat önmagadnak kell ,,kézzel'' beállítanod:

A kézi beállítás lélekölő munka. Végülis csak fájlok szerkesztéséről és szkriptek írásáról van szó, ami nem nagy meló, de elég könnyen véthetünk hibákat, ráadásul az ebben járatlanokat elég gyakran már elsőre megfélemlítik. A PPP HOGYAN viszont a rendelkezésedre áll. Ezen felül léteznek már különféle olyan segédprogramok is, amelyek megkérdezik a szükséges információkat a fenti témáról, majd elvégeznek minden munkát helyetted.

A Gnome és a KDE is tartalmaz egy-egy segédprogramot, a gnome-ppp-t illetve a kppp-t, amelyek segítségével elég egyszerű a ppp beállítása. Más megoldásként javaslom, hogy vess néhány pillantást néhány tty--alapú segédprogramra, mint pl.wvdial és eznet. Csak beadagolod a szolgáltatód telefonszámát, a felhasználói neved, a jelszavad és kész is vagy. A honlapjukat itt találod: http://www.worldvisions.ca/wvdial és http://www.hwaci.com/sw/eznet. Mindkettő nagyszerű, de én az utóbbit ajánlom.

Gyors start eznettel

Mindenekelőtt készíts egy /etc/resolv.conf nevű fájlt, mint ez: 

nameserver w.x.y.z

ahol be kell írnod a szolgáltatód névkiszolgáló szerverének címét. Egy hozzáférés (account) készítéséhez eznet-tel, hajtsd végre a következő parancsot: 

#~ eznet add service=YOUR_ISP user=NAME password=PASSWORD phone=PHONE

amely létrehoz egy /var/eznet/eznet.conf fájlt, melynek root.root a tulajdonosa és 600 az engedélye; chmoddal változtasd 666-ra ha olvashatóvá kívánod tenni a világ számára. Most tárcsázd a szolgáltatódat eznet up YOUR_ISP-al. Ha a modem csak vár a tárcsáző hangra, de nem jön létre a kapcsolat, akkor próbáld ezt a parancsot: 

#~ eznet change YOUR_ISP init0=atx3

Megszakítani az eznet down paranccsal lehet. Ez minden!

Gyors start wvdiallal

A wvdial beállítása még rövidebb. Gépeld be wvdialconf /etc/wvdial.conf, aztán a kapott fájlodba írd be a felhasználói neved, jelszavad a telefonszámod. Próbáld ki wvdial-lal. Ctrl-C-vel szakíthatod meg.

4.13 POP kliens

Hogy megszerezhesd a leveledet a POP3 szervertől, fetchpop vagy fetchmail tipusú POP klienst használj; az utóbbi fejlettebb, de ekkor szükséges sendmail-t indítani. This is a bit of an overkill on low-spec machines???. Elérhetőek a ftp://metalab.unc.edu/pub/Linux/system/mail/pop címen.

Konfiguráljuk e klienst:

4.14 X Window System (XFree86)

X Szerver beállítása

Gyerünk, nem olyan bonyolult, mint egykor... Minden nagyob disztribució tartalmaz egy X11 beállító programot (pl. XConfigurator, sax, XF86Setup, vagy legalább xf86config). Az X konfigurálása látszólag automatikus manapság, de néhány videókártya megtagadja a működést. Ha problémát találok az X beállításával a rendszeren, mindig egy egyszerű módszerhez folyamodok, ami nálam mindig bejött:

Ez mindig működött nekem, de eltérés lehetséges. Jegyezd meg, hogy legtöbbször az az oka, ha az X11 nem indul, hogy a beállítások a monitorod számára túl magasak! Indítsd alacsony beállításokkal, pl. 800x600-as felbontás 256 szín, azután emeld. Figyelem: ezek veszélyes műveletek, akár a monitorod is tönkreteheti!

Numerikus billentyűzet

Láttuk fent, hogy hogyan tettünk néhány speciális billentyűt működőképessé. A példa .Xmodmap jól működik, ha Xjed-et akarsz használni, de a numerikus billentyűzetet használhatatlanná teszi. Ekkor másik config fájl kell neked, amit .Xmodmap.num-nak fogunk hívni: 

! Definitions can be found in <X11/keysymdef.h>

keycode 77  = Num_Lock
keycode 112 = KP_Divide
keycode 63  = KP_Multiply
keycode 82  = KP_Subtract
keycode 86  = KP_Add
keycode 79  = KP_7
keycode 80  = KP_8
keycode 81  = KP_9
keycode 83  = KP_4
keycode 84  = KP_5
keycode 85  = KP_6
keycode 87  = KP_1
keycode 88  = KP_2
keycode 89  = KP_3
keycode 90  = KP_0
keycode 91  = KP_Decimal

Bizonyosodj meg arról, hogy az /etc/X11/XF86Config fájl nem tartalmazza ezt a három sort: 

  ServerNumLock
  Xleds
  XkbDisable

ha igen, kommentezd ki őket. A numerikus billentyűzet újbóli engedélyezéséhez hajtsd végre az xmodmap .Xmodmap.num parancsot.

Grafikus bejelentkezés xdm-mel

Ha szeretnéd, hogy egy grafikus bejlentkező ablak üdvözőljön, editáld az /etc/inittab fájlt, amelynek ezt a sort kell tartalmaznia: 

x:5:respawn:/usr/bin/X11/xdm -nodaemon

ahol az 5-ös indítási szint megfelel az X11 inditási szintjének (a S.u.S.E. 4-est használ). Változtasd azt a sort, amely meghatározza az alap indítási szintet (amely általában 2 vagy 3) 5-ösre, a fentiek alapján: 

id:5:initdefault:

A színek számát (színmélységet) a /etc/X11/xdm/Xserverfájlban állíthatjuk be: 

:0 local /usr/X11R6/bin/X :0 -bpp 16 vt07  # first X server, 65k colours
:1 local /usr/X11R6/bin/X :1 -bpp 32 vt08  # second X server, true colour

Ha van már egy .xinitrc-d, másold az .xsession-höz és ez utóbbit tedd futtathatóvá a chmod +x .xsession parancssal. Most hajtsd végre a telinit 5 parancsot és kész vagy.

Ablakkezelő (Window Manager)

Miután már sikerült működésre bírnod az X felületet, következhetnek a konfigurálás végtelen lehetőségei; ez viszont már nagyban függ attól, hogy milyen ablakkezelőt használsz (több tucatnyi ablakkezelő közül választhatsz). Bármelyiket is használod, a további munka abból áll, hogy egy vagy több ASCII fájlt át kell szerkesztened a szükségeidnek és kívánalmaidnak megfelelően a home könyvtáradban. Más esetekben nem kell editálnod a dolgokat, hanem egy applet segítségével, vagy egy menün keresztül konfigurálsz.

Néhány példa:

Röviden: ha nincs ellenedre a konfigurációs fájlok editálása, válaszd az icewm-t, fvwm*-t, blackbox stb.; ha igen, a választás pillanatnyilag a KDE-re, Gnome-re, WindowMaker-re, és XFCE-re korlátozódik.

Fontos, hogy legyen egy jó .xinitrc-énk. Egy példa: 

#!/bin/sh
# $HOME/.xinitrc

usermodmap=$HOME/.Xmodmap
xmodmap $usermodmap

xset s noblank  # kikapcsolja a képernyővédőt
xset s 300 2    # elindítja a képernyővédőt 5 perc után
xset m 10 5     # beállítja az egér sebességét

rxvt -cr green -ls -bg black -fg white -fn 7x14 \
  -geometry 80x30+57+0 &

if [ "$1" = "" ] ; then  # default
  WINMGR=wmaker
else
  WINMGR=$1
fi

$WINMGR

Bár nem tűnik feltétlenül szükségesnek, tegyük végrehajthatóvá chmod +x .xinitrc paranccsal.

Ez az .xinitrc választja ki az ablakkezelőt: próbáld ki 

$ startx startkde # vagy más ablakkezelő

(azt hiszem ez nem működik egyes S.u.S.E. verzióval).

Alapértelmezések X11 applikációkhoz

Keresd meg, hol van a app-defaults könyvtár (itt kellene legyen: /usr/X11R6/lib/X11/app-defaults). Több applikációnak itt van a konfigurációs fájlja.

4.15 Felhasználók konfigurációi

Ha editáltad a dot fájlokat, másold őket a /etc/skel könyvtárba, ahogy a Software Configuration fejezetben látható.

4.16 .rpms készítése

Az rpm egy olyan nagyszerű módszere a csomagok ellenőrzés alatt tartásának, hogy nem szívesen installálok .tar.gz archívokat, csak néhány nagyon speciális esetben (pl., biztonság). Bármikor installálsz egy tarballt (.tar.gz), fordítsd előbb egy .rpm archívba, azután installáld; nézz utána az RPM HOGYAN-ban. Ha a gcc modern verzióját használod, mint egcs vagy pgcc, azt tanácsolom, hogy helyezd ezt a /etc/rpmrc-dbe: 

optflags: i386 -O2 -mpentium

4.17 Frissítés (upgrading)

Ha frissíted (upgrade) a rendszeredet, ne felejts el előzőleg néhány fájlt elmenteni. Ezek közül néhány: /etc/X11/XF86Config, /usr/bin/fax, az összes fájlt a /usr/local könyvtárból, a kernel konfigurációt, az egész /etc könyvtárt, és a /var/spool/mail könyvtárból az összes levelet.

Aztán itt az ideje az applikációk frissítésére (ritka esetben, downgrade!) amelyek benne vannak a disztribúciódban, és plussz csomagok telepítésének. Tarts egy listát ezekről.

Next Previous Contents