> Nem akartam minősíteni se az egyiket, se a másikat.
> Abban az időben mindenki ezt csinálta, akivel csak beszéltem, vagy akiről csak hallottam. Ez elég sok ember volt, Magyarországon is és külföldön is.
> Ezt nem azért írom, hogy ezzel azt bizonyítsam, hogy az a megközelítés jobb, csak azt mondom, hogy az alatt a nem is tudom 6-7 év alatt, amíg ezzel foglalkoztam, nem láttam senkit, nem hallottam senkiről, aki nem így csinálta volna.
> Ezért volt meglepő, hogy te egy másik megközelítést használtál.
Nekem a scene, meg az egész közösségi rész kimaradt. Ugyan 87-88 magasságában lett a családban C64 (majd C128) és 89 karácsonyán A500 (egész pontosan ez volt a mi gépünk; a képen látható összes cucc megvan még (ill. a nyomtatót nem tudom), de a gép sajnos el lett adva annak idején, valahova Százhalombattára...), de nekem annyi infóm volt, amit Apa újságjaiból összeszedtem. Pl. a GURU hasábjain is volt programozási rovat és ők speciel próbálták erőltetni a rendszerbarát megközelítést (Brazil még kiselőadást is tartott a levrovban, hogy miért is); ugyan többnyire assembly volt, de rendszerbarát módon.
Az amigás közösséggel csak 2005 legvégén, vagy 2006 legejején találkoztam. (Felejthetetlen volt, felmentem az #amigahu csatornára és /join után azonnal jött az instakickban; még megszólalni se nagyon volt időm. Utána valaki (talán Leeroy, vagy Artlace) rámqueryzett és "levizsgáztatott", hogy amigás-e vagyok...)
> A játékok abban az időben nem sokban különböztek a demóktól, ugyanazokon a korlátokon ugyanazokkal a módszerekkel kellett áttörni.
Hát azért nem egészen. Egy játék erőforrásigénye jóval kisebb volt, mint egy demo-é. Oké, nem feltétlenül, mert egy Doom-klónra ez pont nem igaz, de azt meg pont nem futtattad stock A500-on.
> A500-on a legtöbb játék bootolható lemezről a gép teljes átvételével működött. A Kickstart nem a Workbench-et töltötte be, hanem a játékot.
Igen, volt szerencsém ilyen játékokhoz, amiket nem lehetett HDD-ről bootolni, volt amit át is írtam HDD-sre (fun fact: ennek a programnak a ringyózos átirata volt a technikusi vizsgamunkám. :P); speciel egy ilyen Mastermind klónnál mégis mi indokolta, hogy az egész rendszert lekapcsolják és blokkonként olvassák szerencsétlen floppy-t?
A WHDLoad projektet ismered? Azzal foglalkoznak, hogy HDD-ről bootolhatóvá tesznek játékokat. A játékok elsöprő többségének egyáltalán nem volt szüksége arra, hogy úgy írják meg, ahogy megírták.
> az volt a cél, hogy ne csíkozzon bele a lemezművelet a háttérbe
Ha nem a vasat bombáztátok volna közvetlenül, akkor nem csíkozott volna bele...
> ne csússzon el az akárminek a kiírása, és minél több minden férjen bele az időbe. Ugye az időt a CRT elektronsugarának a haladása diktálta, ezért kellett real-time-nak lennie a programnak. És természetesen egy program nem lehet real-time, ha egy nem real-time OS-re kell várnia.
Az időt leginkább a CPU és a chipset korlátai diktálták, de a játékok jórésze nem igényelte azt a megközelítést, amit a demo-k.
> Félreérted :-) Nem könyvtárakat és fájlokat olvastunk a floppyról, hanem a floppy drive hardver-t közvetlenül kezelve blokkokat.
Te értetted félre a kérdést: ugye az volt az állítás, hogy az OS rutinjai túl lassúak, de pl. pont a lemezműveleteknél a bottleneck az nem az OS rutinjának a sebessége volt, hanem a floppy-é, vagy akár a HDD-é. Erre próbáltam célozni. Meg arra, hogy egy képernyő kinyitása sem lesz lassú, ha az OS rutinjait használod, de legalább be is lehet zárni, ellentétben a bitbanggel létrehozott és a képernyőre tolt nyers képernyőmemóriával. Vagy a GUI programozása; hát ott kb. a felhasználóra várunk; mitől lenne az lassú? Arra próbáltam reflektálni, hogy ezt így sommásan kijelenteni, hogy az OS rutinjai lassúak, nem lehet.