Fogyókúra - part 2. azaz Mitől hízunk el?

Ez a bejegyzés szintén egyfajta áttekintés lesz még. Elméleti alapok következnek, mert a jó fogyókúrás módszer kiválasztásához előszöris azt kell megértenünk mint legfontosabbat, hogy egyáltalán MITŐL IS HÍZUNK EL?!

AZ E BLOGBEJEGYZÉSBEN KÖZREADOTT INFÓK NEM MINŐSÜLNEK ORVOSI TANÁCSADÁSNAK!

LAIKUS VAGYOK!

MINDEN AMIT ITT KÖZREADTAM, OLYASMI, AMI NEKEM BEVÁLT DE MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE PRÓBÁLJA KI!

 

Mindenekelőtt ahogy ígértem, egy jó csokor a szakirodalomra, azaz angol nyelvű könyvekre melyek e kérdést taglalják. Ez jó azoknak akik nem akarnak az én blogbejegyzéseimre várni:

 

Gary Taubes: Why we get fat and what to do about it

Gary Taubes: Good calories, bad calories

Gary Taubes: The diet delusion

Jonny Bowden, PhD, CNS: Living Low Carb (revised edition)

David Perlmutter, MD: Grain Brain

James Braly, M.D., and Ron Hoggan: Dangerous Grains (why Gluten Cereal Grains may be hazardous to your health)

Jeff S. Volek, PhD, RD., Stephen D. Phinney, MD, PhD: The art and science of Low Carbohydrate Living

Gary Taubes: The Case Against Sugar

Loren Cordain, Ph.D.: The Paleo Answer

Michael R. Eades, M.D., Mary Dan Eades, M.D.: Protein Power

Michael R. Eades, M.D., Mary Dan Eades, M.D.: The Protein Power Lifeplan

Eric C. Westman, M.D., Stephen D. Phinney, M.D., and Jeff S. Volek, Ph.D.: The new ATKINS for a new YOU

 

Az alábbi két könyv csak mellékesen kapcsolódik a témához de hasznos kiegészítő szerintem:

 

Elaine Morgan: The AQUATIC APE—A theory of human evolution
Elaine Morgan: The Sears of Evolution: What our bodies tell us about human origins

 

Na és akkor most a szó újra a stúdióé... Ööö... akarommondani az enyém:

Szóval akkor ugye az a kérdés, mit kell tenni a fogyáshoz... Holott ez rossz kérdés. A helyes kérdés nem az, mit kell hozzá tenni, hanem hogy mit kell hozzá enni! Sőt, még jobb ha a kérdés az, mi az amit nem szabad enni! Sokan azt hiszik például, és a média is ezt szajkóüzza, hogy óvakodni kell a zsírtól. Holott ez nem igaz. A zsír igenis nem hízlal!

Na jó-jó, persze, elméletileg minden hízlalhat amit megeszel... Legalábbis, ha több az energiabevitel - az úgymond „kilókalória” - mint amit leadsz mozgással, vagy egyáltalán a puszta létezéseddel - például azzal hogy dobog a szíved - akkor igen, persze, akkor hízni fogsz. Fogyni akkor fogsz, ha energiadeficitbe kerülsz. Ez alapvető természeti törvény, termodinamika... Csakhogy ez bár alapvető igazság, de az a baj vele hogy annyira alapvető hogy semmit se magyaráz meg. Nem az a helyes kérdés ugyanis, hogy miért hízik el valaki. Erre ugyanis rég tudja a választ mindenki: az az ember hízik el, aki túl sokat eszik. A helyes kérdés az lenne, hogy miért esznek egyesek túl sokat?!

Ha kövér vagy netán, Olvasóm, biztos sokszor mondták az orvosok, hogy kevesebbet kéne enned. És kaptál jótanácsokat hogy fejleszd az akaraterődet. Állj ellen a csábításnak... legyen elég önuralmad... És te próbáltad is ezt, koplaltál, igyekeztél tűrni az éhséget, de még akkor is híztál amikor meggyőződésed volt hogy annál kevesebbet már nem vagy képes enni! És közben iszonyúan szégyenkeztél, hogy milyen silány is vagy te, nincs elég önuralmad, akaraterőd, stb...

Holott nem a te hibád volt. És mindjárt be is bizonyítom neked, hogy tényleg nem benned volt a hiba! Végezzünk csak el egy kis számítást, mert ugye a számok nem hazudnak. Tegyük fel, van egy ember akinek az úgymond „ideális súlya” 70 kiló körül lenne. Na most legtöbbször húsz évesen még senki se kövér. Ötven évesen azonban már meglehetősen sokan. Tegyük fel tehát, hogy ez a példámban szereplő férfi 50 éves korára felszedett magára plusz ötven felesleges kilót, azaz a testsúlya nem 70 kiló ami illene hogy legyen az esetében, hanem 120 kilogram. Alaposan elhízott tehát a szerencsétlen, ez nem is vitás. Elmegy az orvoshoz, és a doki azzal támadja le, hogy magának köszönheti a bajt, miért nem vigyázott jobban hogy mennyit zabál, nem kellett volna túl sokat ennie! Na de nézzük csak meg, jogos lehet-e egy efféle vád! Ugyanis, ő 20 évesen még nem volt kövér. Harminc év alatt hízott tehát 50 kilót, ami azt jelenti hogy 1 év alatt hízott 1.67 kilogramot. Egy évben van ugye 365 nap, azaz naponta hízott 0.004566 kilogramot, azaz 4.566 grammot. Na és hát a hízás azt jelenti ugye hogy több a zsír rajtunk... ez tehát ennyi gramm ZSÍRT jelent. Egy gramm zsír energiaértéke valami 7 és 8 kcal közt változik, azaz eszerint ő minden egyes nap többet evett mint amit szabad lett volna, ez igaz... de mennyivel is evett többet?! Nos, még ha 8-al szorozzuk is be, de ez akkor is csak 36.53 kcal lesz! Hát, ez azért nem egy olyan szörnyű nagy szám ugye... egyetlen picike szájillatosító mentolos drazséban van 2 kcal, úgy tudom. Eszerint 18 ilyennek az elszopogatása - mondjuk óránként 2 szemé - már kihozza ezt a szörnyűségesen soknak igazán nem nevezhető extra táplálékmennyiséget! Vagy azt mondhatom, 100 gramm földieperben 32 kcal van, ami majdnem pontosan annyi mint ez a 36.53 amiről szó van. És olyan földieperről beszélek ami nincs külön megcukrozva... Mennyi is lehet 100 gramm földieper, talán ha egy fél marék, nem több... Nekem azt ne mondja senki, hogy létezik olyan ember vagy más élőlény a Világmindenségben, aki annyira képes ügyelni a táplálkozására, hogy nap nap után ennyire pontosan ki tudja számolni, mennyit ehet és mennyi az amennyit már nem! Nem létezik! Eleve, a legtöbb ételnél azt se tudjuk mennyi az energiaértéke ugye. Azt se tudjuk, mennyit fogyasztunk el a napi tevékenységünkkel, azaz hány kalóriát égetünk el a napi gyaloglásban, beszélgetéssel, gondolkodással, sportolással, szexeléssel, akármivel. Mindez még attól is függhet, egyáltalán milyen nehéz ruha van rajtunk. Fogalmunk se lehet semmiről se. És kiderül, ha ilyen végtelenül kis mennyiségű energiatöbbletbe kerülünk naponta, rendszeresen, akkor középkorúságunkra már FÉL MÁZSA háj rakódik le rajtunk!

Nem, ennek alapján nem lehet igaz hogy aki elhízik az magának köszönheti. Legalábbis nem annak, hogy túl sokat zabál. Nem kell ugyanis hozzá túl sokat zabálni, ezt az imént bizonyítottam be... A baj máshol kell rejtezzék! És nyilván úgy lehet, hogy minden élőlény szervezetében van valamiféle biológiai jelzőrendszer, mely „szól”, hogy mikor van ideje egyrészt elkezdeni, másrészt befejezni a kajálást. Ezt ismered is, ennek a neve: éhség. Ha megszűnik az éhség, nem eszünk... Nyilván te se ettél soha amikor nem voltál éhes... De mert ez nem teljesen pontos jelzőrendszer, úgy kell legyen, hogy a szervezet az esetlegesen bevitt fölös mennyiségű táplálékot elraktározza, zsírban. Ilyenkor tehát valóban hízik mindenki, egy kicsit. De ez normális esetben nem baj, mert másnap egyszerűen később lesz éhes, vagy kevésbé lesz éhes, és kevesebbet eszik, mert ekkor használja fel a szervezet a korábban zsírban letárolt felesleges energiát. Normális esetben tehát az ember nem hízik el kórosan. Azaz bocsánat, mindig embert emlegetek megszokásból, de ez a trollokra is igaz, természetesen...

Azaz a baj ott van, hogy miért nem kezdi el lebontani a szervezet a már bőséges mennyiségben felhalmozott energiát, mely a zsírraktárakban csücsül! Na és itt jön be a képbe, hogy a titok ott rejlik, nem mindegy hogy mit eszünk...

Az emberi faj a „főemlősök” családjába tartozik, ezek pedig réges-rég rovarevőkből alakultak ki. Na ha úgy volt, akkor igaz kell legyen, hogy a szervezetünk legősibb metabolizmusa, azaz a folyamat amiből az energiát nyeri, a zsírégetés! Vagy hogy közérthetőbben fogalmazzak: legősibb őseink (az emberi fajé is) HÚSEVŐEK voltak. Ragadozók. Azért ragadozók, mert a rovarevő is ragadozó: hiszen egy másik élőlényt eszik meg. Az hogy az az élőlény kicsi, mert rovar, ebből a szempontból nem lényeges. Na és miféle anyagok vannak egy rovarban? Ugye, fehérje és zsír. A harmadik fontosnak tekintett táplálékcsoport, a szénhidrát, az bizony hiányzik belőle... Szóval őseink afféle cickányszerű kis állatok voltak, ott mászkáltak a fákon, meg a fák alatt az aljnövényzetben esetleg, és ették a rovarokat. Eközben biztos megették a madárfészkekben talált tojásokat is, de a tojásokban is csak fehérje és zsír van, szénhidrát csak egészen minimális. Megették a fészkekben levő madárfiókákat is ha tehették, de az is csak hús és zsír, szénhidrát nem sok van egy állatban, akár madár akár nem. Azaz legősibb őseink húsevőek voltak. És most képzeljétek magatok elé bármelyik húsevőt, akármelyik rettegett ragadozót: Szerintetek létezik az, hogy egy ragadozó KÖVÉR?! Ugye hogy nem! Nem létezik elhízott tigris, oroszlán, hiúz, farkas, vagy akármi. Persze hogy nem létezik, ha elhízna nem tudna gyorsan mozogni, zsákmányt ejteni, és éhenhalna... Vagy addig éhezne amíg kellően lefogy, s azután újra tud vadászni. Legjobb esetben is csak kövér kutyákról és macskákról hallani néha, de ezek is olyan szerencsétlen állatok amiket emberek nevelnek bezárva, és emiatt emberek által fogyasztott táplálékot kell nekik is enniük... EZÉRT HÍZNAK EL. Szóval, normális esetben, természetes életkörülményeik közt a ragadozók, a húsevők, azok egyszerűen nem kövérek. Képtelenség. Nem létezik, hogy egy húsevő kövér legyen. Úgy is fogalmazhatunk, hogy húsevő életmóddal nem lehetséges elhízni. Nyilván persze még ez is lehetséges volna, ha szándékosan igyekeznénk degeszre tömni magunkat hússal meg zsírral, erőnek erejével, gyakorlatilag azonban még szándékosan is szinte lehetetlen a dolog, mert még mielőtt elhíznánk, már rég megszűnik az étvágyunk, ha meg éhségérzet nélkül igyekszünk húst és zsírt enni, egyszerűen ránktör az undor, az émelygés... A hús és a zsír ugyanis hihetetlenül laktató! Szóval húsevő életmódon elhízni, az fizikai képtelenség. Ilyesmi nincs, és nem is volt soha!

Nézzük azonban meg a növényevőeket! Azok bizony mind kövérek. Persze hogy azok, a növények kevés energiát adnak, s a lebontásukhoz nagy gyomor kell. De a gyomruktól eltekintve is kövérek, sok a háj rajtuk, mert kell nekik a sok háj, azért, hogy amikor szárazság van vagy más okból kevés az élelem, akkor se haljanak éhen. A ragadozóknak ez se probléma: akármilyen kedvezőtlen is az időjárás, amíg van legalább néhány zsákmányállat, addig ők nem halnak éhen, mert mindig van valamire vadászniuk!

Na és akkor most nézzük meg, mi a fő különbség a két táplálkozási stratégia közt! A válasz ez: A SZÉNHIDRÁT. A ragadozók étrendjében ilyesmi gyakorlatilag nincs, a növényevők étrendjének azonban jelentős százalékát teszi ki. Egyelőre tehát jogosan gyanakodunk arra, hogy az elhízás oka valamiféleképp a szénhidráttal függ össze! A zsírral biztos nem, mert akkor a ragadozók lennének a legkövérebbek, hiszen ők eszik a legtöbb zsírt... A bűnös tehát a szénhidrát. Szénhidrát a cukor, a méz, és a keményítő. A cukorról és mézről biztos tudjátok hogy mi, a keményítő meg főleg a gumós növényekben van mint például a krumpli. Ám szénhidrát akad bőven a gabonafélékben is, mint a búza, árpa, rozs, rizs, kukorica... és még sok más. Meg minden olyasmi is szénhidrátból áll ami ezekből készül, azaz például a kenyér, hiszen annak az alapanyaga a búza.

E ponton felmerül az ellenvetés, hogy „de az Ember mindenevő”!

Hát persze hogy az. Ez teljesen igaz, csak azt ne felejtsd el hogy a „mindenevésnek” fokozatai vannak! A macska például ragadozónak van tartva, de nagy ritkán ő is megeszik pár szál füvet, nyilván hogy legyen elég rostanyag a beleiben, azaz ha úgy vesszük ő is „mindenevő”. De olyan mindenevő ami a skálának nagyon a „húsevő” végén áll. Ezzel szemben ott a „gorilla” nevű majom, igen félelmetesen néz ki, de gyakorlatilag teljesen növényevő. Ellenben ő is bekap időnként pár rovart ami ott mászkál a virágokon. Azaz ha úgy veszem ő is mindenevő, de ő meg a skála „növényevő” oldalának helyezkedik el majdnem a végén. A kérdés tehát megint nem az hogy mindenevők vagyunk-e, mert végsősoron minden állat mindenevő. A kérdés az, milyen mértékben vagyunk e mindenevésen belül húsevőek és növényevők!

Ott tartottunk tehát, hogy őseink rovarevők voltak. Ott mászkáltak a fákon rovarok után kutatva. Egyszercsak az a gyümölcsfa teremni kezdett. Pocséklás lett volna ott hagyni a táplálékdús gyümölcsöket, szóval a rovarevő ősünk hozzászokott hogy azokat is megegye. Így mindenevővé vált. Igenám, de gyümölcs nem volt mindig, csak évente egyszer-kétszer, s akkor is csak rövid ideig! És azok az ősi gyümölcsök se voltak olyan édesek mint a mai agyonnemesített fajták, azaz sokkal kevesebb cukrot, tehát szénhidrátot tartalmaztak! Egyelőre úgy tűnik mi emberek - ha felnőtt emberről van szó - nagyjából 50 és 80 gramm közti szénhidrátmennyiséget tudunk megemészteni baj nélkül naponta. Minthogy egy gramm szénhidrát energiaegyenértéke 4 kcal, ezért ez körülbelül 300 kcal energiának vehető nagy átlagban. Egy átlagos ember ha könnyű fizikai munkát végez, mondhatjuk hogy a napi energiaszükséglete durván 2400 kcal, amiből az következik hogy a napi energiamennyiségének egynyolcad részét fedezheti baj nélkül szénhidrátból, MAXIMUM! Azaz 12.5 százalékát. Kerekítsük ezt lefelé a biztonság kedvéért hogy könnyebb legyen megjegyezni: ételünk 10 százaléka lehet szénhidrát! Ezzel szemben a hivatalos dietetikai ajánlás, a „táplálékpiramis” azt a bődületes baromságot hirdeti, hogy a táplálékunk legalább 40 de inkább 50 százaléka gabonaféleség kell legyen, azaz szénhidrát! Bár láttam már olyan ajánlást is ahol egyenesen 60 százalékot javasoltak szénhidrátból.

Mindez persze nem csoda. Az előbb vezettem le, hogy ősünk rovarevő volt, tehát alapvetően húsevő, így a szervezetünk ELSŐDLEGES ENRGIATERMELŐ MECHANIZMUSA az, hogy ZSÍRT ÉGET, a zsírból nyeri az energiát. Minthogy azonban sose lehetett tudni, a megkajált élőlényben mennyi épp a zsír, így kialakult egy második energiatermelő mechanizmus is, ami a fehérjét hasznosította, s azt égette el, ha zsír már nem volt. Ez kisegítő megoldás, egyrészt mert a fehérje elégetése feleannyi energiát ad csak mint a zsíré, azaz ugyanannyit ad mint a szénhidrátok elégetése, másrészt a fehérje lebontása közben mindenféle nemkívánatos melléktermékek keletkeznek, gyakorlatilag mérgek. Ezektől persze ügyesen meg tud szabadulni a szervezet, de csak ideig-óráig, azaz ha sokáig nem jutunk zsírhoz, megbetegszünk, akkor is ha fehérje van bőven. Ez is azt bizonyítja, hogy az elsődleges táplálékunk a ZSÍR. Egyszerűen SEMMIFÉLE káros hatása nem lehet a zsírfogyasztásnak, legalábbis ha ÁLLATI eredetű zsírról van szó. Tudom hogy tele vannak a könyvek nagy aggodalmakkal hogy a sok zsír érelmeszesedést okoz meg más efféle agyrémek... Ez mind baromság. Figyeljétek csak meg a ragadozókat: amint megölték a zsákmányukat, s nekikezdenek felfalni azt, az első dolguk az, hogy a has környékét marcangolják szét, mert ott a legpuhább, ott a legkönnyebb hozzáférni a HÁJHOZ, azaz a zsírhoz! Mert azt eszik meg a zsákmányból elsőként: a ZSÍRT! Aztán meg a belső szerveket, mert azokban sok a vitamin, meg mert a belső szervekben még mindig több a zsír úgy általában, mint az izmokban... Szóval, a zsír, ha megesszük, a barátunk. Ez a mi ősi és elsődleges üzemanyagunk!

A második legfontosabb a fehérje. Fehérjére mindenképp szükségünk van, mert abból nyerünk bizonyos vitaminokat és ásványi anyagokat, ilyesmiket... De ha muszáj, mert zsír nincs, el is égeti azt a szervezetünk. Nem az a fő üzemanyagunk, de ideig-óráig eldöcög azzal is a szervezetünk.

A szénhidrát azonban olyasmi, hogy nemcsak nem a fő energiaforrásunk, de még csak nem is a második, hanem csak a harmadik. A szervezetünk arra van „beprogramozva”, hogy időnként vadászat közben esetleg belefutunk pár szem bogyós gyümölcsbe, vagy egy ízletes almába, körtébe, s azt gyorsan bekapjuk. És kész, ennyi! Gyorsan feldolgozható, relatíve hatékony, energiadús üzemanyagforrás, kár lenne ott hagyni... Tehát kialakult egy pót-pót energiatermelő képességünk, azaz egy nem is másodlagos hanem harmadlagos, ami szénhidrátra épül. De ennek kapacitása elenyészően csekély. Napi néhány szem gyümölcsre van tervezve, s azok is savanykás, nem túl édes gyümölcsök voltak hajdanában. Hasonlítsad csak össze a vadalmát a mai almákkal... Efféle édes gyümölcsökhöz vagy gyökerekhez ritkán jutott hozzá ősünk, így a szervezetünk ahhoz szokott hozzá, hogy ezek ritkán hozzáférhetőek, de amikor mégis, akkor azonnal ezeket dolgozza fel a testünk, azért, hogy spóroljon a drága zsírral amit eltárolt a zsírszöveteinkben.

Mindez nagyon remekül működött egészen addig, amíg be nem köszöntött a civilizáció. Most már ugyanis nem az a természetes hogy ritkán jutunk édességhez, tágabb értelemben szénhidráthoz, hanem akár naponta többször is, akárhányszor, és akármennyihez! Azaz túlterheljük a cukorlebontó pót-pót energiatermelő rendszerünket, miközben a zsírlebontó főrendszer állni kényszerül. Sőt nemcsak a zsírbontó fő üzemanyagrendszerünket kényszerítjük tétlenségre, de még a másodlagosat, a fehérjelebontó metabolikus alrendszert is, mert a legtöbb modern ételben még fehérje is alig van. A legtöbb modern ember szinte mást se eszik, csak szénhidrátokat: kristálycukrot, gyümölcscukrot, édes szirupokat, kenyeret vagy más gabonafélét, krumplit, tésztát, pizzát, savanyúcukorkát, csokoládét, pudingokat, krémeket... Ezekben nemhogy zsír nincs szinte semmi, de még fehérje is csak alig! Ezek nem mások, mint szénhidrátbombák a szervezeted számára! Ráadásul nem elég hogy állandóan csak szénhidrátot eszünk, de még abból is túl sokat, így a felesleg, mintegy bónuszként, el lesz tárolva zsír formájában... na és ettől hízunk el!

—De miért nem érzi a szervezetünk, hogy már eleget ettünk? - kérdezed most biztos, kedves Olvasóm.

—Nagyon jó kérdés! Az inzulin nevű hormon a bűnös ebben az ügyben. Elmondom, miként működik ez.

A dolog úgy működik, hogy amikor megeszünk valami édeset - vagy bizonyos olyasmiket is amik elvileg nem édesek de keményítő van benne, például sültkrumpli - akkor az lebontódik elemi cukormolekulákká bennünk. E lebontást ez az inzulin nevű hormon végzi. A folyamat pofonegyszerű: amint megnövekszik a vércukorszint, ezt észleli a szervezet, s elkezd ömleni belénk az inzulin. Inzulin nélkül a sejtek nem képesek magukba fogadni a cukrot. Inzulin tehát kell. Igenám, de a modern ételek annyi temérdek cukrot tartalmaznak, és az olyan gyorsan szívódik fel, hogy eszméletlen mennyiségű inzulin kell a közömbösítésére, méghozzá VILLÁMGYORSAN, a szervezet tehát „csúcsteljesítményre” kapcsol az inzulin termelését illetően. A sok inzulin el is végzi a munkát hamar, de általában marad azért valamennyi felesleges inzulin, aminek már nem jutott munka, azaz cukor. Na ekkor van az, hogy megéhezel... biztos tudod mert tapasztaltad miről beszélek: egy órája sincs hogy ettél, igazából még tele a hasad, feszül hogy jobban se kell, de te mégis ÉHES VAGY már megint! Tudod jól hogy semmi szükséged táplálékra, az iménti pillanatokban zabáltad tele magadat pukkadásig, és mégis: éhes vagy! És nem ám kicsit hanem nagyon! Tulajdonképpen szinte éhesebb vagy mint mielőtt enni kezdtél volna!

Na, most már tudod hogy az inzulin hormon a bűnös, az tesz téged éhessé ilyenkor. A dolog azonban ennél is gonoszabb, mert a sejtjeid nem képesek akármennyi cukrot magukba fogadni. A túl sok cukor nekik méreg, ezért amikor érzik hogy túl sok a cukor amit beléjük tömnének, védekezni kezdenek: megfogyatkozik a felszínükön azon receptorok száma, amikhez az inzulin hozzákötődhet. Ezt nevezik inzulinrezisztenciának. Inzulin nélkül nem képes a cukor a sejtekbe jutni, ez tehát a sejtek részéről védekezési kísérlet. Sajnos azonban ez csak ideig-óráig működik, mert emiatt több cukor marad a vérben, ez pedig arra készteti a szervezetet, egészen pontosan a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint igyekezzék gyártani, hogy lecsökkentse a vércukorszintet. Emiatt a sejtjeid még jobban védekeznek, még inzulinrezisztensebbé válnak... Ekkor a hasnyálmirigy igyekszik még ennél is több inzulint gyártani... És így tovább, míg végül ez az ördögi kör ott szakad meg, hogy a túlerőltetésben a hasnyálmirigy egészen egyszerűen tönkremegy teljesen! Na ekkor mondjuk azt, hogy az illető cukorbeteggé vált...

A megoldás e gonosz folyamat ellen mindössze annyi, hogy egészen egyszerűen azt kell enni, amit őseink is ettek, amikhez évmilliók alatt adaptálódtunk. Ennek a neve „paleo diéta”. Bár ez nem annyira diéta, mint inkább életmód. Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy lényegében semmi szénhidrátot nem szabad enni. Jó, mint mondtam, elméletileg nagy ritkán belefér pár szem gyümölcs, mint afféle nassolnivaló, ritka csemege... De tényleg nagyon óvatosan és mértékkel, és még mértékkel se rendszeresen! A táplálékpiramist felejtsétek el, az egy rossz vicc. Sőt, gonosz vicc... sőt még gonosz viccnek is túlzás, mert sokkal inkább illik rá az a címke, hogy „az Emberiség elleni bűntett”. A táplálékpiramis összetétele s az élelmiszerek benne rejlő arányai nem tudományos tényeken alapulnak, hanem egyszerűen azon, hogy az adott élelmiszercsoportot temelők lobbyja mennyire erős a többi lobbyhoz képest...

Az élelmezésetek alapját mostantól kezdve az állati eredetű táplálékok kell alkossák, még akkor is ha véleményetek szerint nem szép sőt gonosz dolog megölni azokat a helyes kis állatkákat. Tetszik vagy sem, de EZ VAN. Nem a ti hibátok, hogy alapvetően ragadozónak születtetek. Állati eredetű élelem igenis múlhatatlanul szükséges az egészségetekhez. És még ezen állati eredetű élelmen belül is, főként a zsír az amit a legnagyobb mennyiségben kell fogyasztanotok. Persze nem okvetlenül kell arra gondolni, hogy majd nagykanállal tiszta disznózsírt tömtök magatokba... Nyilván persze az se ártana meg, mert mondom, mostantól az kell jelmondatként lebegjen a szemetek előtt, hogy „A zsír a barátunk”! Szóval az se ártana ha tömény zsírt ennétek. Mindazonáltal egészen világos, hogy a kellő mennyiségű zsír megevésének akadnak ennél jóval finomabb alternatívái is. Például főtt sertéshús, kocsonya, aztán a mindenféle zsíros szalonnák, tojásrántotta, és így tovább... Kisebbrészt ehettek mindenféle növényi eredetű táplálékot is, sőt nemcsak ehettek de jó is ha esztek, a rostanyag biztosítása miatt, meg mert a növényekben sok vitamin és ásványi só van. De e növényi táplálék alatt ne gyümölcsökre gondoljatok, hanem inkább zöldségekre és magvakra. Nagyon előnyös például a dió és a mandula, ezekben sok a zsír is, mármint az olaj... Zöldségként elsősorban a következőket ajánlom: spenót, fejessaláta, karfiol, kelbimbó, brokkoli, vöröshagyma, újhagyma, fokhagyma, spárga... Akad még jópár. A kelbimbót külön is kiemelem, mert a főtt kelbimbót én például kifejezetten édesnek érzem, azaz ha ezt eszitek, akkor még az édes íz élvezetéről se kell lemondanotok... Jó, persze nem édes annyira mint mondjuk a cukorka vagy a fagylalt. De mégis jobb mint a semmi. Fontos azonban tudni, hogy a zöldségekkel - főként a gumósokkal - nagyon kell vigyázni, mert némelyikük olyan méreganyagokat tartalmaz, melyek hosszútávon autoimmun betegségeket okozhatnak. A dolog különben abszolút világos. Arról van szó, egyik élőlény se szereti ha megeszik, így aztán védekezik. Az állatok elfutnak, ha tudnak. Nekik ez a fő menekülési stratégiájuk, így a gyors lábakra szelektálódtak, és nem arra hogy mérgeket halmozzanak fel a testükben. Amennyiben tehát sikerül elkapnunk egy állatot, majdnem biztos hogy baj nélkül megehetjük. Néhány kivétel akad, a hüllők, kétéltűek és halak körében, de alapvetően egy állat megevése a legtöbbször veszélytelen.

Ezzel szemben a növények nem tudnak futkározni, így náluk a védekezési stratégia az, hogy mindenféle mérgeket termelnek a különböző részeikben. Ezek óriási többségéhez alkalmazkodtunk az évmilliók során, némelyik ilyen méreganyag már kifejezetten hasznos is nekünk... gondoljunk csak arra a sok mindenre ami a fokhagymában van... De azért bőven akadnak olyan növényi mérgek amik igenis ártanak, és hát sajnos például a hüvelyesek családja tele van ilyesmivel! Azaz például jobb ha nem esztek mostantól babot, szójababot se sőt azt pláne nem, de tilos a borsó is, az amerikai mogyoró is... És még sok más. Tulajdonképpen minden olyan növény tilos, ami hüvelyes.

Azonban, visszatérve a zsírhoz, nem minden zsír egyforma. Felmerülhet valakiben a kérdés, hogy ő nem szereti mondjuk az állati zsírokat, lehet-e a zsír helyett inkább vajat és margarint ennie?

Erre a válaszom ez: —Nyugodtan, ha beteg akarsz lenni...

Na és ekkor szoktak azok akiknek erről beszélek, álmélkodni, hogy milyen hülye vagyok, hiszen az tejtermék, s a tej „élet, erő, egészség”!

És igen, egészen biztos hogy az, a baj csak az hogy csupán a bocik számára élet, erő és egészség! A tej végeredményben nem más, mint „filterezett tehénvér”. Úgy is mondhatjuk, hogy a tej nem más, mint egy túltenyésztett, agyongyógyszerezett, beteges emlősállat külső elválasztású mirigyváladéka. Na, így már nem is tűnik olyan gusztusosnak, ugye?! Elárulom azt is, van arra is törvény, hogy a lefejt tehéntej mennyi gennyet tartalmazhat. És ennek mértéke nem nulla... Na, ezek után igya az akinek két anyja van... De ez még a legkisebb probléma. A nagyobbik az, hogy a tehéntej egy rakás növekedési hormont és miegyebet tartalmaz ami jó a bociknak, de nekünk nem, mert át tud jutni a bélfalon, s a vérünkbe kerülve összezavarja a hormonháztartásunkat. Mindenféle fehérjetöredékek és egyéb anyagok is átjutnak a vérünkbe a bélfalon át, ezeket az immunrendszerünk ellenségként azonosítja, fellép ellenük, így szervezetszintű gyulladási folyamatok indulnak be, aminek végeredménye sokfajta betegség lehet, mint például skizofrénia, depresszió, rák, meg... Á, felsorolni is sok lenne! Különben is, minek: a védekezés ellenük egyszerű: nem kell tejterméket fogyasztani és kész! A végső bizonyíték arra hogy a tej ártalmas, egyszerűen az, hogy az ősember biztosan nem ivott tejet. Ez abszolút biztos, elég a belátásához elgondolkodni azon, honnan juthatott volna tejhez. Nyilvánvalóan sehonnan, hiszen állattartás akkoriban még nem létezett, vadon élő állatokat pedig nem lehet megfejni, mert egy vad állat nem engedi közel magához az embert, még megsimogatni se hagyja magát, nemhogy azt hogy a tőgyét rángassa és megfejje. A tejhez tehát nem vagyunk adaptálódva.

A margarin talán még gonoszabb dolog. Az alapvetően nem más, mint hidrogénezett növényi olaj. Ezzel pedig egyrészt az a baj, hogy úgynevezett transz-zsírok találhatóak benne. Azaz olyan zsírféleségek, amikhez megintcsak nem tudtunk hozzászokni az evolúció során, mert akkoriban ilyesmik még egyszerűen nem léteztek. Felesleges hogy a dolog aprólékos biokémiai részleteivel untassalak benneteket, habár nem titok a dolog... De tényleg felesleges, mert az alapszabály egyszerű: azt tartsátok észben, hogy ha egy ételt mostanában találtak ki (a mostanában azt jelenti hogy az utóbbi párezer évben...), ha tehát mesterségesen van előállítva mert korábban nem létezett a Természetben: akkor azt egyszerűen nem szabad megenni és kész! A jelszó mostantól a számotokra az, hogy:

„Ha mesterséges, akkor ne edd meg!”

Illetve itt van angolul is, úgy mégjobban is hangzik:

IF MAN MADE—DO NOT EAT!

Emellett a margarinnal az is a probléma hogy az alapanyaga növényi olaj. Ez azért baj, mert rengeteg omega-6 zsírsavat tartalmaz. Az omega-6 olyasmi amire bár szüksége van a szervezetünknek, de nagyjából ugyanannyi kéne az omega-3 zsírsavból is, holott az utóbbiból alig veszünk magunkhoz egy picit is. Ha pedig az omega-6 túlsúlyba kerül az omega-3 -mal szemben, az megintcsak nemkívánatos folyamatok elindítója lehet a szervezetünkben, például megnövekedett gyulladásszint, memóriaproblémák, depresszió, krónikus fáradtság szindróma, s rengeteg egyéb mindenféle még! Ha mindenáron növényi zsírt vagy olajat akar enni valaki az állati helyett, akkor sokkal megfelelőbb az olívaolaj, avokádóolaj, és ezeknél is inkább a kókuszzsír. A legjobb azonban mégis az állati zsír. Az a legbiztosabb. Tudom, most közületek a tájékozottabbakban azonnal felmerül hogy mintha hallottatok volna régen olyasmiről hogy ilyen zsírok meg olyan zsírok, telítettek meg telítetlenek, s hogy ezek közül a telített zsírok milyen ördögien gonoszak... márpedig az állati zsírok többnyire épp telítettek ugye. Na ezt is felejtsétek el sürgősen. Az összes zsírok közül egyedül a transz-zsíroktól kell óvakodnotok. Egyszerűen SEMMIFÉLE olyan mechanizmus nincs a testünkben ami képes lenne különbséget tenni a telített és telítetlen zsírok közt, miután azok bekerültek a véráramba. Illetve akad még egy másik fajta zsír, bár inkább olajnak kell nevezzük, s ez a - rövid nevén - "MCT" olaj, ami annak rövidítése hogy „közepes láncú trigliceridek”. Na ez egészen másként van kezelve a szervezetünkben, de ez meg pláne olyan amitől nem kell félnünk, ez szinte azonnal felszívódik (hogy hogyan, annak részleteibe most nem mélyedek bele), ha ilyesmit eszünk azzal tulajdonképpen kényeztetjük a szervezetünket, mert az MCT olaj pillanatokon belül ketonokká alakul, azaz pompás táplálék az agyunknak... De szükség esetén az izomsejtek is felhasználják, bár azok végeredményben jobban szeretik a zsírt elégetni közvetlenül.

E ponton szinte hallom Olvasóm kifogását, hogy „de én úgy tanultam régen az iskolában, hogy az agyunk nem képes működni cukor nélkül! Azaz, tulajdonképpen szénhidrát nélkül”.

Ez igaz is nagy vonalakban, de emiatt aztán a legfeleslegesebb aggódnotok! Ugyanis, ez bár igaz az agyra mint egészre, de nem igaz annak minden részére. Az igazság ezzel kapcsolatban ugyanis úgy hangzik, hogy az agy minden része boldogan fogyasztja a cukrot, ha teheti. Ha azonban valamiért nincs elég cukor, akkor se történik semmi baj, mert az agy messze túlnyomó része ekkor egyszerűen átáll egy teljesen más energiaforrásra, és cukor helyett az előbb említett ketonokat kezdi fogyasztani. A „keton” egy vegyületcsoport összefoglaló neve, három vagy négy konkrét molekula tartozik e csoportba, már nem emlékszem rá pontosan mennyi, és arra se mi a neve ezeknek, valami rém bonyolult, hosszú, tudományos nevük van... de amúgy tökmindegy. A lényeg az, hogy e ketonok akkor keletkeznek, amikor a zsírt kezdi a testünk energiaforrásként használni... És kiderült, hogy e ketonok még sokkal megfelelőbbek is energiaforrásként az agynak mint a cukor! Az igaz, hogy az agynak egy kis része még ekkor is igényli a cukrot, de az a cukor amit igényel, olyan minimális mennyiségű, hogy azt egyszerűen előállítja a májunk saját maga, a táplálék többi részéből, tehát mindabból ami nem szénhidrát. Általában még erre sincs szükség azonban, mert még ha tényleg a legigazibb ragadozó étrendet követjük is, valami egészen csekély szénhidrátot akkor is elfogyasztunk önkéntelenül, például egy kevés van azért a tojásban, meg a húsban is... igazán nem sok, szóval tekinthetjük afféle „szennyeződésnek”... de valójában nagyon nehéz lenne akár szándékosan is úgy táplálkoznunk hogy konkrétan nulla mennyiségű szénhidrátot együnk. Na és az a kevés ami így véletlenül belénk kerül, bőven elég az agyunk azon részének, ami javíthatatlanul cukorfüggő. De amúgy voltak ezzel kapcsolatban kísérletek is, és kiderült, hogy egészen speciális, mesterséges körülmények közt, ahol tényleg konkrétan NULLA mennyiségű szénhidrátot kapott csak az ember, szóval tényleg egyetlen milligramot sem, még akkor se történt semmi baja, mert ilyenkor a máj egyszerűen elkezdi megtermelni azt a minimumot ami mégis kell az agynak. Az összes többi sejtünk pedig ami nem az agyban van, az simán átáll arra hogy ő ezentúl közvetlenül a zsírt égeti el és kész. Ez is azt bizonyítja, hogy a szénhidrát igenis nem minősül holmi „alapvető” élelmiszernek! Aki mást mond, az egyszerűen hülye vagy szándékosan hazudik. Holott szénhidrát nem feltétlenül kell nekünk. Ettől tehát ne ijedjetek meg. Ebből nem lehet baj.

Baj akkor lehet, ha hülyén kezdünk bele a dolgokba... Mert most hogy úgy mondjam „cukor-adaptáltak” vagytok, más szóval „cukor-égetők”. Bár ez egészen biztosan nem az elsődleges energiaforrása a fajunknak, de évek óta ehhez szokott hozzá a testetek. Ha le akartok fogyni, át kell állnotok a zsírégetésre. Meg kell tanítani a testeteknek, hogy ezentúl a fő energiaforrása a zsír lesz. Ezt ő, a test, igazából tudja, igenis tudja magától, hiszen ez ősi biológiai örökségetek... de mert eddig éveken át nem így működött, az átállás, a váltás a zsír-adaptációra bizonyosan nem megy majd zökkenők nélkül. Tapasztalatból tudjuk, ennek lehetnek mellékhatásai. Szerencsésebb esetben is kell hozzá néhány hét, súlyosabb esetben pár hónap, akár fél év is... és ezalatt mindenféle tünetek, mellékhatások léphetnek fel, amiket el kell viselni, ki kell tartani... Konkrétan, ahogy megvonod a testedtől a cukrot, előbb elkezdi felhasználni az izmokban tárolt cukortartalékot. Ekkor rengeteg vizet is vesztesz, amitől drámai súlycsökkenés indul be. A mérleg nyelve lefelé mozdul el, ez jó hír ugye, öröm, önbizalmat ad... De közben rengeteg ásványi sót és vitamint is vesztesz! Azt mind pótolni kell. Nem elég annyi vitamint meg táplálékkiegészítőt szedni, ami az úgymond „napi ajánlott adag”, mert az szart se ér. Ilyenkor a „napi ajánlott adag” tízszerese se sok... Még ekkor is felléphetnek kellemetlen tünetek.

(Tapasztalatból beszélek... A konkrét személyes tapasztalatok e téren azonban egy újabb blogbejegyzés részét képezik majd...)

Aztán, ahogy szénhidrátról átállsz zsírra, lecserélődik a bélcsatornád mikroorganizmus-összetétele. Ennek következményei lehetnek, például a hasmenés, vagy épp a székrekedés... Lehet hogy egyik is, másik is, váltogatva... A vizeletedben is megjelennek a ketontestek, amik meglétét megfelelő módon ki is lehet mutatni, ettől a vizelet fura szagú lesz. Egy darabig a lehelleted is büdös lesz, ennek mértéke egyénenként változó, lehet hogy csak alig észrevehető, de lehet olyan is hogy akivel beszélsz, azt mondja neked, hogy ettől még a kutyája is illatosabbat böfög...

Mindez persze idővel elmúlik, de az alkalmazkodás ezekhez, eleinte, nos, lehet nehéz is. Van persze akinek könnyen megy... De ez egyénfüggő. Aztán fellép általában az a jelenség is amit úgy nevezünk, hogy „keto-flu”, ami azt jelenti, hogy enyhe, influenza-szerű tünetek lépnek fel, de ekkor nem szabad gyógyszert szedni ezek ellen, mert a gyógyszerek belezavarhatnak az épp átalakulóban levő hormonháztartásodba... Mindenesetre e tünetek olyasmik lehetnek hogy szédülés, álmatlanság vagy épp aluszékonyság, levert hangulat, enerváltság, koncentrálási képtelenség, izomgyengeség, fáradékonyság...

Sokan ilyenkor hagyják abba. Holott ha ezeken túljut a bátor kísérletező, azért cserébe óriási ajándékot kap!

LEFOGY!

Le, persze, ráadásul úgy, hogy közben még csak nem is éhes igazán. Mert éhessé az inzulin tesz téged, de inzulin csak akkor termelődik ha szénhidrátot eszel. Minthogy te többé nem eszel szénhidrátot, nincs miért inzulinnak termelődni. Azaz többé csak olyan éhségérzetet érzel amiket más testi jelenségek okoznak, például a gyomrod telítettsége. Azaz inkább telítettlensége, üressége. Ez azonban semmiség ahhoz a mardosó éhséghez képest amit az inzulin tud okozni. Ez csak valamiféle udvarias érdeklődés az ételek iránt, aminek könnyű ellenállni! Szóval lefogysz, igen, de ismétlem ez a legkisebb jótétemény az összes közt. Mert hamarosan, ahogy zsír-adaptált leszel, rájössz, hogy úgy érzed magadat mintha minimum húsz évet fiatalodtál volna! Energiadús vagy, fáradhatatlan... naná hogy az, hiszen még ha nem is eszel semmit egész nap, akkor is van energiatartalékod: a ZSÍR, ami ott van a szöveteidben! A vércukorszinted állandó, hiszen gyakorlatilag nulla, nem ugrál az egekbe csak azért hogy onnan a mélybe zuhanjon... ezért aztán nem vagy éhes. Vagy ha mégis, csak alig-alig. Esetleg érzel valami udvarias érdeklődést a kaja iránt, de az a mardosó éhség amit a más típusú fogyókúrák során szoktál érezni, az NINCS! Minthogy többé inzulintermelésre majdnem semmi szükség, emiatt a hasnyálmirigyed pihenhet, hiszen naphosszat alig van valami dolga, így regenerálódni tud, azaz így még a kettes típusú cukorbetegség is maradéktalanul meggyógyulhat! Ha rákos beteg vagy, a rákod is meggyógyul idővel, mert jó ha tudod, a ráksejtek semmi mást nem tudnak elfogyasztani, kizárólag cukrot! Na de mert cukor többé nincs benned semmi, emiatt a ráksejtek ki lesznek éheztetve, és nemhogy szaporodni nem tudnak többé, hanem egyszerűen sorra mind éhen döglenek... igen, szó szerint éhen döglenek... És mindezt gyógyszer nélkül!

Emellett minthogy az agyad is átáll cukorról ketonfogyasztásra, a depressziód is elmúlik, mindössze amiatt mert eközben az agyban új folyamatok indulnak be. Élesebbé válik az eszed, elmúlnak a hangulatingadozásaid, javul a memóriád, megszűnik az esetleg fennálló ingerlékenységed szóval kiegyensúlyozottabb lesz a viselkedésed... Ha valakinek sok volt az aknéja vagy a pattanása, azok is megfogyatkoznak majd eltűnnek, azaz még a bőröd is sokkal szebb lesz. Szerintem ennek minden nő csakis örvendhet... Kevesebb alvásra lesz szükséged, de e kevesebb alvásból pihentebben ébredsz... Sokak beszámolói szerint még az alvás közben látott álmok is sokkal szebbek... Elmúlik a krónikus fáradtságérzeted... Még az izmaid is erősebbé válnak miután elérted a zsír-adaptációt, azaz egyszerűbben fogalmazva erősebb leszel. De különösen akkor lesz e változás látványos a fizikai állapotodat tekintve, ha az állóképességet igénylő sportokban mérjük meg a zsíradaptáció utáni és az előtti teljesítményedet. Ilyen sport például a kerékpározás, távgyaloglás, természetjárás...

 

...TO BE CONTINUED...

Hozzászólások

+1-ezd ezt a hozzaszolast ha becsuletesen vegigolvastad :)

Loren Cordaint és Perlmuttert én is olvastam, mindkettőt tudom én is javasolni a nagyérdeműnek.

Szendi Gábor paleós könyveit nem olvastad egyébként? Szerintem nagyon is érdemes, sok szempontból összeszedettebb, illetve szélesebb összefüggésekben gondolkodik, mint a külfölfiek.

Az összes könyvét olvastam a legutóbbi néhány kivételével, mert egy ponton úgy éreztem gyengébb lett. De még így is írt vagy 15 ütős könyvet, azt a pár gyengébbet meg tudom bocsájtani.

A depresszióról is írt: Boldogtalanság és evolúció címmel, ebben írt a depresszió gyulladáselméletéről, lényegében arról, amiről te is az előző posztodban.

Illetve van egy másik könyve a Depresszióipar, ami az antidepresszánsok kritikája. Ezt már nem adják újra ki, cserébe ingyenesen letölthető e-mail cím ellenében: https://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/depresszioipar-letoltes2.php

 

Amit még tudok ajánlani határterületekről:

Bélügyek: https://www.libri.hu/konyv/giulia_enders.belugyek.html Nem paleós, de nagyon sok érdekes dolog az emésztésről, amik paleós szemüvegen keresztül nagyonis beleillenek a nagy puzzle-ba.

Más most nem jut eszembe, pedig évekig csak ilyeneket olvastam. Majd ahogy eszembejut beírom :-)

Hehehe... Természetesen OLVASTAM Szendi Gábor úr könyveit! Mindet! Illetve ne hazudjak, a "Pánik" és a "Szárnyakat adni" könyvek esetében mindegyiknek még csak a felénél tartok... Megvan ugyanis papírformában a TELJES ÉLETMŰVE, a teljes sorozata, úgy bizony! A Depresszióipar is... Méghozzá e teljes sorozata DEDIKÁLVA van meg!

Melyikre gondolsz hogy gyengébb lenne? Én teljesen jónak érzem mindegyik könyvét...

Nekem inkább Loren Cordainnel van bajom. Az első könyveiben csökönyösen és állandóan azt emlegette hogy az ősember SOVÁNY húsokat evett! Ez természetesen hülyeség. Cordain úr is bedőlt akkoriban még a zsírellenes mainstream hülyeségeinek. Szerencsére azonban az utóbbi műveiben már revideálta ezt a teljesen téves nézőpontját. Elismerem, ettől még a paleo sokat köszönhet Cordainnek, de még most is úgy vagyok vele hogy amit ő mond azt nem okvetlenül hiszem el első szóra, azért nem, mert Cordain úr még most se óhajt tudomást venni a „mainstream” tudósok által mélyen lenézett „vízimajom-elméletről”. Holott kizárólag ez az ami meg tudja magyarázni az emberi evolúció kérdéjeleit. Például hogy mitől csupasz a bőrünk, miért izzadunk, miért vagyunk hajlamosak vaskos bőr alatti zsírréteget növeszteni, stb. S főleg hogy miért igénylünk annyi Omega-3 zsírsavat.

Mindenesetre számomra Szendi Gábor úr messze sokkal hitelesebb.

Akit érdekelne, annak íme itt van Szendi úr honlapja is, TEMÉRDEK remek cikk van benne, főleg a cikkarchívumban, címkézve, témák szerint, nagyon érdemes ott olvasgatni:

https://www.tenyek-tevhitek.hu/

Szeretném azonban megjegyezni, amit én „tanítok” itt, az nem azonos minden részletében Szendi úr ajánlásaival! Bár amit ő mond azt JÓL mondja, de én - a magam felelősségére - kombináltam az ő paleóját a ketóval! Ettől még paleo AZ IS, amit én művelek! Igen, az, paleo! De a paleónak egy nagyon „zsírdús”, nagyon az állati táplálékokat preferáló változata. Mentségemre szóljon, nálam ez szinte muszáj volt. Mindenesetre attól még lehet paleós valaki, hogy nem követ mindenben „engem”. Ekkor lassabban fog fogyni, viszont azt is elismerem, kevesebb veszélynek lesz kitéve. Mert, elismerem, tulajdonképpen igaza van aoknak akik azt mondják, amit én művelek az rém meredek, és ilyesmit bölcs dolog inkább csak orvosi felügyelettel elkezdeni. IGAZ! Egyetértek! Ezért is mondom, mindez a részemről NEM ORVOSI TANÁCSADÁS! A saját élményeimet írom le és kész, ennyi!

Vallom azt, ha MÁR átállt valaki a zsírégetésre, azaz HA MÁR ketós lett, onnantól ez az életforma veszélytelen. De ADDIG, az átállás alatt, tényleg lehetnek komoly zűrök, azaz ilyen értelemben ez valóban és tényleg VESZÉLYES! Fogok is írni e veszélyekről későbbi blogbejegyzéseimben. A sima paleónál azonban szó sincs semmi efféle veszélyről. Esetleg annyi hogy terhes nőknek nem ajánlott a terhesség közben váltani paleóra meg ilyesmi, szóval nagyon speciális esetekben van ellenjavallat. Amit azonban én írok itt az NEM ILYEN. Ez egy RÉMSÉGESEN DURVA BIOLÓGIAI VARÁZSLÁS, azaz tényleg és igazán nagyon észnél kell lenni!

Obsessed commandline-maniac.

LAIKUS VAGYOK!

MINDEN AMIT ITT KÖZREADTAM, OLYASMI, AMI NEKEM BEVÁLT DE MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE PRÓBÁLJA KI!

Ehhez képest elég gyorsan eljutottál a „te vagy a minden igazság tudója és hirdetője” szintre, mindenki hülye, aki a mainstreamnek hisz stb.

Egyetlen lényeges kérdésre válaszolj, hogy ne haljunk meg mi szegény, szerencsétlen pórnép tudatlanul: Az ősember a Mammutba járt multivitaminért?

Az igazi ősemberi táplálkozás manapság sajnos már nem kivitelezhető. Nagy tömegeknek biztos nem. Nincs annyi igazi vadhús. A mai gyümölcsök se a régi fajták: túl sok bennük a szénhidrát, ellenben a vitaminmennyiség gyakran csak századannyi. A nagyüzemekben előállított húsok vitamintartalma is csekélyebb, a zöldségeké is, és így tovább. Még a közönséges víz is amit iszunk, kisebb értékű mert a fertőtlenítés során a csapvízből „kiszednek” egy rakás ásványi anyagot ami nekünk kéne, például magnéziumot.

Mindezek miatt sajnos rászorulunk a mesterséges vitaminforrásokra. Ez van, sajnos. Igen, emiatt mondható hogy nem úgy táplálkozunk mi se mint az ősember. Mindazonáltal elég jól emuláljuk a dolgot. Még ha eközben el is követünk hibákat, akkor is mondható hogy amit teszünk, messze egészségesebb mint a szokásos „nyugati” étrend.

És igen, az ősemberek közül nagyon sokan igenis a mammutból szerezték be a multivitaminjukat! Remélem tudod ugyanis hogy rengeteg mammutot ettek. Márpedig szerintem egy mammut májában rengeteg vitamin kellett legyen.

Obsessed commandline-maniac.

A cikket író más tudósok munkáira alapozva véli így. Én olvastam a könyveit. Mindegyik tele van sok száz hivatkozással mindenféle forrásmunkákra. Ezek igen gyakran nemzetközi hírű tudósok és intézetek által közölt tanulmányok.

De tőlem higgy amit akarsz...

Obsessed commandline-maniac.

"És igen, az ősemberek közül nagyon sokan igenis a mammutból szerezték be a multivitaminjukat! Remélem tudod ugyanis hogy rengeteg mammutot ettek. Márpedig szerintem egy mammut májában rengeteg vitamin kellett legyen."

Szerintem ez az alapfeltételezés a legnagyobb hülyeség -bocs- a paleoban: hogy sok húst ettek. Eleve nem logikus, a vadászat nem könnyű, a siker nem garantált. Pláne az akkori eszközökkel. Próbálj meg megélni pár hétig egy erdőben, szerinted hány őzet/szarvast sikerülne elejtened? :) 
Pár éve láttam valami ismeretterjesztő filmet egy -talán amazonasi őserdőben- elszigetelten élő népcsoportról. Kvázi az egész napjuk arról szól, hogy a nők és gyerekek mászkálnak és minden szart összegyűjtenek és megesznek amit találnak (bogyóktól kezdve az ebihalakig, éppen érő gyümölcs, meg magvak kíséretében) a férfiak meg próbálnak vadászni a kb kőkorszaki eszközeikkel. Az maradt meg a filmből ,hogy mikor végre sikerült elejteniük egy pekárit (kisméretű disznó féle, max 40 kiló) akkor nagy bulit tartottak, hogy végre a kis közösség apraja-nagyja "jól" bekajálhat rendes húsból. Kb mindenkinek jutott is egy kisebb kézfejnyi darab. Na kb így tudom elképzelni az ősembert is, hogy nem ettek napi szinten húst (nem jutottak hozzá). 

Oké, akkor képzeld el így. Ki vagyok én, hogy megtiltsam neked?!

Írtam már, senkit se akarok megtéríteni. Különben meg ha te egészséges vagy, örülj neki, csak azt nem értem akkor miért olvasod e topikokat. Túl sok a szabadidőd?!

Én nem akarok vitatkozni senkivel se. Ha a részletekre annál is bővebben vagy kíváncsi ahogy itt közreadom, menj el kérlek Szendi Gábor úr honlapjára, a címe:

https://www.tenyek-tevhitek.hu

és ott van rengeteg cikk, olvasgasd. Nekem NEM CÉLOM hogy itt megcáfoljak minden hülye légbőlkapott „ellenérvet” amit az okostónik valaha is kitaláltak a paleo ellen. Nekem e bloggal az a célom, hogy leírjam hogy ÉN miben hiszek, hogy ÉN miként fogytam le, hogy ÉN milyen hibákat vétettem közben, hogy ÉN ezen hibákat hogyan javítottam ki, hogy ÉN milyen elméleti hátteret követtem, hogy az ÉN fogyókúrám során ÉN milyen hatásokat tapasztaltam akár előnyös akár rossz volt a hatás...

Érted?

Eleve, a fogyókúrám nem is volt se paleo se keto, hanem a kettő kombinációja. Lényegében most is aszerint élek. Az hogy miként élt az ősember igazából, e szempont szerint MELLÉKES. Nekem a célom nem az hogy leírjam az ősember életmódját és erről meggyőzzek bárkit. A lényeg az mit CSINÁLTAM ÉN. Nekem legalábbis ez a lényeg. Nyilván jár ehhez egy elméleti ideológiai alap, de akkor se ez a lényeg. Ettől persze én még hiszek benne, nem tagadom. Ha azonban te vitatni akarod, arra nem igazán leszek partner mert elterelne a céltól. Kérdéseidre és kételyeidre a válasz a fent megadott linken keresd kérlek.

Obsessed commandline-maniac.

A mai gyümölcsök se a régi fajták: 

Nem mindegy? Korábban azt írtad, hogy gyakorlatilag nem fogyasztottak gyümölcsöt. („időnként vadászat közben esetleg belefutunk pár szem bogyós gyümölcsbe, vagy egy ízletes almába, körtébe, s azt gyorsan bekapjuk. És kész, ennyi!”) Tehát onnan – a te elméleted szerint – nem jutottak vitaminhoz.

Márpedig szerintem egy mammut májában rengeteg vitamin kellett legyen.

És? Leterítették az állatot, kivágták a máját, és gondosan elosztották, mindenkinek jusson?

Ja, évmilliókkal ezelőtt az ősember nem evett mamutot. A gyűjtögető életmód volt a kezdet, a húsevés csak utána jött, a nagyvadak még később. Szóval nem, a valódi paleolit korszak legalább felében az étrend nem a húson alapult, hiszen nem volt hozzá eszközük sem. (Te meg tudnál enni egy döglött mamut máját eszközhasználat nélkül?)

(Neked is: Mammut != mamut)

Én neked is csak azt írhatom mint minden nyelvtannácinak: leszarom, hogy mit ír elő a magyar helyesírás! Az én gyermekkoromban annak az álatnak a neve igenis mammut volt, két darab "m" betűvel. Akkor ez volt a „szabályzat”. Megtanultam. Nem vagyok hajlandó újratanulni X évenként csak mert néhány okostóni hirtelen a hasára csapott és másképp szeretné. Én továbbra is mammutnak írom, s ha neked nem tetszik, ne olvasd.

Obsessed commandline-maniac.

Tudnék reagálni másra is abban amit írtál, de feleslegesnek érzem, mert időközben már tudatosult bennem hogy csak időpocsékolás volna, te ugyanis csak trollkodni jársz ide, nem az érdeklődés vágya hajt. Bocs amiért eleinte komolyan vettelek! Ahelyett hogy neked válaszolok, inkább most nekikezdek és megírom a következő blogbejegyzést, ha megbocsátod. De ha nem bocsátod meg, akkor is.

Obsessed commandline-maniac.

Esetleg akkor ha valóban érdekel téged a dolog, nem ilyen stílusban kéne velem kommunikálnod. Így ugyanis azt hiszem rólad, hogy nem ember vagy hanem troll. Ez meg azért baj mert én csak az emberek biokémiájához értek valamennyire, a trollokéhoz sajnos semennyire se.

Talán annyit segíthetek neked, hogy javaslom, olvasd végig a korábban belinkelt oldalt (Szendi úr honlapját), ott számos cikk van épp a téged érdeklő 2-es típusú diabétesszel kapcsolatban is. (Persze az még mindig kérdéses, azok a cikkek tartalmaznak-e bármi olyasmit ami jó a trolloknak is. De hátha... reménykedjünk, a remény ingyen van...).

Obsessed commandline-maniac.

Szerkesztve: 2020. 01. 29., sze - 03:32

MINDEN AMIT ITT KÖZREADTAM, OLYASMI, AMI NEKEM BEVÁLT DE MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE PRÓBÁLJA KI!

Maradjunk abban, hogy ilyen súlyosan szénhidrátszegény diétát lehet csinálni, de előzetes felmérés és orvosi felügyelet nélkül ne próbálja ki.

Ezzel lényegében egyetértek magam is. De nem amiatt mert súlyosan szénhidrátszegény. Önmagában a szénhidrátszegénység teljesen veszélytelen. Amiatt veszélyes mégis ez a diéta, mert az illető elkezd rekordsebesen FOGYNI. Na most ezzel eleinte nincs is semmi baj, sőt ez remek mert ez a cél! Igenám de akkora hatalmas iramban fogy, hogy közben temérdek ásványi só meg vitamin ürül ki a szervezetéből, miközben alig valamit visz be ezekből az étkezése során. Főként magnéziumot veszít majd, amiből az emberek többségének úgyis súlyos hiánya van, de mást is. A magnézium visszapótlása különben se egyszerű sajnos... na és ennek IGEN KOMOLY KÖVETKEZMÉNYEI LEHETNEK, akár az is hogy kórházba kerül.

Ezekről a veszélyekről később részletesen írni fogok mert fontos. Szóval én magam is elismerem hogy jobb ha valaki orvosi felügyelet mellett kezd bele, de nem amiatt mintha a szénhidrátszegénység önmagában véve volna baj, mert az nem egészségtelen. Sőt, egészséges! Ha azonban ez az életmódváltás komoly súlyfelesleg leadásával jár - márpedig a legtöbb esetben azzal jár, hiszen eleve emiatt művelik! - na akkor már könnyen gondok lehetnek!

Az első perctől kezdve leírtam és sose titkoltam hogy egy rohadtul kemény fogyókúrafajtát csináltam/űzök, és nagyon észnél kell lenni emiatt annak aki követi. Ez így igaz, elismerem sokadszorra!

Ez azonban nem a fogyókúra hibája. Az autóval is lehet balesetet okozni de ez nem azt jelenti hogy az autó hibás. Érteni kell hozzá, ésszel kell használni.

Obsessed commandline-maniac.

"De azért bőven akadnak olyan növényi mérgek amik igenis ártanak, és hát sajnos például a hüvelyesek családja tele van ilyesmivel! Azaz például jobb ha nem esztek mostantól babot, szójababot se sőt azt pláne nem, de tilos a borsó is, az amerikai mogyoró is... És még sok más. Tulajdonképpen minden olyan növény tilos, ami hüvelyes."

 

Na, ez például elég összecsapott és igénytelen következtetés. Aki bélrákot meg aranyeret akar, az nyugodtan kerülje a hüvelyeseket, extrának rágcsálhat mellé még egy kis szenet is.

Az egészhez pedig: Az evolúció lassúnak tűnik, de néha váratlanul gyorsan tud reagálni, és dolgozik szépen, úgyhogy nem feltétlenül jelenti, hogy a százezer évvel ezelőtti étrend a tökéletes a ma emberének. 

Bélrákot ÉPPEN PONTOSAN a hüvelyesektől kaphatsz a legkönnyebben, plusz még a tejtermékektől!

Ajánlom, olvasgass egypár cikket Szendi Gábor úr honlapján arról, mi is az az áteresztőbél-szindróma, meg hogy hogyan alakulnak ki az autoimmun betegségek a rossz táplálkozás hatására...

Obsessed commandline-maniac.