Kicsit hasonlít is a csávó Paganinire. Kis érdekes adalék: Nicolo hatalmas "showman" volt, képes volt például úgy hangolni a hangszert, hogy direkt elszakadjanak a húrjai előadás közben és ő így fejezte be a darabot. Hatalmas siker volt. Vagy látványosan lebegtette a hosszú haját játék közben és a vonó szőre is kihullott hogy lássák milyen keményen tolja... Érdekesség: hasonló volt kortársa a híres zongorista Liszt Ferenc is. A La Campanellát pl Paganini témájára komponálta.
De ami számomra igazán érdekes, Paganini kiváló gitár virtuóz is volt. Magam is játszottam gitár-hegedű duóit (kemény meló...). Aki hegedült, vagy tanult hegedülni tudhatja, hogy a hangszer fogásai igen korlátoltak, nehéz bizonyos hangnemekben játszani, stb. Akkoriban úgy gondolták, hogy a hegedűjáték korlátait a Bach szólószonátákkal elérték és nincs tovább. Szóval azért lett ilyen hírhedt, mert eleddig senkinek nem jutott eszébe a gitár fogásokat átültetni hegedűre. Barré (keresztfogás), decima-skálák és hasonló őrült dolgok, amiket soha előtte senki nem is mert volna elképzelni sem... Piszok nehéz ezeket játszani és napi sok óra gyakorlás kell hozzá, hogy egyáltalán a közelébe juss.
Ugyanakkor azt mondták nekem egyetemi (hegedű) tanárok, hogy egy-egy tehetségesebb akadémista simán lehet, hogy jobban játszik ma Paganinit, mint maga Paganini. Mert annyit fejlődött már a tanulás-tanítás folyamata, hogy egy fiatal tehetség megtanulhatja azt amit annak idején az öregek nem szívesen adtak át a fiataloknak, így maguktól kellett rájönni hosszú évek alatt...