( uid_21365 | 2020. 11. 25., sze - 16:43 )

Az olyan eset, ami csak néhány művészféleségnek adatik meg, s ők tuti kevesebben vannak mint a népesség egymilliomod százaléka. Ennek esélye tehát kevesebb mint a lottóötösé, most nem ilyen extrém kivételekről van szó.

Tudod az úgy szokott lenni, hogy még ha úgy tűnik is eleinte, valaki „befut”, és meg tud élni a művészetéből (alkotásából), hamarosan, az első sikerek után megérkeznek az utánzók. Akik elkezdenek ugyanolyan stílusban írni/festeni/zenélni,whatever mint ő, az „úttörő”. És ezután már az van, hogy ahhoz hogy megéljen belőle, sokkal jobban kell igyekeznie, ami azért baj mert ez az „igyekvés” nem egyszerűen csak annyit jelent hogy mennyiségre kell több darabot alkotnia - ami még hagyján is lenne, hiszen abból indulunk ki hogy ő ezt élvezi - hanem azt is jelenti hogy ahhoz hogy megélhessen belőle, ahhoz alkalmazkodnia kell holmi „külső igényekhez”, sőt, időt kell áldoznia ezen igények felmérésére, ennek érdekében reklámoznia kell önmagát (ami nagyon más dolog mint maga az alkotás, cseppet se biztos hogy ért hozzá), szavazásokat kell indítania, közvéleménykutatást kell végeznie/szerveznie, youtube csatornát kell indítania vagy megfizetnie ilyesmivel rendelkező és ebben gyakorlott celebeket, egyáltalán, MENEDZSELNIE KELL ÖNMAGÁT, s a művészetét/alkotását!

Ez egyáltalán nem megy mindenkinek jól (nekem például tuti sehogyan se), de még akinek menne elvileg, vélhetőleg az se élvezné, mert hiszen abból indultunk ki hogy ő az ALKOTÁST élvezi, ezen tevékenységek meg épp az alkotástól lopják el az időt!

A legnagyobb baj azonban az, hogy mint említettem ezen tevékenységek egy része épp azért szükséges hogy felmérjen holmi „igényeket”, elvárásokat. Hogy mi tetszik a potenciális vevőkörének. Hiszen ez fontos, mert ha nem olyat alkot, nem tud megélni belőle, miközben a konkurrencia igenis olyat alkot majd... Tehát ezt felméri, kikutatja... s ezután muszáj lenne igenis olyat alkotnia! Ami AZÉRT SZÖRNYŰ NAGY BAJ, mert cseppet se biztos hogy amit a potenciális vevőkör szeretne kapni, az épp azzal azonos amit ő az alkotó alkotni szeretne...

Na és ha mégis azt alkot, akkor abban a pillanatban megszűnik az az alkotás olyan alkotásnak lenni amiben ő maga az alkotó örömét lelné, és eképp MUNKÁVÁ SILÁNYUL...

Közönséges, a megélhetésért végzett munkává, még akkor is ha netán fényesen megél belőle.

Az ilyen sikersztori tehát hogy valaki az alkotásából él meg, eleve rém ritka, de amikor ritka, akkor is csak rövid ideig tart amíg az üzlet felfut, a kezdeti szakaszában, utána ez van amit fentebb leírtam, azaz az alkotás mint olyan meghal, mert elveszti a lényegi elemét, az örömöt, a spontaneitást, és munka illetve biznisz lesz.