Három BASIC és egy hacker, na meg, Billy Gates sötét titkai

Egyik korábbi írásomban szóba került a legendás Altair 8800 személyi számítógép és szó esett a  gép BASIC-jéről is, amely, mint azt írtam, a Microsoft első kereskedelmi terméke volt. Nos, ez az állításom némi korrekcióra szorul.
   Mindjárt az első, hogy nem is a Microsoft terméke volt az a bizonyos BASIC,

ami az Altair 8800 fantázianevű gépekre lett kifejlesztve.
   
   Az egész úgy kezdődött, hogy a Popular Electronics nevű magazin az 1975 január-februári számában meghirdette az intel cég első használható processzorára épülő,  Altair 8800 névre keresztelt mikroszámítógépet. Erre a hirdetésre figyelt fel Billy Gates és Paul Allen a Microsoft nevű világcég két  alapítója. De közülük is főképpen Paul Allen figyelmét kötötte le a számítógéppel kapcsolatos hír. Neki ugyanis már voltak víziói, ő úgy képzelte el a világ jövőjét, hogy a számítógépek fontosságát az emberek rövidesen felismerik és a számítógép mint eszköz, hamar integráns része lesz az életüknek, de ha ez nem is, a kisebb-nagyobb cégek, vállalkozások nyilvánvaló használóivá válnak a számítógépes rendszereknek, hiszen az segíti, támogatja őket a munkájukban.
   Az elgondolás, bár akkor újszerű és merész volt, koránt sem bírt látnoki jelentőséggel. Miért? Mert Paul Allen a saját életéből merítette hozzá az ihletet. Még 1972-ben ő, Billy Gates és egy másik Paul, bizonyos Gilbert létrehoztak egy kisvállalkozást, amely a TRAF-O-DATA névre hallgatott.
   Ez a cég közlekedés-forgalmi adatok gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozott. A munkájuk tulajdonképpen egy szörnyen unalmas dologból állt. Bizonyos útszakaszokon az elhaladó autókat kellett megszámolniuk. Ehhez a lélekölő tevékenységhez kifejlesztettek egy készüléket, amely minden egyes elhaladó autó után egy papírszalagon ütött egy lyukat, majd léptette is a szalagot. Ilyen berendezést több ponton is elhelyeztek, a gondot csupán a felgyűlt papírszalagokon lévő adatok (lyukak) megszámlálása jelentette, ugyanis több száz szalagról volt szó. Erre a feladatra vásároltak egy intel 8008-as processzort és a cég zsenije, Paul Gilbert megépített egy célszámítógépet, ami alkalmas volt a szalagok feldolgozására és az eredmények összesítésére.

 

traf-o-data és a három név

 

   Sajnos a forgalomszámlálás mint tevékenység, az autók számának ugrásszerű növekedése folytán kormányzati feladattá vált így a TRAF-O-DATA megbízás nélkül maradt. A cég egyébként 1975 áprilisáig működött.

   Paul Allen vízióját tehát éppen az Ő ebbéli lépésük alapozta meg, ekkor szembesült (még tizenévesként) először a számítástechnika gyakorlati hasznával és a számítástechnikában rejlő, mondhatni korlátlan lehetőségekkel.
   Allen elképzeléseit látszólag mindkét üzlettársa osztotta, ezért nem is volt semmi furcsa abban, ahogy a Polular Electronics hirdetésében az Altair 8800-ra reagáltak. Végre eljött az, amire addig vártak. Egy olcsó számítógép, egy univerzális eszköz, ami hadra fogható, feltéve, ha van is mivel. Ők ugyan professzionális szinten tudtak programozni, akár assemblyben is,  de azt is tudták, hogy a hétköznapi emberek számára ez már nem annyira magától értetődő feladat. Idejében átlátták, hogy a hardver mit sem ér szoftver nélkül. Erre a felsimerésre jutott egyébként az Altair 8800 kifejlesztője és gyártója, Ed Roberts is. Tudta, hogy a kezdeti fellángolás, ami a megrendelések hihetetlenül magas számában is megmutatkozott, hamar alábbhagy, ahogy a vevők kezébe kerülnek az első példányok, hiszen a gép használhatósága meglehetősen korlátozott volt. Mindössze 256 Byte memória állt a felhasználó rendelkezésére és gépi kódú programozhatóság, kapcsolók segítségével. Az eredmények kiolvasása pedig egy bináris kijelzőn, egy led soron keresztül volt lehetséges. Ez még az assembly-nél is cudarabb, fárasztóbb dolog. Ennek okán belátta, hogy a gép népszerűségének egyetlen kulcsa, ha azt könnyen (de legalábbis könnyebben) lehet majd programozni. Ehhez viszont kellett egy kifejezetten az Altair 8800 gépre kifejlesztett, könnyen elsajátítható, magas szintű programnyelv. Szóval, legalább egy BASIC. Ráadásul olyan, ami kis helyen is elfér. Na de nem csak BASIC, hanem még assembler sem létezett - legalábbis kézen-közön - az akkor alig pár hónapos processzorra. Ez lett mindannyiuk szerencséje. Vagy mégsem? Ez alább kiderül.

   Az ujságban az Altairról akkor nem csak egy kósza hirdetés jelent meg, hanem egy hosszú-hosszú, részletekbe menő cikk, amely bőségesen volt illusztrálva képekkel, kapcsolási rajzokkal is. Lényegében az egész gép ismertetésre került (lásd alább a képen) ami magában is olaj volt a tűzre, de az egészben a gép ára volt a  legigézőbb. Egységcsomagban már 397 dollárért meg lehetett rendelni, ez az ár pedig mélyen alatta volt minden más számítógép-szerű alternatívának. Amikor Allenék az Altairról szóló cikket elolvasták, lázba jöttek, ami nem csoda. Úgy tippelték, hogy cégek ezrei és tízezrei fognak rendelést leadni a gépre. Ezeknek a cégeknek viszont szükségük lesz szoftver-környezetre is. Olyan szoftver-környezetre, ami akkor még nem volt, nem létezett. Átbeszélték az egész éjszakát és arra jutottak, hogy késlekedés nélkül felveszik a kapcsolatot az Altair 8800 gyártójával. Így is tettek. Azonban, volt egy kis probléma. Egy, az assemblynél magasabb szintű, könnyen tanulható programnyelv szükségességének felsimeréséig nem csak a három fiatal TRAF-O-DATA alapító, de mások is eljutottak. Hiába, a Popular Electronics a kor legnészerűbb, hatalmas példányszámban eladott szaklapja volt. Némelyik olvasójuk korábban is észbe kapott mint ők, ráadásul, a kapcsolatot is felvették a MITS-el, az Altair 8800-át kifejlesztő és forgalmazó céggel. Ennek eredménye az lett, hogy Ed Roberts, a cég főnöke ugyan magasabb szintű programnyelvvel még nem rendelkezett, de erre irányuló igéretekkel már, ahogy mondani szokták, színültig volt a padlás. Ebből kövekezően, a három fiú ajánlata sem volt több Ed Roberts számára, csak egy a sok közül. Azt igérte nekik is, mint másoknak, aki előbb mutat fel eredményt, azé a  szerződés.

Stop, stop, stop.

   Az mindenesetre a fiúk számára világossá vált, hogy érdemben még nem előzte meg őket senki. Turbó fokozatba kapcsoltak. Megállapították azt a minimális memóriamennyiséget, ami elég kicsi  ahhoz, hogy az átlag vásárló is meg tudja/akarja fizetni de elég sok ahhoz, hogy egy magas szintű nyelv - esetükben a BASIC - interpretere elférjen benne, soreditorral együtt és még a futtatandó programnak is maradjon némi hely. Ezt a minimális memóriamennyiséget négy kilobyte-ban határozták meg. Billy Gates azonnal meg is kezdte a BASIC tervezését, Allen pedig nekiült írni egy Altair emulátort az egyetem PDP-10-es gépén.

   Na de, stop, stop, stop!
   Van itt egy érdekes momentuma a történetnek. Miért is kellett ezeknek a fiúknak egy általuk ismeretlen, korábban soha még csak nem is látott processzorra alapuló emulátorral vesződniük?       
   Ne lett volna 4-600 dollárjuk egy ilyen gépre? Ez kizárt, hiszen a TRAF-O-DATA-val kerestek némi pénzt, ráadásul, Billy Gates szülei módfelett vagyonos emberek voltak. Tőlük nyilván nem lett volna gond pár száz USD-t kérni, ha másképp nem, legalább kölcsönbe.
   Az ok amiért mégis az emulátor megírása mellett döntöttek, az időhiány volt, hiszen tudták, ha rendelnek egy Altair 8800-át, ahhoz legkorábban kb. hatvan nap múlva jutnak hozzá. A BASIC megtervezésére és megírására viszont egy hónapot adtak saját maguknak és ezt igérték Ed Robertsnek is. Neki egyébként azt hazudták, hogy a BASIC fejlesztése már folyik, sőt, előrehaladott stádiumban van.
   Na de min? Az Altair 8800 gépeket a megrendelés sorrendjében szállították ki és a legkorábbi megrendelőnek is legalább hat hetet kellett várakoznia az előrendelt és kifizetett gépére. Tehát nem csak nekik nem volt Altair 8800-ás gépük, de a MITS-en kívül a világon senki másnak.

   Billy Gatesék tehát, mondhatni, vakon repültek.
 
   Paul Allen akkoriban, huszonegy évesen a PDP-10-es gép avatott ismerője volt, ráadásul emulációt is írt már. A saját 8008-as alapú gépüket emulálta korábban, hogy előzetesen  tesztelhessék, alkalmas lesz-e lyukak számlálására. Meg volt tehát a gyakorlata, ráadásul az is kedvezett neki, hogy a 8080 utasításkészlete az előd, a 8008-as CPU utasításkészletéhez nagyon hasonlatos volt. Lényegében csak egy fél emulátort kellett írnia. Ettől függetlenül a srácok nagyon kitettek magukért. Szinte megállás nélkül dolgoztak, főleg Gates fordította munkára minden szabad percét. Az egyetem látogatását is felfüggesztette és az utcára sem mozdult ki. Allen pedig az Altair emulátornak állt neki, hogy legyen min futtatni, tesztelni a készülőfélben lévő BASIC-et.   
   Na de egy emulátor nem úgy van, hogy emulál valaki egy processzort és kész, hanem szükséges ismerni hozzá az emulált gép, jelen esetben az Altair architektúráját is. Mivel gépük nem volt, így kénytelenek voltak a szükséges információkat egyenesen a tervező cégtől a MITS-től beszerezni. A MITS-nél a főnök, Ed Roberts jobb keze, Billy Yates (Jaja, billy és Billy, Yates és Gates, ráadásul, a két név később egy bérpapíron), szóval, Yates tájékoztatta a fiúkat az általuk ismerni kivánt architekturális jellemzőkről, miegyebekről. Yates tudatta is Ed Robertssel ezt az eseményt. Elmondta neki, hogy bár sokan igértek magas szintű programnyelvet, leginkább BASIC-et az Altair 8800-hoz, de idáig még senki nem kérdezett rá efféle infókra. Javasolta is Ed-nek, hogy adott esetben vegye komolyan a fiúkat.
   A fiúk pedig, amint készen lettek, rögvest kértek egy időpontot Ed Robertstől, hogy bemutathassák neki terméküket, a frissen sült BASIC-et. Allen bő két és fél évvel volt idősebb az akkor még csak 19 éves Gatesnél, ráadásul, dús szakálla is sokat öregített a külsején, így ő vitte el a terméket Ed Robertshez új mexikóba. Repülőgépen és lyukszalagon. Csak a levegőben vette észre, hogy nem írtak betöltő rutint a szalag beolvasásához. A gépen ülve írta meg a pár tíz byte hosszú kódot. Szerencsére, az emulátor írása okán a 8080-as processzor utasításkészlete, a használt I/O port cím és minden más,  A-tól Z-ig a fejében volt. Nem sokára landolt is a gép.

 Zsák és a foltja

   A találkozás mindkét felet sokkolta.
   Paul Allen egy menő Tech cég decens, drága öltönybe bújtatott vezérigazgatójával való kontaktusra számított, erre megérkezik egy farmernadrágos, vidéki, hamisítatlan redneck, a poros cipőjében. Ed Roberts ugyanis nem csak villamosmérnök, hanem gazdálkodó, tehát farmer is volt.  
   De nem csak Allen, hanem Ed Roberts is alaposan meg volt lepve. Ő ugyanis egy jól fésült, vélhetően jól fizetett programozót, de legalábbis egy, anyagi gondokat hírből sem ismerő, harvardi egyetemi diákot várt.
   Erre mi történik?
   Aki érkezik, arról kiderül, hogy a zsebében lévő huszonnégy dollár még arra sem elég, hogy a város egyik olcsóbb szállodájában szobát vegyen ki magának, egyetlen éjszakára. A foglalást így az az Ed Roberts fizette, akinek cége, a MITS is csak egy hatvanötezer dollárra duzzasztott banki kölcsönnek köszönhette a puszta létét.

   A tesztkörnyezet, ha lehet, még jobban sokkolja az érkezőt. Egy város-széli, rozzant, elhanyagolt szabászati kellékáru boltocska volt a helyszín. Ennek apró, hátsó helyiségében, egy minden lommal zsúfolásig telepakolt, ütött-kopott asztal sarkán pihent a tesztgép. Az az Altair 8800 amelyiken először futott Billy Gates, Paul Allen, Monte Davidoff és Paul Gilbert alkotása, a BASIC. A gép hét kilobyte memóriával, konzolírógéppel és egy lyukszalag olvasóval volt felszerelve. Ed Roberts módfelett szkeptikus volt a sikert illetően, miután előző este világossá váltak számára a BASIC fejlesztésének körülményei, tehát az emulált Altair, a két és fél fős fejlesztőcsapat, de az esélyt Allennek, vállalásához híven, meg kellett adnia. Így is tett.
   A lyukszalag tartalmának betöltése után mind Robertset mind Allent meglepte az a tény, hogy a BASIC egyáltalán működött. Ha nem is teljesen hibátlanul, de működött. A tesztgéphez csatlakoztatott konzolírógépen megjelent a felirat: MEMORY SIZE? A tesztek eredménye, ahhoz képest, hogy csak egy emulátorra lett a BASIC kifejlesztve, bámulatosan jóra sikeredett, hiszen elég lett volna egy-két kritikus helyen hibázni akár az emulátorban akár a BASIC-ben és a BASIC még csak el sem indul. A szándéknyilatkozat a későbbi szerződésre végül mindkét fél részéről megszületett és szignálva is lett.

Paul Allen a sikert még aznap, anyagi helyzetére jellemzően, egy pazar, négy dolláros vacsorával ünnepelte meg.   

A képen Ed Roberts, a fotóhoz illően, ünneplő ruhában. Háttérben az ominózus, lepukkant  kellékáru bolt. 

 

Ed Robertson és a bázis, a lepattant textilbolt

A zokogó harmadik    
 

   Billy Gates akkoriban nem tudott mit kezdeni az energiáival. Túlmozgásos volt. Ha ült, a lába állandóan remegett és a "türelem" szó jelentéstartalmával meglehet, hogy nem is igen volt tisztában. Allen mellékállása így jószerivel az lett, hogy Gates jelentős és permanens túlhabzását folyamatosan fékezze, kordában tartsa.
   Paul Allen viszont Gates ellentéte volt. Higgadt, csöndes, elemző tipus. Egy békés, hűvös, kifejezetten racionális elme. Amiben azonosak voltak, az csak a mindkettőjükre jellemző számítógépek iránt táplált, csillapíthatatlan szenvedély és a rendkívüli szaktudás.
  A harmadik ember, Paul Gilbert villamosmérnök hallgató volt. Hardveres fenegyerek, ezen a néven illették a barátai, ismerősei. Méltán. Húsz éves sem volt, amikor az intel cég második  processzorára  az i8008-ra épített egy célszámítógépet. Erről a masináról fentebb esett már szó, ez dolgozta fel a lyukaszott szalagokat. Egy kép a gépről és az alkotóról:

 

paul gilbert

   Hogy Monte Davidoffot, a BASIC talán legfontosabb rutinjainak szerzőjét lefelejtették a márvány postamensről, abban talán semmi meglepő nincs. Na de, hogy ugyanezt megtették Paul Gilberttel is, az már nem intézhető el egyetlen vállrándítással. A három fiú cégében ő vitte a prímet. Az i8008 alapú, papírszalag feldolgozó célgépet is egyedül ő építette meg. Nélküle nem lett volna TRAF-O-DATA sem, ami még így, automatizálva is kevéske nyereséget tudott felmutatni, mi lett volna a cég profitjával a gépesítés hiányában? Belegondolni is rossz. Hogy hol, mikor és miért maradt le, azt ma már nagyon nehéz lenne kideríteni. Egy dolog tény, amikor hallgatta Paul Allen vízióját, annak jövőképével csak részben értett egyet. Azt magában elismerte, hogy az ipar eszközként tekint majd a számítógépekre, de a lakossági elterjedést túlzásnak, téves víziónak, sőt, egyenesen képtelenségnek gondolta, igaz, ennek a véleményének akkor nem adott hangot. Ezt egy nem túl régen vele készült interjúban nyilatkozta. Lehetséges, hogy szép csendben maga farolt ki a lehetőség mögül és mégsem Billy Gates lelkén szárad, hogy száműzve lett a hármójuk teremtette digitális paradicsomból? Egyébként, Gilbert a Microsoft nélkül is szép karriert futott be. A Boeing repülőgépgyártó cég egyik vezető szoftvermérnöke lett.   

A kontraktus

   A Paul Allen, Billy Gates  és Ed Roberts között létrejött megállapodás értelmében a MITS egyszeri hatezer dollárt fizetett a BASIC forgalmazási jogáért és jövőbeni royalty-t igért az eladott példányok után. Ebből a hatezer dollárból háromezer a szerződéskötés pillanatában kifizetésre is került.  A szerződés kitért még arra, hogy Allen-t és Gates-et a MITS alkalmazásba veszi. Így a két jóbarátból alkalmazott lett, a fejlesztésüket pedig lényegében eladták a MITS-nek.
A feladatuk amúgy a BASIC hibamentesítése, továbbfejlesztése és folyamatos népszerűsítése volt. A traf-o-data mint cég, papíron ekkor is élt még, de adóügyi szempontból jobbnak látták a fiúk, ha inkább magánszemélyként szerződnek a MITS-sel.  

    A MITS mindenható ura, Ed Roberts egy hihetetlenül okos fickó volt. Ezt mutatja az is, hogy, bár az Altair rendelések az eget rengették és ő maga sem tudta, hogyan is fogja kielégíteni azokat, mégis, azon nyomban expanzióba, bővítésbe kezdett. Ennek része volt az is, hogy a MITS előállított egy saját ujságot, aminek a neve a kissé fakó csengésű "Computer Notes" volt, valamint útjára indított egy kisbuszt a MITS Mobilt aminek missziója a cég termékeinek népszerűsítése volt. Ezt a feladatot Ed Roberts éppen Billy Gatesre bízta. A kisteherautó járta az USA útjait és minden érdemibb településen osztott a cég ujságjából, bemutatót szervezett és tartott, valamint rendeléseket vett fel a cég termékeire. Egy alkalommal azonban a kisbuszból a bemutató modellt, egy Altair 8800-at - Billy Gates elmondása szerint - ellopták. Érdekes módon éppen ez után az eset után az Altair-ra és annak részegységeire történő rendelések kezdtek abból a térségből elapadni.

computer notes

   A valóság az volt, hogy sem Allennek sem Gatesnek nem tetszett, hogy Ed Roberts a BASIC-et nem kivánta más gyártók számára elérhetővé tenni. Nem is csoda, hiszen ő inkább a hardverben volt érdekelt, annak fogyását viszont éppen a BASIC garantálta. De volt más baj is. Az nyilvánvaló, hogy a kezdőkör megfutása, az Altair alapverzió megvásárlása után a legtöbb vevő azzal szembesült, hogy a gépét nem tudja 256 Byte RAM-mal kihasználni, csak akkor, ha legalább valamekkora memóriamodult még vásárol bele. Az pedig magával vonta, hogy BASIC-et is vesz, mert úgy kedvezményes az ár, ha pedig BASIC, akkor a memória modul legalább 4K-s kell, hogy legyen. Csak hogy, a MITS által forgalmazott  memóriamodulok között elképesztően sok volt a működésképtelen. Főleg kontaktushiba, forraszanyag hiány volt az ok, és mivel mégis, leginkább forrasztó-pákát már látott személyekből állt a vevőkör zöme, így az a gyakorlat alakult ki, hogy a hibás modulokat megforrasztották, kijavították maguk, azaz, a körülményes, lassú garanciát [posta oda-vissza] nem vették igénybe, cserébe viszont, mintegy fájdalomdíj gyanánt, az Altair BASIC-et beszerezték szalagáron, feketén.

   Ez Gates zsebe ellen hatott, hiszen ő a royalty-ban volt érdekelt, amely csak a hivatalosan eladott példányok után járt, a lopott BASIC viszont nem csak nem fizetett, de erősen szűkítette is az akkor még nagyon sovány, kicsinyke piacot. Az meg végképp problémát jelentett, mivel jelentős bevételkiesést generált, hogy a BASIC nem kerülhetett motorola 6800, vagy MOS 6502-es processzor köré épített gépbe, de még intel 8080 alapúba sem, ha azon nem az Altair felirat díszelgett. Ezért aztán Gates valószinűleg "kezébe vette az ügyet" és magát a hardvert tette olcsón elérhetővé, annak reményében, hogy az így megsokasodó gépekre majd legalább egy réteg náluk vásárolja a BASIC-et, darabonként mintegy 500 dollárért. A generálódó bevételt így a MITS pénztárából átterelte a saját zsebébe, illetve Allenébe. Erre a trükkre Ed Roberts valószinűleg rájött, hiszen a kimutatások egyértelművé tették, hogy hol, mely területeken apadt el a rendelés, ahogy azt is láttatták, hogy a BASIC-re honnan van igény és honnan nem. Hogy mi lett a dolog következménye, azt  nem tudni. Valószinűleg Ed kirugta a két fiút, de az sziklaszilárd tény, hogy Gates és Allen ekkoriban bírósági keresetet indított a MITS [tehát saját egykori  munkaadójuk] ellen, a BASIC forgalmazási jogait illetően.   
 
   Ed Roberts biztos volt benne, hogy a bíróság elutasítja Gates és Allen keresetét, hiszen a BASIC jogait a MITS hatezer dollárért megvette, a két fejlesztőt pedig alkalmazottként foglalkoztatta. Na és, nem utolsó sorban, magának a terméknek is bizonyíthatóan Altair BASIC volt a neve.
 

altair basic

  
   Óriásit tévedett. A bíróság helyt adott Allen és Gates keresetének. Hosszú lére nem ereszteném az ezzel kapcsolatos mondandót, de annyit fontosnak  tartok megjegyezni, hogy a fiúk zseniálisan érveltek. Azt vetették Ed Roberts szemére, hogy az versenykorlátozó magatartást folytatott akkor, amikor kizárólagos privilégiumaként kezelte a BASIC-et és nem engedett hozzáférést másoknak, csak saját, szűk vevőkörének [még szép, hisz' lényegében ezért fizetett], pedig ők azért fejlesztették ki a BASIC-et, érveltek, hogy azt nem csak bizonyos kiváltságot élvező csoportok, hanem bárki számára hozzáférhetővé tegyék.
   Hát, mit is mondjak? Szem nem maradt szárazon. Egy eleve vesztesnek látszó ügyet így megfordítani, na, ehhez azért kellett némi tehetség. Na meg, Gates apjának jogi jártassága.  

   A Microsoft

Bárhol nézzük, azt írják, hogy a Microsoft létrejöttének időpontja 1975 április. Valójában ez sem igaz. A Micro-Soft mint cégnév Paul Allen agyában született meg, a Gates-sel való írásos érintkezés folyamán szóba is került [Gates említi], legkorábban 1975 júliusában, de a cég nem lett létrehozva. Miért is lett volna? Ők alkalmazottak voltak a MITS-nél, a megélhetésük biztosítva volt. Mire mentek volna egy céggel amit nem is működtetnek? A Microsoftra mint cég névre csak a távolabbi jövőre nézve gondoltak. Valójában a Microsoft éppen a per következményeképpen jött létre 1976-ban, szükségből. A cégbejegyzés helyszíne sem más, mint az új mexikói Albuquerque, ugyanaz a város, ahol Ed Roberts cége, a MITS is egzisztált akkoriban.
   Még valami, Gates alaposan kibabrált korábbi jótevőjükkel, Ed Robertssel, mert a Microsoft megalapítása után folyamatosan szipkázott el a MITS-től embereket. Erre a legelső példa Barbara Sims személye, aki a MITS Altair termékvonalának ügyfélszolgálati munkatársa volt, legalábbis mielőtt a Microsoft alkalmazottja lett:  

barbara
Ez a döntés természetesen kihatott a viszonyukra és persze a jövőjükre is.
  

   A következő BASIC amiről ebben a cikkben szó lesz, a számítástechnika másik üstökösének nevéhez fűződik. Az Apple Computer Inc. társ-alapítója, Steve Wozniak érezte úgy 1975 táján, Billy Gatessel nagyjából egy időben, hogy neki bizony alkotnia kell.
Mindenáron szeretett volna egy saját építésű számítógépet. Annál is inkább, mert a vásárolható darabok akkoriban elég sokba kerültek, na meg, Pista az érdeklődési köréből eredően, afféle mérnöki kihívásnak érezte ezt a feladatot. A HP-nél dolgozgatott akkoriban, így a szükséges alkatrészek némelyikét onnan be is tudta szerezni, a MOS-nak és Chuck Peddle-nek köszönhetően processzorhoz is olcsón hozzájutott, de ami végképp aranyat ért, az a HP-nél dolgozó mérnökök szellemi támogatása volt, ugyanis ők ismertették meg a fiatal Woz-t a hardverépítés csínjával-bínjával. Az elektronikához, úgy általánosságban, ő már korábban is értett. Szóval, az ifjú Woz gépet épített, amihez, úgy találta, a legjobb lesz, ha ő írja meg a fejlesztő szoftvereket, így a BASIC-et is. Tekintve, hogy az általa alkalmazott porcesszor, a 6502 akkoriban még nagyon új volt, így arra sem BASIC sem más magas szintű programnyelv nem létezett, de talán még assembler sem.Úgy gondolta, egy jóféle 6502-es BASIC megírásával egy csapásra az akkor már számítógépes körökben jól ismert és neves Bill Gates mellé emelkedhet. A BASIC-et meg is írta, de sajnos ugyanazzal a problémával szembesült, amivel Gates. A lebegőpontos aritmetika kifogott rajta. Gates hasonló okokból "szerződtette" a szobatársát,  az egyik harvardi diákot, bizonyos Monte Davidoff-ot. Ő alapos ismerője volt ennek a területnek és készségesen kimunkálta, meg is írta a Gates által igényelt rutinokat.
Steve Wozniak-ot azonban nem környékezte meg egyetlen Monte Davidoff klón sem, így az Ő BASIC-jének matematikai képességei megrekedtek az integer fogalmán és határán belül. Ez viszont sokat levont a produktum értékéből. Ezért hát, az integer BASIC, az Apple alapítása után, még az Apple II számítógépekhez is ingyenesen "járt". Az Apple Computer pedig szépen elgyalogolt Billy Gates háza-tájára és megkérte őt, hogy ugyan, rittyentsen már egy BASIC-et az általuk használt 6502-es processzorra is, aztán nevezzék el a csöppséget AppleSoft BASIC-nek. Úgy is tettek.

Az tudott, hogy az Apple Computer alapításának ötlete Steve Jobs fejéből pattant ki, akit erre az inspirált, hogy látta, a barátja Woz micsoda remek kis gép építésére volt képes. Hát, ilyen az, amikor egy ember-magas tévedés termőre fordul, ugyanis az a remek kis gép, az apple I valójában egy szánalmas, a semminél alig több kis shit-halmaz volt.
A "remek gép" mint jelző, mindössze Jobs fejében létezett. Ő, bár ehhez totál nulla volt, mindig is szeretett volna az elektronikához, a számítógépes logikához, úgy összességében, a hardverhez érteni. Azt persze tudta, hogy köze nincs a dologhoz, de így, az Apple inc. alapításával legalább lett köze hozzá, még ha nem is műszaki értelemben.
A társ-alapító, Woz gépét Jobs nem tudta a valós értékén mérni, pontosabban, nem volt képes annak silányságát felismerni. Csak azt látta, hogy egy fiatal ember, aki a barátja, olyasmire képes, amire Ő nem, amit Ő csak bámul és ámulattal csodál. Szinte hihetetlen, de ez a módfelett szerény teljesítményű gép lett Jobs vágyainak detonátora.
   Az apple-I kevesebb, mint 1 MHz üzemi frekvencián dolgozott, alapkiépítésben 4 kByte RAM-ot és 256 Byte ROM-ot tartalmazott. Két féle feszültségszintet igényelt és  alaplapon (ennyi volt az egész megvásárolható gép) csak nyolc kByte-ig volt bővíthető.

a-1 blokk

   Ami előnye volt a gépnek, az volt a hátránya is. A video illesztő. Ez lehetővé tette, hogy a gépet TV készülékre csatlakoztassák, de az Apple I nem volt képes csak karakteres üzemmódra, abbban is hihetetlenül lassú volt. Egy kicsit is gyorsabban gépelni tudó user számára kín lehetett a használata. A karakterek ugyanis nem voltak képesek olyan sebességben a képernyőre íródni, mint ahogy azokat a user begépelte. Ennek persze nem Woz tudásbeli hiányossága volt az oka, hanem a pénzszűke. A videojel generálását lassú, de olcsó léptető-regiszterekkel oldotta meg, aminek ez lett az ára.
   Ám ha csak ez lett volna, de akadt más korlátosság is. A kurzor csak egy felé mozoghatott, jobb oldalra és "természetesen" csak lefelé. A hibásan begépelt karakterek törlésére nem volt lehetőség, ahogy a felsőbb sorok tartalmát sem lehetett megváltoztatni.
Nem volt lehetőség az alapban 256 Byte-os BIOS nagyobbra cserélésére, vagy bővítésére sem. De nem kivánom a földbe döngölni Wozniak-ot, ezzel a pár mondattal is inkább a tévedhetetlennek titulált Jobsot akartam minősíteni.

apple I

   Steve Wozniak nem tömegtermelésre, hanem saját célra tervezte a gépét. Annak korlátaival is tökéletesen tisztában volt, elfogadta azokat, feláldozva a jobbat az alacsonyabb költségek oltárán. Eredetileg a ~ 120 dolláros Motorola 6800 CPU köré építette a prototipust, később, amikor értesült a MOS 6502 huszonöt dolláros áráról, akkor igazította ahhoz a CPU-hoz a gépét.
A nyilvánvalóan benne lakozó tehetség szépen meg is mutatkozott, amikor második munkáját, az apple ][-t tervezte. Ettől a géptől kapott szárnyra az Apple mint cég és az első anyagi sikereken túl, lényegében a mai nagyságát is ennek köszönheti. Tizenöt éven át gyártották és sok millió darabot adtak el belőle, nem olcsón. Az alapkiépítésű változat 1300 USD-be került akkor, és mindössze 4 kB RAM volt benne.  
Steve Jobs viszont csak egy vágyakozó, műszakilag tehetségtelen kisinas volt Wozniak oldalán. Az ő más oldalú tehetsége a saját jellembeli sajátosságából fakadt. Az akarnokság, a bizonyítási kényszer és a győzni vágyás, kerül, amibe kerül. Ez éltette és ez segítette Őt az Apple nevű cég  felépítésében is.      

   Az Apple I-es gép spártai egyszerűsége régebben engem is megihletett, de mivel 200 dollárnál kevesebbet sem adnék egy példányért, így leemuláltam a masinát, ingyen. Az lett a neve, hogy pear (körte). Apró változtatásokat is eszközöltem. Az eredetileg 40x24 karakteres képernyő 60 x 25-ös lett, 64 k memóriát kapott és olyan luxus feature-ökkel gazdagítottam, amiket ha megtudnának a gép eredeti ownerei, zokogva-bőgve tüntetnének Steve Wozniak  háza előtt.
  Na de kérem, almát a körtével?
   A korabeli szoftverek egy részét is beszereztem. Ja igen, az eredeti 5x7 pixeles fontokat is lecseréltem. Ilyen lett:
 

pear

 

font
 

none

 

none

       
A harmadik BASIC és a hacker

   Senki nem hinné, de ennek a BASIC-nek a megszületéséhez is Billy Gatesnek van köze. Vissza kell utalnom a korábban írottakra, nevezetesen arra, hogy Gates mennyire elégedetlen volt a BASIC eladásokkal, még mint MITS alkalmazott. Azt találta ugyanis, hogy az általuk, tehát ő és Allen által elvárt 40-50 % helyett a gép vásárlóinak csak 11-12 %-a vett BASIC-et is. Ez pedig elég kevés, hiszen a BASIC más gépeken nem volt futtatható, csakis Altair 8800-on, abból viszont az eladások voltak korlátozottak. Mint azt tudjuk, a MITS hetesezer darabot tudott értékesíteni. Ennek 12 %-a pedig mindössze nyolcszáznegyven. Ez darabonként 50 USD-vel számolva is elég szép pénz, de aki ennek sokszorosát reméli, annak nem elég.    
   Ezért is fajult odáig a dolog, hogy Gates és Allen perre ment, mivel Ed Roberts hallani sem akart más gépekre való BASIC átiratokról. Ők viszont felismerték, hogy csak úgy hozhatják ki a legtöbbet a BASIC-jükből, ha azt portolják más processzorokra és más gépekre.
   Gates akkoriban elkeseredésében megkomponált egy nyílt levelet is a hobbisták felé, amelyben kiátkozza azokat, akik nem törvényes úton jutottak hozzá az Altair BASIC-hez. Erre a levélre válaszul Dennis Allison egy stanford egyetemen tanuló diák, megírt egy BASIC-et, amely ugyan nem érte el a hasznosságnak azt a szintjét, ami az altair Basicet jellemezte, de használható volt és ami még nagyon fontos, ingyen rendelkezésére állt mindenkinek. Ez volt a Tiny BASIC és nem kizárt, hogy talán ez a tett volt a hacker szellemiség kútfője, első megnyilvánulása.   
 

   Végül jöjjenek a kirakós utolsó darabjai:

   Ahogy fentebb írtam is, az ALTAIR számítógép keresettségét Paul Allen 1975 elején sok tízezer darabban képzelte el. Valójában ennek töredéke úgy 7000 darab talált gazdára, legalábbis Ed Roberts jóvoltából. A két szám között nagyságrendi különbség van. Ha Allen ekkorát tévedett volna, akkor sem lehetne őt azzal vádolni, hogy túlságosan félrebecsülte a jövőt, ám Ő nem is tett ilyet.  
   Az Altair 8800 ugyanis valójában tényleg  rengeteg cég érdeklődését felkeltette, hiszen a három-ötezer dolláros lehetőség volt a következő lépcsőfok. Ennyi pénz pedig ilyen célra akkoriban a legtöbb vállalkozásnál luxuskiadás lett volna. 1975-öt írunk. Éppen véget ér a startrek, egy népszerű, a távoli jövőben játszódó futurisztikus sorozat. A számítógép, a robotika ural, tematizál mindent. A számítógépesítés kézzel fogható eredményei [adatfeldolgozás, automatizálás] már kezdtek kiszivárogni az egyetemek, állami intézmények és kutató-laboratóriumok falai mögül. A lehetőséget tehát sokan meglátták a 400 dolláros Altairban. Az ok, amiért mindezek ellenére mégsem vásároltak, szörnyen prózai, mondhatni, egyenesen tragikus:

   Az Intel cég 8080-as processzorának megjelenéséről, nagyon sok hírforrás említést tett, hiszen az komoly nóvum volt akkoriban. Az érdeklődők utána is járhattak, hiszen a processzor, ahogy az illik, az Intel kisker. árlistájába is bekerült. Egész pontosan 360 dolláros áron.
   Na most, ha egy számítógép processzorát 360 dollárért lehet megvásárolni, akkor miképpen építhető 400 dollár alatti gép ebből, hogy az építő, forgalmazó cégnek is megérje? Nyilván sehogy. Az egész mögött valami csalást, rejtett trükköt, alattomos csapdát sejtettek a népek. A rossz hírek pedig, mint tudjuk, a fénysebesség négyszeresével terjednek. A valódi megrendelők a jó szándékú, tájékozatlan felületesekből kerültek ki, akiket valahogy nem ért el a pletyka, vagy akik szimplán csak bíztak a Popular Electronics hírnevében.
Na de ha így, ha tényleg ilyen veszettül drága volt az a 8080-as CPU, "akkor ezt mégis, hogy?" Tenné fel a kérdést a honi ujságírás horizontján tündöklő állócsillag, bizonyos Tornóczky Anita.  
   Hát úgy, hogy az Intel legelső mennyiségi vevője nem volt más, mint a MITS ügyvezetője, Ed Roberts. Ő meg nem volt az a szégyellős tipus, ráadásul, üzletemberként és villamosmérnökként volt is rálátása a dologra. Elektronikus készülékeket, kalkulátorokat tervezett és gyártott, régóta vevője volt az Intelnek. Emellett, tudta jól, hogy a processzor kifejlesztése nagyságrendileg mekkora költséggel járhatott, azt is tudta, hogy az intelnek első dolga lesz a bekerülési költségeket befogni és a profit termelés majd csak ezután jöhet szóba. De ismerte a dolog pszichológiai hátterét is és azt, hogy mivel jár egy teljesen új termék piacra dobása. Tudta, hogy az intel mérnökeiben ott lapul a félelem a kudarctól, az anyagi veszteségtől és az állásuk, a presztizsük elvesztésétől. Ott a termék, x ezer darab, legyártva, na de mi lesz, ha nem kell senkinek? Tudta, hogy ilyenkor a cég vezetői a sales minden moccanását árgus szemekkel figyelik és alig várják, hogy az, az első néhány érdemi eladást nyélbe üsse. Tudta, hogy a korán érkezőket ilyenkor még körül udvarolják és nekik jutnak a legszebb gyümölcsök, ezért tett egy merész, ezer darabos rendelést, az ehhez járó (vagy kiverekedett) tetemes mennyiségi rabbatot (kedvezmény) pedig bekaszálta.
   Az tudott dolog, hogy egy gyártónak, eladónak messze nem mindegy, hogy bizonyos termékből minden egyes darab eladásához újra és újra meg kell harcolnia a vevő pénzéért, vagy ugyanezt a kört ezer-kétezer darab esetén csak egyszer kell megtennie. Ezért is különbözik a termékek kis- és nagykereskedelmi ára.
   Na de, ha Ő maga nyilatkozta, hogy mindössze 400 darabra tette az Altair 8800 iránti keresletet, "akkor ezt mégis, hogy?" Kérdezne újra Tornóczky.  
   Ez a 400 darabos vélelem igaz volt, de a remanens (visszamaradó) processzormennyiséget ő maga is értékesíthette volna, vagy beépíthette volna más számítógépbe, asztali kalkulátorba, mivel a cége elsősorban ilyesmit gyártott és forgalmazott akkoriban. Az meg a dolog alján a zacc, vagy a tetején a hab, hogy a jó üzletember mindig a legrosszabbra kalkulál ugyan, de a legjobbat reméli.  
   Az a legenda tehát, hogy a MITS a szépséghibás, csorbult, olcsósított darabokért kuncsorgott volna az Intel háza táján, egyszerűen nem igaz. A MITS az első ezer i8080-as processzor darabjáért 75 dollárt fizetett az Intelnek és a továbbiakért  is csak 120-at.

  Egy személyes észrevétel: Ed Roberts üzletpolitikája, stratégiája de kissé még a külleme is, hasonlatos egy másik ikonikus személyhez, nevezetesen Jack Tramielhez. Tramiel a CBM alapítója, ügyvezetője. Akinek a méltán híres Commodore számítógépeket köszönheti a világ.  Jellembelileg viszont ég és föld a két ember. A mérleg Ed Roberts javára billen el.   
 

   Az megvan, hogy az Altair volt a világtörténelem legelső számítógépe, amelynek az ára idővel nem csökkent, hanem emelkedett?

   A kezdeti 397 dolláros KIT ár később 439-re módosult. Ez annak tudható be, hogy elfogyott az olcsón beszerzett kezdőkészlet, az ezer darab CPU és az Intel a második beszerzésnél már nem volt olyan hülye mint először és nem biztosított olyan jelentős árkedvezményt a MITS-nek. Ezért kellett egy számítógép árát, a történelemben először, kb. 10 százalékkal megemelni.

És akkor végződjön a poszt azzal, amiért megszületett, a Tiny BASIC-kel. 

A Tiny BASIC  1975 decemberének közepe táján látott napvilágot és indult el világhódító útjára. Azt nem lehet mondani, hogy az Altair  - vagy későbbi nevén az MS - BASIC fejlesztőinek érdekeit az ingyenességével olyan mélyen sértette volna, hiszen azok már eddig a pillanatig is elég szépen bezsákolhattak. A maguk bő 30 napos munkabefektetése megtérült, már csak azért is, mert nem fizettették ki velük azt a kb. tizenötezer dollárnyi gépidőt sem, amit Allen az altair emulátor kifejlesztésére az egyetem gépén elhasznált. 

A Tiny BASIC első verziója 2 és 3 K közé tehető, de később, az eredeti forrás optimalizálásával  született egy extended verzió is, ami belefért két kilobájtba.

Ma a Tiny BASIC érdekessége abban rejlik, hogy a szerző felismerte, nem szükséges számlálós ("FOR") ciklust is fejlesztenie a BASIC-be, ugyanis az 100 százalékban kiváltható egy szimpla

   IF ... THEN ... szerkezettel:

10 LET I = 1
20 PRINT I
25 LET I = I+1
30 IF I < 10 THEN GOTO 20

 

 

Tiny BASIC utasítások/parancsok

 

 

 
  

Hozzászólások

Jó nagy és élvezetes cikket lapátoltál össze.
Kis kiegészítés: 4 kB SRAM kártya akkoriban így nézett ki (kép).
1024 bites IC-kből összerakva a 4 kbyte.

Ez a módszer sokáig elkísért. Itt egy 286-os alaplap, ahol 36 darab 256 kbites RAM látható (paritással), így jön ki az 1 Mbyte RAM.
Indokolt volt a paritás, mert időnként 1-1 kontakthiba előfordult az enyémnél is. Ekkor meg kellett nyomkodni az IC-ket és jó lett.

BIOS végigpörgette a RAM-ot. Ez nem alapos memóriateszt, csak alapmintát dobott rá, de a kontakthibát megfogta.
Hiba esetén jellegzetes speaker-csipogás mellett kiírta a RAM ERROR-t és várt billentyűlenyomásra.

Egyébként a 9 bites SIMM modul megváltás volt a későbbi 286-os alaplapok majd 386-osok esetén. Sokkal kevesebb érintkező, kontakt hibákkal itt már nem kellett küzdeni.
Ezek is annó 256 kbyte-osak voltak és 8 bites + néha paritás ... ha beforrasztották: https://i.ebayimg.com/images/g/0McAAOSw8PpfWQm0/s-l1600.jpg
A 386-os proci 32 bites buszához 4-esével pakolhattad. Sok alaplapon 8 memóriahely volt. Később lettek 512 kbyte-os és 1 Mbyte-os modulok is.

Csodálatos hangulatteremtő cikk volt ez ahhoz, hogy ma neki is kezdjek a Ready Player Two-nak... :)

a kepek meg mindig szarok, es nem tudtam h puszipajtasok vagytok, hogy Billyzd

Te ezt sajnos nem tudod, de Gates teljes neve:  William Henry Gates. Megkérdezném, hányszor találkoztál vele ebben a formában, vagy úgy, hogy William Gates? 

Ne válaszolj,  majd én megteszem, sehányszor.
A Bill ugyanolyan becézett formája a William-nek, mint a Billy.  -- Erzsi, bözsi, böbe, zsike --
A képek továbbra sem szarok, csak a protokoll más, amivel elérhetőek. Tájékoztatlak, hogy ezügyben, a jövőben sem eszközlök semmiféle változtatást.

További kellemes ajakhabzást kivánok. 

A képek továbbra sem szarok, csak a protokoll más, amivel elérhetőek. Tájékoztatlak, hogy ezügyben, a jövőben sem eszközlök semmiféle változtatást.

 

no offense, de van ennek valami "hitvallási" oka, vagy bármi más, hogy egy letsencrypt-es certet nem akarsz fellőni a saját weboldaladra ?
Mert amúgy értem én, hogy akit érdekelnek a képek is az "mixed content** on" meg stb mágiákkal meg tudja nézni, de akit amúgy érdekelne és nem akar ilyenekkel szarakodni, viszont szívesen látná a képeket is beágyazva, azok meg akkor le vannak tojva. :)

Nem tudom mi az ok nálad a https* be nem vezetése miatt, szóval tényleg no offense.. de így a blogjaid elég sz.rok. Én pl elolvastam őket, de nem kapcsoltam be a "mixed-content*" cuccot csak ezért + nem is néztem meg minden képet -> kép megnyitása új laponnal .. néhányat igen, de nem az összeset. Amúgy is, ha pl ezt tettem volna, akkor eléggé kilóg a szövegből magából. Mármint értem, olvasás közben oké, jön egy ilyen cucc, akkor nézzük a képet, térjünk vissza a szöveghez, stb.

Ezzel a https "csakazértsem" mentalitással csak blog olvasókat fogsz veszíteni, akik nem azért nem fogják elolvasni a témáidat mert nem érdekli őket, hanem mert egyszerűen nem akarnak majd variálgatni azért, hogy a teljes blogot egy az egyben tudják elolvasni és látni.

de fixme. Lehet csak én vagyok ilyen "maradi" :) hogy egyben szeretem látni az egész sztorit és nem kell trükközni külön hogy lássam az egész tartalmat..

ps.: a Billy-zés nekem is kiütögette a szememet sajnos, tökmind1 mi a teljes neve és miért ütögette ki a szemem? A többieknél valahogy nem volt "becézgetés" pedig lehetett volna ott is. Ebből az jött le, hogy Bill Gates -t nem szereted :) De az hogy leBilly-zed az nagyon alacsony színvonal :/

Mit kell ahhoz csinalni, hogy ne latsszanak a kepek? Linuxos FF, ugy emlekszem (2018-as gep, akkor telepitettem), nem allitottam ilyesmit, de mukodik. Ugyanezen van egy Win10-es particio, azon is. Az elozo mobilomon (Fennec, szinten FF varians) mukodik. Az ujabbikon, szinten Fennec/FF alatt is, es ezt biztos nem allitgattam, mert kb. 3 hete van meg, es emlekeznek ra.

Valami szar bongeszot hasznaltok, vagy valami ultraparanoid beallitas miatt nem jo, vagy mit kell ennyire elkurni, hogy ne mukodjon a http egy webbongeszoben? Hup-ra nem fog kepet feltolteni, ugyhogy a same origin policy mar amugy sem fog menni.

When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

nem  hiszem hogy ez egy elbaszott rendszer lenne.

 

Én meg hiszem.

Mindenesetre, nem vagyok köteles sem változtatni, sem indokolni azt, hogy mit miért csinálok és hogyan. Tudod, úgy gondolom, hogy én szolgáltatok, ingyen.  Úgy, ahogy nekem ez megfelel.  Ha neked tetszik jó, örülök, ha nem, akkor javaslom, tartózkodj az írásaim követésétől. 

Ha nem értettél volna meg: Nem vagyok kiváncsi a követelőzésetekre, a hörgésetekre, a fenyegetőzésetekre. Szerintem rajtatok kívül mások sem.
Nem célom, hogy százezrek olvassanak. Hidegen hagy, hogy hétszázhuszan vagy tizenketten olvassák el azt, amit írok. Ez nekem kikapcsolódás és szeretném, ha távolmaradásotokkal hozzásegítenétek, hogy az is maradjon.
A célom, hogy aki olvassa az én, ilyen-olyan elvárásoktól mentes írásaimat, annak okozzak vele örömet, az olvasók számától teljesen függetlenül. 

Ha a tartalom egyezik az olvasói igénnyel, akkor a misszió teljesült, ha nem, akkor meg nem, de utóbbi esetben nem kivánok és nem is fogok semmit cselekedni.
 

Figyelj, szerintem a hozzászólásomban nem igazán támadtam neked, csupán kérdéseket tettem fel, amivel semmire nem akartalak kötelezni ...

Nem is akartam neked támadni, csupán rámutattam arra, hogy olvashatóbb lenne a blog ha https-es képek jönnének.

Abban igazad lehet, hgoy egy kicsit "karcosan" fogalmaztam meg a kérdéseket a https ellen érzéseid iránt .. de ezt nem szántam trollkodásnak sem.. sem támadásnak, sem semminek. Ez csak egy javaslat / megyjegyzés / észrevétel volt. Ennyi.

Bocsánat ha esetleg ez neked kellemetlenséget okozott. Nem tartozol beszámolóval senkinek sem ez tény, hogy miért nem https van nem. Ez a Te döntésed. Én tiszteletben tartom ezt, csak egy pár javaslatot tettem, lehet kicsit "nyersen", ha nyersen akkor elnézést érte.

Köszönöm a válaszod.

Troll bácsi!
Megigérted vagy négy-öt poszttal ezelőtt, hogy nem fogod az írásaimat olvasni. Ne hazudozz, ne fenyegetőzz, ne provokálj, hanem tartsd be azt, amit igértél. Nem fizetsz ezért a tartalomért, így elvárásaid sem lehetnek. Próbáld meg felfogni, hogy nincs jogod mások életébe, tevékenységébe belevakkantani. Önerőből menni fog ez neked? 
Az igénytelenségről meg jobb, ha nem pofázol éppen te, sunyi, büdös paraszt, aki a szar szót minősítő jelzőként használja egy nyilvános fórumon, na meg ilyeneket ír, hogy:

ide postolsz. ne postolj

 

Ez a Billy Gates-ezés kurva kínos.

Sok hasznos információ, meglehetősen magyaros stílus. Némelyik részét nem értettem. Jó lett volna egy forrás-megjelölés is.

Tök jól írsz, élvezetes és informatív. De hogy Billyzed Billt, ez annyira disszonáns, hogy folyton kiesek az olvasási flowból :) Miért döntöttél úgy, hogy te akkoris máshogy becezed mint ahogy ô maga teszi? 

Miért döntöttél úgy, hogy te akkoris máshogy becezed mint ahogy ô maga teszi? 

Ennek egészen hétköznapi oka van. Még pedig az, hogy én így szoktam nevezni, de nem csak én, hanem azok az emberek is, akiket ismerek. Billigéc így, billigéc úgy.
Ennyi.

Ami számomra fura,  inkább az, hogy Steve Wozniak-ot simán le-Pistáztam, de erre egyikőtök sem kapta fel a fejét.
Érdekes volt megfigyelni, hogy egy beszélgetés alkalmával valamelyik irodalmi kiválóságunkra a keresztnevének becézett alakjával utaltam, akkor ez a jelenlevők között általános megbotránkozást váltott ki, pedig én éppen az illető kedveltségét, hozzám közel állóságát szerettem volna hangsúlyozni ezzel. 

Billy Gates esetében erről szó sem volt, a köreimben valóban így, ebben a formában kerül szóba a neve. Egyébként, a személyével nincs semmi bajom. Könnyen lehetett volna egy nála sokkal rosszabb ember is a szoftvervilág pápája.
 

De, a Pistázás is feltűnt és az is zavart. Furcsa ez a megközelítés, hogy a haverjaiddal így hívod, akkor egy "nagyvilágnak" szóló bejegyzésedben is. Csak egy olvasói feedback: aláásod a hietelességedet ha önkényesen használsz becézéseket. Csak remélni tudom, hogy a technikai részletekben, történelmi konkrétumokban nem vagy ennyire szabadelvű :) 

Furcsa ez a megközelítés, hogy a haverjaiddal így hívod, akkor egy "nagyvilágnak" szóló bejegyzésedben is.

Nem a haverjaimmal.  Velük is.
Mindig is így hívtam, így is hallottam. Ebből következően, így használom.
 

Csak remélni tudom, hogy a technikai részletekben, történelmi konkrétumokban nem vagy ennyire szabadelvű :) 

Nem bizony. Saját módszertant fejlesztettem ki az adatok gyűjtéséhez. Erre sajnos szükség is van, mert  pl. az Altair 8800-ról szóló cikkek kapcsán a Popular Electronics három hajdani munkatársa háromféleképpen emlékezett. 

Érdekes, mobilon olvasva megjelennek a képek is. Fordítva jobb lenne.