A Shellshock margójára

Fenti két pontot összekombinálva. Valami shellben, ami nem bash, csinálhatok környezeti változót, extrém tartalommal. (Ha az a valami a bash, akkor még eléggé unortodox nevűt shell-fv-t is.) De például az env parancs már boldogan csinál furcsa nevű környezeti változókat is. A bash-ban mind a kettő shell-függvényként látszik:

$ export ls='() { echo jaj;}'
$ env /bin/ls='() { echo jajjaj;}' bash
bash$ ls
jaj
$ /bin/ls
jajjaj
bash$ type ls /bin/ls
ls is a function
ls ()
{
echo jaj
}
/bin/ls is a function
/bin/ls ()
{
echo jajjaj
}
bash$

Fenti példa azt mutatja, hogy bash shell esetén külső parancs innentől sem elérési úttal, sem elérési út nélkül megadva nem biztos, hogy azt a műveletet hajtja végre, amire gondoltunk.

Csavarjunk még egyet a dolgon. Van a bash-ban shell alias, shell-függvény, és shell belső parancs. A bash tetszőleges X parancs futtatásakor ebben a sorrendben ellenőrzi, hogy mit kell csinálnia. (És ha ezek egyike sem ad találatot, akkor jön csak a PATH, és a külső parancsok megkeresése - ami fentek alaján már nem túl megbízható.) De mivel a shell-függvények keresése korábban történik, mint a shell saját, belső parancsainak megkeresése, ezért bármelyik shell-parancs felüldefiniálható egy jól elnevezett, extrém tartalommal bíró környezeti változó segítségével. Ha tehát csinálok pl. az

alias, unalias, set, unset, export, function, type, builtin, command

parancsokkal megegyező nevű környezeti változót (a szokásos "() {" kezdetű tartalommal), akkor ezekből az azonos nevű shell belső parancsok felüldefiniálása lesz. Ha kellően ügyes vagyok, akkor ezeket megírhatom úgy is, hogy látszólag jól működjenek, de persze mégse. Gyakorlatilag minden parancsot felül lehet definiálni, egyedül a shell-aliasok azok, amelyeket a bash hamarabb dolgoz fel, mint a shell-függvények. Következésképpen látszólag csak bash-ban gyárilag definiált aliasok esetén lehet bízni abban, hogy nem tudom felüldefiniálni. No most az aliasok kezelése gyakorlatilag egyszerű szövegcsere, azaz:

bash$ alias x=y
bash$ x
bash: y: command not found
bash$

Nyilván elég nekem az y parancsot felüldefiniálnom, és máris megint nem az történik, amit eredetileg tervezett az a drágalátos szoftverfejlesztő. És ha ehhez hozzáveszem, hogy bash-ban a gyárilag definiált aliasok száma 0, akkor eljutottunk odáig, hogy bash-ból *semmilyen* parancsnál nem lehetek biztos abban, hogy mi fog történni.

(A patch egyik következménye ha jól tudom, hogy már legalább a /bin/ls szerű dolgokat - azaz az elérési úttal adott parancsokat - nem lehet ezekkel az exportált változókkal felüldefiniálni. Szuper. Kár, hogy tudtommal az exportált shell-függvényt mint lehetőséget nem akarják megszüntetni.)